1 Davi fez para si casas na cidade de Davi; preparou um lugar para a arca de Deus, e armou-lhe uma tenda.

2 Então disse Davi: Ninguém deve levar a arca de Deus senão os levitas, porque os escolheu Jeová para levarem a arca de Deus e para serem seus ministros para sempre.

3 Davi congregou todo o Israel em Jerusalém para fazerem subir a arca de Jeová ao lugar, que lhe tinha preparado.

4 Davi reuniu os filhos de Arão, e os levitas;

5 dos filhos de Coate: o chefe Uriel, e seus irmãos cento e vinte;

6 dos filhos de Merari: o chefe Asaías, e seus irmãos duzentos e vinte;

7 dos filhos de Gérson: o chefe Joel, e seus irmãos cento e trinta;

8 dos filhos de Elisafã: o chefe Semaías, e seus irmãos duzentos;

9 dos filhos de Hebrom: o chefe Eliel, e seus irmãos oitenta;

10 dos filhos de Uziel: o chefe Aminadabe, e seus irmãos cento e doze.

11 Davi mandou vir os sacerdotes Zadoque e Abiatar, e os levitas, Uriel, Asaías, Joel, Semaías, Eliel e Aminadabe.

12 e disse-lhes: Vós sois os cabeças das famílias dos levitas; santificai-vos, vós e vossos irmãos, para que façais subir a arca de Jeová, Deus de Israel, ao lugar, que lhe preparei.

13 Porquanto vós não a levastes no princípio, feriu-nos Jeová nosso Deus, porque não o buscamos segundo a ordenança.

14 Santificaram-se os sacerdotes e os levitas para fazerem subir a arca de Jeová, Deus de Israel.

15 Os filhos dos levitas levaram a arca de Deus aos ombros, pelas varas que nela estavam, como Moisés tinha ordenado conforme a palavra de Jeová.

16 Davi disse aos príncipes dos levitas que de seus irmãos constituíssem os cantores, com instrumentos músicos, com alaúdes, harpas e címbalos, para que tocassem e levantassem a voz com alegria.

17 Os levitas constituíram a Hemã, filho de Joel; e dentre seus irmãos, a Asafe, filho de Berequias; dos filhos de Merari seus irmãos a Etã, filho de Cusaías;

18 e com eles a seus irmãos de segunda ordem, Zacarias, Bene, Jaaziel, Semiramote, Jeiel, Uni, Eliabe, Benaia, Maaséias, Matitias, Elifeleu, Micnéias, Obede-Edom e Jeiel que eram porteiros.

19 Assim os cantores Hemã, Asafe e Etã foram constituídos, tendo os címbalos de bronze que se tocavam;

20 Zacarias, Aziel, Semiramote, Jeiel, Uni, Eliabe, Maaséias e Benaia, tendo alaúdes afinados em alamote;

21 Matitias, Elifeleu, Micnéias, Obede-Edom, Jeiel e Azazias, tendo harpas afinadas em seminite, para dirigirem.

22 Quenanias, chefe dos levitas, estava encarregado dos cânticos, e os ensinava, porque era hábil.

23 Berequias e Elcana eram porteiros da arca.

24 Os sacerdotes Sebanias, Josafá, Natanael, Amasai, Zacarias, Benaia e Eliezer tocavam as trombetas diante da arca de Deus; e Obede-Edom e Jeías eram porteiros da arca.

25 Foram Davi e os anciãos de Israel e os quiliarcas para, com alegria, fazer subir da casa de Obede-Edom a arca da aliança de Jeová,

26 e tendo Deus ajudado os levitas que levavam a arca da aliança de Jeová, ofereceram em sacrifício sete novilhos e sete carneiros.

27 Davi estava vestido de um manto de linho fino, e todos os levitas que levavam a arca, e os cantores, e Quenanias, diretor do canto, juntamente com os cantores: Davi estava vestido de um efode de linho.

28 Assim todo o Israel fez subir a arca da aliança de Jeová com júbilo, e ao som de buzinas e com trombetas e com címbalos, que se tocavam bem alto juntamente com alaúdes e com harpas.

29 Ao chegar a arca da aliança de Jeová à cidade de Davi, olhou da janela Mical, filha de Saul, e viu a Davi dançar e tocar; ela o desprezou no seu coração.

1 Csináltata pedig Dávid magának házakat az õ városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.

2 Akkor monda Dávid: Nem [szabad] másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr õket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké.

3 Összegyûjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izráel népét, hogy az Úr ládáját az õ helyére vitesse, melyet számára csináltatott vala.

4 Összegyûjté Dávid az Áron fiait is és a Lévitákat.

5 A Kéhát fiai között fõ vala Uriel, és az õ atyjafiai százhúszan [valának.]

6 A Mérári fiai között Asája volt a fõ, és az õ atyjafiai kétszázhúszan [valának.]

7 A Gerson fiai között Jóel volt a fõ, és az õ atyjafiai százharminczan [valának.]

8 Az Elisáfán fiai között Semája volt a fõ, és az õ atyjafiai kétszázan [valának.]

9 A Hebron fiai között Eliel volt a fõ, és az õ atyjafiai nyolczvanan [valának.]

10 Az Uzziel fiai között fõ vala Amminádáb, és az õ atyjafiai száztizenketten.

11 Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot.

12 És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfõi. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját [arra a helyre, a melyet] készítettem számára.

13 Minthogy kezdettõl fogva nem [mívelték ezt,] az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük õt a rendtartás szerint.

14 Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját.

15 És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, a mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra.

16 És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az õ atyjokfiai közül éneklõket, éneklõszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel.

17 Választák azért a Léviták Hémánt a Jóel fiát, és az õ atyjafiai közül Asáfot, a Berekiás fiát, és a Mérári fiai közül, a kik azoknak atyjokfiai valának, Etánt, a Kúsája fiát.

18 És õ velök együtt az õ atyjokfiait másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot és Jehielt, a kik ajtónállók valának.

19 Éneklõk: Hémán, Asáf és Etán, réz czimbalmokkal, hogy zengedezzenek;

20 Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szûzek módjára;

21 Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek cziterákkal a nyolczhúrú szerint.

22 És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, õ igazgatá az éneklést, mivel tudós vala.

23 Berekiás és Elkána a láda elõtt való ajtónállók valának:

24 Sébániás pedig és Jósafát, Nétanéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten ládája elõtt; Obed-Edom és Jéhija, a kik kapunállók valának, a láda után [mennek vala.]

25 Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, a kik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed- Edom házából, nagy örömben valának.

26 Lõn pedig, mikor az Isten megsegíté a Lévitákat, akik az Úr szövetségének ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal.

27 Dávid pedig bíborból csinált ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, a kik a ládát viszik vala, az éneklõk is és Kénániás, a ki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala).

28 És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és cziterákkal.

29 Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király tánczol és vígad, szívében megutálá õt.