1 Acabado tudo isso, todos os de Israel que se acharam presentes saíram pelas cidades de Judá, e despedaçaram as colunas, cortaram os aserins, e demoliram os altos e altares em toda a Judá e Benjamim, como também em Efraim e Manassés, até que destruíram tudo. Depois voltaram todos os filhos de Israel, cada um para a sua possessão, e entraram nas suas cidades.

2 Ezequias organizou as turmas dos sacerdotes e dos levitas, segundo as suas turmas, cada um segundo o seu serviço, sacerdotes e levitas, para os holocaustos e ofertas pacíficas, e para ministrarem, renderem ação de graças e cantarem louvores nas portas do arraial de Jeová.

3 Também determinou a parte que tocava ao rei, dar da sua fazenda para os holocaustos, para os holocaustos da manhã e da tarde, e os holocaustos dos sábados, das luas novas e das festas fixas, como está escrito na lei de Jeová.

4 Ordenou além disso ao povo que morava em Jerusalém que desse a porção pertencente aos sacerdotes e aos levitas, para que se pudessem entregar à lei de Jeová.

5 Logo que esta ordem se divulgou, os filhos de Israel deram em abundância as primícias de trigo, mosto, azeite, mel e de toda a novidade do campo; e trouxeram em abundância o dízimo de tudo.

6 Os filhos de Israel e de Judá, que moravam nas cidades de Judá, trouxeram também o dízimo de bois e de ovelhas, e o dízimo de coisas dedicadas que foram consagradas a Jeová, seu Deus, e depositaram-nas em montões.

7 No terceiro mês começaram a formar os montões, e no sétimo mês acabaram.

8 Vindo Ezequias e os príncipes a ver os montões, bendisseram a Jeová e ao seu povo de Israel.

9 Então perguntou Ezequias aos sacerdotes e aos levitas acerca dos montões.

10 Respondeu-lhe o sumo sacerdote Azarias, da casa de Zadoque: Desde que o povo começou a trazer as oblações para a casa de Jeová, temos comido e nos temos fartado delas, e nos tem sobejado bastante, porque Jeová abençoou ao seu povo; e os sobejos constituem esta abastança.

11 Ezequias ordenou que se aprontassem celeiros na casa de Jeová; e os aprontaram.

12 Ali recolheram fielmente as oblações e os dízimos e as coisas dedicadas; e delas tinha cargo o levita Conanias, e depois dele Simei, seu irmão.

13 Jeiel, Azarias, Naate, Asael, Jerimote, Jozabade, Eliel, Ismaquias, Maate e Benaia eram superintendentes sob a direção de Conanias e de seu irmão Simei por mandado do rei Ezequias e de Azarias chefe da casa de Deus.

14 O levita Coré, filho de Imná, e guarda da porta oriental, estava encarregado das ofertas voluntárias que se faziam a Deus, para distribuir as oblações de Jeová e as coisas santíssimas.

15 Debaixo das suas ordens tinham Éden, Miniamim, Jesua, Semaías, Amarias, e Secanias, nas cidades dos sacerdotes, o ofício de fazer a distribuição por turmas a seus irmãos, pequenos e grandes,

16 excluídos os que foram registrados nas genealogias dos homens, desde a idade de três anos e daí para cima, a saber, todos os que entravam na casa de Jeová, como exigia o dever de cada dia, pelo seu serviço nos seus cargos segundo as suas turmas.

17 Quanto ao registro dos sacerdotes foi ele feito segundo as suas famílias, e o dos levitas de vinte anos e daí para cima foi feito segundo os seus cargos nas suas turmas,

18 e o de todos os seus pequeninos, mulheres, filhos e filhas foi feito por toda a corporação, porque no seu ofício se houveram com fidelidade.

19 Além disso os sacerdotes, filhos de Aarão, que moravam nos arrabaldes das suas cidades, em cada cidade, tinham homens, designados por nome, para fazer a distribuição a todos os homens dos sacerdotes e a todos os levitas que foram registrados.

20 Assim fez Ezequias em todo o Judá. Fez o que era bom, reto e fiel perante Jeová, seu Deus.

21 Em toda a sua obra que começou no serviço da casa de Deus, e na lei e nos mandamentos, para buscar ao seu Deus, ele o fez de todo o seu coração, e foi bem sucedido.

1 A mint mindezeknek vége lõn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az õ örökségébe [és] városaiba.

2 És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az õ szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égõáldozatokra és a hálaadó- áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az Úr táborinak kapuiban.

3 És [rendelé] a király az õ jövedelmének egy részét az égõáldozatok számára, a reggeli és estvéli égõáldozatok, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égõáldozatai számára, a mint megiratott az Úr törvényében.

4 Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez [annál inkább] ragaszkodjanak.

5 A mint ez intézkedés [híre] elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bõséggel megadák; és mindenbõl a tizedet bõséggel meghozák.

6 És az Izráel és Júda fiai, a kik lakoznak vala a Júda városaiban, õk is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, a mi az Úrnak, az õ Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák.

7 A harmadik hónapban kezdék a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el.

8 Oda menvén pedig Ezékiás és a fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák az Urat és az õ népét, Izráelt.

9 Megkérdé pedig Ezékiás a papokat és a Lévitákat a rakások felõl.

10 Kinek felelvén Azáriás, a fõpap, a Sádók nemzetségébõl való, monda: Mióta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt belõle, mert az Úr megáldotta az õ népét; és ez a rakás, a mi megmaradt.

11 És monda Ezékiás, hogy az Úr házában csináljanak tárházakat, és megcsinálák.

12 Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és a mi megszenteltetett, nagy hûséggel, és ezeknek fõgondviselõje Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei.

13 Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabád, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselõk valának, Konániának és atyjafiának Simeinek keze alatt, Ezékiás királynak és Azáriásnak az Isten háza elõljárójának parancsolatából.

14 Kóré Lévita pedig, a Jemna fia, a ki ajtónálló vala napkelet felõl, az Isten számára tett önkéntes adományok gondviselõje volt, hogy kiadja az Úrnak és a szentek szentjének áldozatát.

15 Keze alatt valának: Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, hogy hûségesen osztogassák a csapatok szerint az õ atyjokfiainak, úgy a nagynak, mint a kicsinynek,

16 (Az õ nemzetségök férfiain kivül, a három esztendõs fiútól fogva feljebb) mindenkinek, a kinek bejárása vala az Úr házába a maga napján, a naponként való szolgálatra, rendtartásuk és csapatjaik szerint;

17 A papok nemzetségének családjaik szerint; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendõsök és feljebb valók volnának, az õ rendtartások és csapatjaik szerint.

18 És azok családjának minden kisdeddel, feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s az egész gyülekezetnek; mert az õ hitök szerint szentelték vala magokat a szentségre;

19 Az Áron fiainak is, a papoknak, az õ városaikhoz tartozó vidék környékén, minden városban [valának] névszerint megnevezett emberek, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül, és minden nemzetségnek a Léviták között.

20 És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, azt mûvelé.

21 És minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az õ Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala.