1 Levaram a arca de Deus, e colocaram-na no meio da tenda que Davi tinha armado; e ofereceram holocaustos e ofertas pacíficas diante de Deus.
2 Tendo Davi acabado de oferecer os holocaustos e ofertas pacíficas, abençoou ao povo em nome de Jeová.
3 Distribuiu a todos de Israel um por um, tanto a homens como a mulheres, um pão, um pedaço de carne, e um cacho de passas.
4 Designou dentre os levitas os que haviam de ministrar diante da arca de Jeová, e de celebrar e louvar a Jeová e de lhe agradecer, a saber:
5 Asafe, o chefe, Zacarias, o segundo depois dele, Jeiel, Semiramote, Jeiel, Matitias, Eliabe, Benaia, Obede-Edom e Jeiel, com alaúdes e harpas, e Asafe com címbalos que soavam alto;
6 e os sacerdotes Benaia e Jaaziel tocavam continuamente as trombetas diante da arca da aliança de Deus.
7 Então nesse dia foi que Davi pela primeira vez ordenou que pelo ministério de Asafe e de seus irmãos, se dessem ações de graças.
8 Louvai a Jeová, invocai o seu nome; Fazei conhecidos entre os povos os seus feitos.
9 Cantai-lhe, cantai-lhe louvores; Falai de todas as suas obras maravilhosas.
10 Gloriai-vos no seu santo nome: Alegre-se o coração dos que buscam a Jeová.
11 Buscai a Jeová e a sua fortaleza, Buscai a sua face para sempre.
12 Lembrai-vos das obras maravilhosas que ele tem feito: Das suas maravilhas e dos juízos da sua boca,
13 Vós, semente de Israel, seu servo, Vós, filhos de Jacó, seus escolhidos.
14 Ele é Jeová nosso Deus: Os seus juízos estão em toda a terra.
15 Lembrai-vos para sempre da sua aliança: A palavra que prescreveu para mil gerações;
16 Da aliança que fez com Abraão, E do seu juramento a Isaque,
17 Ele a confirmou a Jacó como estatuto, A Israel como aliança eterna,
18 Dizendo: A ti te darei a terra de Canaã, A porção da vossa herança,
19 Sendo que éreis poucos em número, Sim, mui poucos, e peregrinos nela.
20 Andaram de nação em nação, E dum reino para outro povo.
21 A ninguém permitiu que lhes fizesse o mal, E por amor deles repreendeu a reis,
22 Dizendo: Não toqueis os meus ungidos, E não façais o mal aos meus profetas.
23 Cantai a Jeová, ó terra toda; Anunciai de dia em dia a sua salvação.
24 Publicai a sua glória entre as nações, As suas obras maravilhosas entre todos os povos,
25 Porque grande é Jeová, e mui digno de louvor: Ele é também mais temível do que todos os deuses.
26 Todos os deuses dos povos são ídolos, Mas Jeová fez os céus.
27 Honra e majestade acham-se diante dele, Fortaleza e alegria na sua morada.
28 Tributai a Jeová, ó famílias dos povos, Tributai a Jeová glória e fortaleza.
29 Tributai a Jeová a glória devida ao seu nome: Trazei uma oferta, e vinde à sua presença; Adorai a Jeová na beleza da santidade.
30 Trema diante dele toda a terra: O mundo se acha firmado, de maneira que se não pode mover.
31 Alegrem-se os céus e regozije-se a terra; Que digam entre as nações: Jeová reina.
32 Brama o mar e a sua plenitude, Exulte o campo e tudo quanto há nele;
33 Então as árvores do bosque cantarão de regozijo diante de Jeová, Porque ele vem julgar a terra.
34 Dai graças a Jeová, porque é bom; Pois a sua misericórdia dura para sempre.
35 E dizei: Salva-nos, ó Deus da nossa salvação, Ajunta-nos e livra-nos das nações, Para que demos graças ao teu santo nome, E exultemos em teu louvor.
36 Bendito seja Jeová, Deus de Israel, Desde a eternidade até a eternidade, Todo o povo disse: Amém, e louvou a Jeová.
37 Davi deixou ali perante a arca da aliança de Jeová a Asafe e seus irmãos, para ministrarem continuamente diante dela, segundo exigia a obra de cada dia;
38 também deixou a Obede-Edom com seus irmãos, em número de sessenta e oito; e a Obede-Edom, filho de Jedutum, e a Hosa, para serem porteiros:
39 e ao sacerdote Zadoque e aos sacerdotes, seus irmãos, diante do tabernáculo de Jeová, no alto que havia em Gibeom,
40 para oferecerem holocaustos a Jeová continuamente de manhã e de tarde sobre o altar de holocaustos, segundo tudo o que está escrito na lei que Jeová ordenou a Israel;
41 e juntamente com eles a Hemã, a Jedutum e aos mais que foram escolhidos, que foram nominalmente designados, para darem graças a Jeová, porque a sua misericórdia dura para sempre;
42 e com eles a Hemã e a Jedutum que tinham trombetas e címbalos para os que haviam de tocar alto, e instrumentos para os cânticos de Deus; e os filhos de Jedutum para serem porteiros,
43 Foi-se todo o povo cada um para sua casa; e voltou Davi para abençoar a sua casa.
1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.
42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.