1 Enviou também Hirão, rei de Tiro, os seus servos a Salomão; porque ouvira que ele tinha sido ungido rei em lugar de seu pai. Pois Hirão fora sempre muito amigo de Davi.

2 Salomão mandou dizer a Hirão:

3 Tu sabes que Davi, meu pai, não pôde edificar uma casa ao nome de Jeová seu Deus, por causa das guerras que lhe sobrevieram de todas as partes, até que Jeová lhe pôs debaixo dos pés os seus inimigos.

4 Porém agora Jeová meu Deus me concedeu descanso de todos os lados; nem há adversário, nem mau encontro.

5 Eis que estou com a intenção de edificar uma casa ao nome de Jeová meu Deus, conforme disse ele a meu pai Davi: Teu filho, que porei em teu lugar sobre o teu trono, ele há de edificar a casa ao meu nome.

6 Dá ordem agora que do Líbano me cortem cedros, os meus servos estarão com os teus; e eu pagarei o salário dos teus servos, respeitando em tudo o que determinares. Pois tu sabes que entre nós não há quem saiba cortar madeira como os Sidônios.

7 Ao ouvir Hirão as palavras de Salomão, alegrou-se muito e disse: Bendito seja hoje Jeová, que deu a Davi um filho sábio sobre este grande povo.

8 Hirão mandou dizer a Salomão: Eu ouvi o que me mandaste dizer; farei tudo o que desejas acerca das madeiras de cedro e de cipreste.

9 Os meus servos as levarão do Líbano até o mar; eu delas farei jangadas para irem por mar até o lugar que me designares, e ali as desmembrarei, e as receberás. Tu, da tua parte, cumprirás o meu desejo, dando sustento para minha casa.

10 Dava Hirão a Salomão madeiras de cedro e de cipreste conforme todo o seu desejo.

11 Salomão dava a Hirão para sustento da sua casa vinte mil coros de trigo e vinte coros de azeite batido; e isto fazia anualmente.

12 Deu Jeová a Salomão sabedoria, como lhe havia prometido. Havia paz entre Salomão e Hirão; e fizeram ambos entre si aliança.

13 O rei Salomão fez dentre todo o Israel uma leva de trabalhadores, a qual se compunha de trinta mil homens.

14 Enviava por seu turno ao Líbano mensalmente cada dez mil: um mês estavam no Líbano, e dois meses em casa; e Adoniram dirigia a leva.

15 Salomão tinha setenta mil que levavam as cargas, e oitenta mil que talhavam pedras nas montanhas,

16 afora os principais oficiais que dirigiam a obra, em número de três mil e trezentos, como superintendentes dos trabalhadores.

17 Pela ordem do rei cortaram-se pedras grandes, pedras de grande preço, para que os fundamentos da casa fossem de pedras lavradas.

18 Lavraram-nas os edificadores de Salomão, e os de Hirão, e os gebalitas, e prepararam as madeiras e as pedras para se edificar a casa.

1 És Hírám, Tírus királya elküldé az õ szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy õt kenték királylyá az õ atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.

2 És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:

3 Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az õ Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel õt körülvették vala, mígnem az Úr az õ lábainak talpa alá vetette azokat;

4 De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelõl, [úgy hogy] semmi ellenségem és senkitõl semmi bántásom nincs.

5 Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, õ építi meg azt a házat az én nevemnek.

6 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nékem czédrusfákat a Libánonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom néked mind a szerint, a mit mondándasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, a ki a favágáshoz úgy értene, mint a Sidonbeliek.

7 Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon izenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, a ki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.

8 És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt izenvén: Megértettem a mi felõl küldöttél hozzám; én megteszem minden kivánságodat mind a czédrusfákra, mind a fenyõfákra [nézve].

9 Az én szolgáim a Libánonról aláviszik a tengerre [a fákat:] én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, a melyet te megizentetsz nékem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kivánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.

10 Ada azért Hírám Salamonnak czédrusfákat és fenyõfákat, minden kivánsága szerint.

11 Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az õ háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendõrõl-esztendõre.

12 Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, a mint megmondotta vala néki; és békesség lõn Hírám és Salamon között, és õk szövetséget tõnek egymással.

13 Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izráelbõl; és harminczezer ember lõn robotossá.

14 A kiket aztán elkülde a Libánonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libánon [hegyén] valának, két hónapig az õ házoknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.

15 Ezenkivül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolczvanezer kõvágója volt a hegyen.

16 A pallérok fejedelmein kivül, a kikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, a kik háromezeren és háromszázan [valának], a kik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.

17 És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául;

18 Melyeket kifaragának a Salamon kõmívesei és a Hírám ácsai és a Gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.