1 Tendo sido estabelecido o reino de Roboão, e tendo o rei se tornado forte, deixou este a lei de Jeová, e com ele todo o Israel.

2 No quinto ano do rei Roboão, subiu Sisaque, rei do Egito, contra Jerusalém (porque tinha transgredido contra Jeová),

3 com mil e duzentos carros e sessenta mil cavaleiros; e era inumerável o povo que vinha com ele do Egito, a saber, os Lubim, os Suquim e os etíopes.

4 Ele se apoderou das cidades fortificadas que pertenciam a Judá, e chegou até Jerusalém.

5 O profeta Semaías foi ter com Roboão e com os príncipes de Judá que se tinham ajuntado em Jerusalém por causa de Sisaque, e disse-lhes: Assim diz Jeová: Vós me deixastes a mim, e eu vos deixei a vós nas mãos de Sisaque.

6 Então se humilharam os príncipes de Israel e o rei, e disseram: Jeová é justo.

7 Vendo Jeová que se humilharam, veio a palavra de Jeová a Semaías, dizendo: Humilharam-se, não os perderei; mas dar-lhes-ei algum socorro, e o meu furor não será derramado sobre Jerusalém por mão de Sisaque.

8 Todavia eles lhes ficarão servos, para conhecerem a diferença que há entre o servir-me a mim e o servir os reinos dos países.

9 Subiu Sisaque, rei do Egito, contra Jerusalém, e levou os tesouros da casa de Jeová e os tesouros da casa do rei; tudo levou. Levou também os escudos de ouro que Salomão tinha mandado fazer.

10 Em lugar deles mandou Roboão fazer outros de bronze e os entregou aos capitães da guarda que guardavam a porta da casa do rei.

11 Todas as vezes que o rei entrava na casa de Jeová, vinham os da guarda e os levavam, e depois tornavam a pô-los na câmara da guarda.

12 Tendo-se ele humilhado, apartou-se dele a ira de Jeová, de modo que não o destruiu de todo. Ainda se acharam coisas boas em Judá.

13 Fortaleceu-se o rei Roboão em Jerusalém, e reinou. Roboão tinha quarenta e um anos quando começou a reinar, e reinou dezessete anos em Jerusalém, cidade que Jeová tinha escolhido de todas as tribos de Israel, para nela estabelecer o seu nome. Sua mãe chamava-se Naama amonita.

14 Ele fez o mal, porque não preparou o seu coração para buscar a Jeová.

15 Ora, os atos de Roboão, tanto os primeiros como os últimos, não estão eles escritos nas histórias do profeta Semaías e do vidente Ido, em forma de genealogias? Havia guerras constantes entre Roboão e Jeroboão.

16 Adormeceu Roboão com seus pais, e foi sepultado na cidade de Davi. Em seu lugar reinou seu filho Abias.

1 Lõn pedig, mikor Roboám az õ királyságát megszilárdította és abban megerõsödött: elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izráel.

2 Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, (mert az Úr ellen vétkezének).

3 Ezerkétszáz [fegyveres] szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatlan vala a nép, a mely vele Égyiptomból feljött, a Libiabeliekkel, Sukkeusokkal és Szerecsenekkel;

4 És elfoglalá Júdának erõs városait, azután méne Jeruzsálem alá.

5 Akkor Semája próféta méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, a kik Jeruzsálembe gyûltek össze Sésáktól való féltökben, és monda nékik: Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.

6 Akkor megalázák magokat az Izráel fejedelmei és a király, s mondának: Az Úr igaz!

7 És mikor az Úr látta, hogy megalázták magokat, ekképen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magokat, nem vesztem el õket, hanem némi szabadulást szerzek nékik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által;

8 Mindazáltal szolgái lesznek néki, hogy megtudják [a különbséget] az én szolgálatom és más országok királyságainak szolgálatai között.

9 Feljöve azért Sésák, az égyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvivé az Úr házának kincsét, s a király házának kincsét; mindazokat elvivé; az arany paizsokat is elvivé, a melyeket Salamon csináltatott vala.

10 Ezek helyett Roboám király rézpaizsokat csináltata, és bízá azokat a gyalogosok fejedelminek kezére, a kik õrzik a király házának ajtaját.

11 És mikor a király felmegy az Úr házába, mennek a gyalogosok is, és felviszik azokat, s azután visszahozzák a gyalogosok szobájába.

12 Mikor azért megalázta magát [Roboám], eltávozék az Úr haragja õ róla, hogy meg ne semmisülne mindenestõl, mert Júdában is volt még jó dolog.

13 Megerõsödék azért Roboám király Jeruzsálemben és uralkodék; mert negyvenegy esztendõs vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, a városban, a melyet az Úr választott vala az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az õ nevét; és az õ anyjának neve vala Naáma, a ki Ammonita volt.

14 Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará.

15 Roboámnak pedig elsõ és utolsó dolgai avagy nincsenek-é megírva a Semája próféta könyvében, és Iddónak, a látnoknak [könyvében,] a nemzetségi lajstromban? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltökben.

16 És elaluvék Roboám az õ atyáival, és eltemetteték a Dávid városában; és uralkodék az õ fia, Abija, helyette.