1 Josias tinha oito anos quando começou a reinar, e reinou trinta e um anos em Jerusalém.

2 Fez o que era reto aos olhos de Jeová, e andou nos caminhos de Davi, seu pai, e não se desviou nem para a direita nem para a esquerda.

3 Pois no oitavo ano do seu reinado, sendo ainda moço, começou a buscar o Deus de Davi, seu pai; e no duodécimo ano começou a expurgar a Judá e a Jerusalém dos altos e dos aserins e das imagens de escultura e de fundição.

4 Na presença dele derribaram os altares dos Baalins; ele cortou as colunas do sol, que estavam por cima deles, fez em pedaços os aserins e as imagens de escultura e de fundição, e reduziu-as a pó, que espalhou sobre as sepulturas daqueles que lhes tinham sacrificado.

5 Queimou os ossos dos sacerdotes sobre os altares deles, e purificou a Judá e a Jerusalém.

6 Assim fez nas cidades de Manassés, de Efraim e de Simeão, até Naftali, por toda a parte no meio das suas ruínas.

7 Derrubou os altares e reduziu a pó os aserins e as imagens esculpidas, e cortou todas as colunas do sol por toda a terra de Israel, e voltou para Jerusalém.

8 Ora no décimo oitavo ano do seu reinado, havendo já purificado a terra e a casa, ele enviou Safã, filho de Azalias, Maaséias, governador da cidade, e Joá, filho de Joacaz, cronista, para repararem a casa de Jeová, seu Deus.

9 Foram ter com o sumo sacerdote Hilquias, e entregaram o dinheiro que havia sido trazido à casa de Deus, e que os levitas, guardas da porta, tinham recebido da mão de Manassés, de todo o resto de Israel, de todo o Judá e Benjamim e dos habitantes de Jerusalém.

10 Eles o entregaram nas mãos dos oficiais que eram superintendentes da casa de Jeová; estes o deram aos que trabalhavam na casa de Jeová, para a consertarem e repararem.

11 Deram-no aos carpinteiros e edificadores, para comprarem pedras lavradas, e madeiras para juntas e para servirem de vigas para as casas que os reis de Judá tinham destruído.

12 Os homens trabalhavam fielmente; e os superintendentes deles eram Jaate e Obadias, levitas, dos filhos de Merari, e Zacarias e Mesulão, dos filhos dos coatitas, para apressarem a obra, e todos os levitas que sabiam tocar instrumentos de música.

13 Também estavam sobre os carregadores, e dirigiam a todos os que trabalhavam em qualquer sorte de serviço. Os escrivães, os oficiais e os porteiros eram dentre os levitas.

14 Quando tiraram o dinheiro que tinha sido levado à casa de Jeová, o sacerdote Hilquias achou o livro da lei de Jeová, dada por intervenção de Moisés.

15 Hilquias disse ao escrivão Safã: Achei o livro da lei na casa de Jeová. Hilquias entregou o livro a Safã.

16 Safã levou o livro ao rei, e deu-lhe conta, dizendo: Tudo o que se encomendou aos teus servos, eles o executaram.

17 Tomaram o dinheiro que se achou na casa de Jeová, e entregaram-no nas mãos dos superintendentes, e nas mãos dos que faziam a obra.

18 O escrivão Safã disse ao rei: O sacerdote Hilquias entregou-me um livro. Safã leu nele perante o rei.

19 Tendo o rei ouvido as palavras da lei, rasgou os seus vestidos.

20 O rei ordenou a Hilquias, a Aicão, filho de Safã, a Abdom, filho de Mica, ao escrivão Safã, e a Asaías, servo do rei, dizendo:

21 Ide, consultai a Jeová por mim e pelos restantes em Israel e em Judá, acerca das palavras do livro que se achou; pois grande é o furor que se tem derramado sobre nós da parte de Jeová, porque nossos pais não guardaram a palavra de Jeová, para fazerem conforme tudo o que está escrito neste livro.

22 Foram Hilquias, e os que tinham sido mandados pelo rei, ter com a profetiza Hulda, mulher de Salum, filho de Tocate, filho de Harás, guarda dos vestidos (ora ela habitava em Jerusalém, no segundo quarteirão); e falaram-lhe a esse respeito.

23 Respondeu-lhes ela: Assim diz Jeová, Deus de Israel: Dizei ao homem que vos enviou a mim.

24 Assim diz Jeová: Eis que estou para trazer o mal sobre este lugar e sobre os seus habitantes, a saber, todas as maldições que estão escritas no livro que leram perante o rei de Judá.

25 Porque me abandonaram e queimaram incenso a outros deuses, para me provocarem à ira contra todas as obras das suas mãos; por isso está o meu furor derramado sobre este lugar, e não se apagará.

26 Mas ao rei de Judá que vos enviou para consultardes a Jeová, assim lhe direis: Assim diz Jeová: Quanto às palavras que ouvistes,

27 porque o teu coração se enterneceu, e te humilhaste perante Deus quando ouviste as suas palavras contra este lugar e contra os seus habitantes, e te humilhaste perante mim e rasgaste os teus vestidos, e choraste perante mim; também eu te ouvi, diz Jeová.

28 Eis que te ajuntarei a teus pais, e serás posto em paz no teu sepulcro, e os teus olhos não verão todos os males que eu estou para trazer sobre este lugar e sobre os seus habitantes. Tornaram com esta resposta ao rei.

29 Então o rei mandou reunir todos os anciãos de Judá e de Jerusalém.

30 O rei subiu à casa de Jeová, e bem assim todos os homens de Judá, e os habitantes de Jerusalém, e os sacerdotes, e os levitas e todo o povo, tanto pequenos como grandes; ele leu aos ouvidos deles todas as palavras do livro da aliança que foi achada na casa de Jeová.

31 O rei, posto em pé no seu lugar, fez perante Jeová esta aliança, de andar após Jeová, e guardar os seus mandamentos, os seus testemunhos e os seus estatutos de todo o seu coração e de toda a sua alma, a fim de cumprir as palavras da aliança que estavam escritas naquele livro.

32 Fez entrar na aliança a todos os que se tinham achado em Jerusalém e em Benjamim. Os habitantes de Jerusalém fizeram conforme a aliança de Deus, o Deus de seus pais.

33 Josias tirou todas as abominações de todas as terras que pertenciam aos filhos de Israel, e fez que todos os que se tinham achado em Israel servissem, sim que servissem a Jeová, seu Deus. Enquanto ele viveu, não deixaram de seguir a Jeová, Deus de seus pais.

1 Nyolcz esztendõs vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.

2 És jó dolgot cselekedék az Úr elõtt, és jára az õ atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;

3 Mert az õ királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az õ atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektõl.

4 Leronták õ elõtte a Baálok oltárait és az azokon levõ szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetõhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.

5 A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.

6 [Így cselekedék] Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.

7 Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.

8 Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város elõljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az õ Istenének házát.

9 És menének Hilkiás fõpaphoz, és átadták [néki] az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyûjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.

10 És adák a munkavezetõknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.

11 És adának [pénzt] az ácsoknak és a kõmûveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.

12 És az emberek hûségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala õket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklõszerszámokban.

13 A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelõk a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.

14 Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyûlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által [adott] volt.

15 Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.

16 És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;

17 Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelõknek és munkásoknak kezébe.

18 Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király elõtt.

19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.

20 És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:

21 Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felõl, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.

22 Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselõjének fia vala (õ pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.

23 Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;

24 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya elõtt;

25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az õ kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.

26 A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:

27 Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten elõtt, mikor hallád az õ beszédeit e hely ellen és az õ lakosai ellen; mivel magadat megaláztad elõttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál elõttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.

28 Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.

29 Akkor a király elkülde, és összegyûjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.

30 És felméne a király az Úr házába, és õ vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában.

31 Azután felállván a király az õ helyén, fogadást tõn az Úr elõtt, hogy õ az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívébõl és teljes lelkébõl megõrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.

32 És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálembõl és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az õ atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.

33 Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjérõl, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az õ Istenöknek; [és] az õ egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétõl.