1 Josias celebrou a páscoa a Jeová em Jerusalém: e mataram o cordeiro da páscoa no décimo quarto dia do primeiro mês.

2 Estabeleceu os sacerdotes nos seus cargos e animou-os a servirem na casa de Jeová.

3 Disse aos levitas que ensinavam a todo o Israel e que estavam consagrados a Jeová: Ponde a arca sagrada na casa que Salomão, filho de Davi, rei de Israel, edificou; não será mais uma carga sobre os vossos ombros. Agora servi a Jeová vosso Deus e ao seu povo de Israel.

4 Preparai-vos pelas vossas famílias, pelas vossas turmas, conforme o que escreveram Davi, rei de Israel, e seu filho Salomão.

5 Ministrai no santo lugar segundo as divisões das famílias de vossos irmãos, filhos do povo, e haja para cada divisão uma parte de uma família de levitas.

6 Matai o cordeiro pascoal, santificai-vos e preparai a páscoa para vossos irmãos, fazendo conforme a palavra de Jeová, dada por meio de Moisés.

7 Josias deu aos filhos do povo, a todos os que se achavam presentes, cordeiros e cabritos do rebanho, em número de trinta mil, todos para as ofertas pascoais, e três mil novilhos: tudo da fazenda do rei.

8 Os seus príncipes fizeram dávivas ao povo, aos sacerdotes e aos levitas, para as ofertas voluntárias. Hilquias, Zacarias e Jeiel, chefes da casa de Deus, deram aos sacerdotes para as ofertas pascoais duas mil e seiscentas reses de gado miúdo, e trezentos bois.

9 Também Conanias, Semaías e Natanael, seus irmãos, e Hasabias, Jeiel e Jozabade, chefes dos levitas, deram aos levitas para as ofertas pascoais cinco mil reses de gado miúdo e quinhentos bois.

10 Assim se preparou o serviço, e os sacerdotes se puseram em seu lugar, como também os levitas pelas suas turmas, segundo o mandado do rei.

11 Imolou-se a páscoa; os sacerdotes aspergiam o sangue que lhes era entregue, e os levitas esfolavam as reses.

12 Removeram os holocaustos, para os distribuírem segundo as divisões dos filhos do povo, a fim de fazerem ofertas a Jeová como está escrito no livro de Moisés. Assim fizeram com os bois.

13 Assaram a páscoa no fogo segundo a ordenança; as ofertas sagradas cozeram-nas em panelas, em caldeirões e em tachos, e distribuíram-nas prontamente a todo o povo.

14 Depois as prepararam para si e para os sacerdotes; porque os sacerdotes, filhos de Aarão, estavam ocupados até a noite em oferecerem os holocaustos e a gordura. Por isso os levitas prepararam para si e para os sacerdotes, filhos de Aarão.

15 Os cantores, filhos de Asafe, estavam no seu lugar, segundo o mandado de Davi, de Asafe, de Hemã e de Jedutum, vidente do rei; e os porteiros estavam a cada porta; não tinham necessidade de abandonarem o seu serviço, porque os levitas, seus irmãos, prepararam para eles.

16 Estabeleceu-se naquele dia todo o serviço de Jeová, para celebrar a páscoa e para oferecer os holocaustos sobre o altar de Jeová segundo o mandado do rei Josias.

17 Os filhos de Israel que se achavam presentes celebraram a páscoa naquele tempo, e a festa dos pães asmos por sete dias.

18 Não se celebrou em Israel uma festa semelhante a essa desde os dias do profeta Samuel; e nenhum dos reis de Israel celebrou tal páscoa qual celebrou Josias, com os sacerdotes e os levitas e todo o Judá e Israel, que se achavam presentes, os habitantes de Jerusalém.

19 Foi celebrada esta páscoa no décimo oitavo ano do reinado de Josias.

20 Depois de tudo isto, havendo Josias já preparado o templo, subiu Neco, rei do Egito, para pelejar contra Carquemis junto ao Eufrates. Josias saiu-lhe ao encontro.

21 Mas Neco mandou-lhe mensageiros, que lhe dissessem: Que tenho eu contigo, rei de Judá? não venho contra ti hoje, mas contra a casa, à qual faço guerra; Deus me mandou que me apressasse. Deixa de te opores a Deus, que está comigo, não suceda que ele te mate.

22 Todavia não quis virar dele o seu rosto, mas disfarçou-se, para pelejar contra ele e, não dando ouvidos às palavras que Neco lhe falou da parte de Deus, veio pelejar no vale de Megido.

23 Os flecheiros atiraram contra o rei Josias. Disse o rei ao seus servos: Tirai-me daqui; pois estou gravemente ferido.

24 Os seus servos o removeram do carro, o puseram no segundo carro que lhe pertencia, e o levaram para Jerusalém. Ele morreu, e sepultaram-no nos sepulcros de seus pais. Todo o Judá e Jerusalém prantearam a Josias.

25 Jeremias fez uma lamentação sobre Josias. Todos os cantores e cantoras nas suas lamentações têm falado de Josias até o dia de hoje: estabeleceram-nas como costume em Israel, e estão escritas nas lamentações.

26 Ora o resto dos atos de Josias, e as suas boas obras, segundo o que está escrito na lei de Jeová,

27 e os seus atos, tanto os primeiros como os últimos, estão escritos no livro dos reis de Israel e de Judá.

1 És megtartá Jósiás Jeruzsálemben a húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a páskha[bárányt] az elsõ hónap tizennegyedik napján.

2 És állítá a papokat az õrállásukra, és buzdítá õket az Úr házának szolgálatára.

3 És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent ládát a házba, a melyet készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel királya; nem kell most vállatokon hordoznotok; hanem szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az õ népének az Izráelnek.

4 És készítsétek el [magatokat] a ti családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel királya elrendelte volt, és megírta az õ fia Salamon.

5 És álljatok a szent helyen, a nép közül való testvéreitek családjainak csoportjai és a Léviták családjának [egy]-[egy] csoportja szerint.

6 Azután öljétek meg a páskha[bárányt,] és szenteljétek meg magatokat, és készítsétek el azt a ti atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által tett beszéde szerint cselekedjetek.

7 És ada Jósiás a nép fiai számára juhokat, bárányokat és gödölyéket, mindezeket a húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott találtatik vala, szám szerint harminczezeret, és háromezer tulkot; ezek mind a királyéból valának.

8 Az õ fejedelmei is szabad akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten házának fejedelmei, adának a papoknak a húsvét áldozatira kétezerhatszáz [juhot] és háromszáz tulkot.

9 Konánia pedig és Semája és Nétanéel az õ atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, adának a Lévitáknak a húsvét áldozatira ötezer [juhot] és ötszáz tulkot.

10 Készen levén a szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a király parancsolta.

11 Megölék azért a páskha[bárányt,] és a papok hintik vala kezökbõl a [vért], a Léviták pedig a [bárányok] bõrét húzzák le.

12 És külön választák az egészen égõáldozatra valókat, hogy adnák azokat a nép közül való családok csoportjainak, hogy áldoznának az Úrnak, a mint a Mózes könyvében megiratott; azonképen a tulkokból is [elválaszták.]

13 És megsüték a páskha[bárányt] szokás szerint a tûznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfõzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy hamarsággal adák az egész községnek.

14 Ezek után magoknak és a papoknak is elkészíték [a páskhabárányt], mert a papok, az Áron fiai az égõáldozatoknak és a kövérségeknek megáldozásával el valának foglalva [késõ] éjszakáig, azért a Léviták készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.

15 Az éneklõk is, az Asáf fiai, szolgálatukban valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a király prófétájának parancsolatja szerint; az ajtónállók is mindnyájan az ajtóknál valának; nem távozhatának szolgálatukból, hanem az õ atyjokfiai, a Léviták készíték vala el nékik.

16 És elkészüle az Úrnak minden szolgálata azon a napon, hogy megtartanák a páskhát, egészen égõáldozatokkal áldozván az Úr oltárán, a Jósiás király parancsolatja szerint.

17 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a páskhát abban az idõben, és a kovász nélkül való kenyerek ünnepét hét napon át.

18 Ehez hasonló páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel próféta idejétõl fogva; Izráel királyai közül is senki sem tartott olyan páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelbõl jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.

19 Jósiás királyságának tizennyolczadik évében tartatott ez a páskha.

20 Mindezek után, hogy az [Isten] házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.

21 És noha követeket külde õ hozzá [Nékó], ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened [megyek], hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;

22 Mindazáltal Jósiás nem tére ki õ elõle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a [melyek] az Isten szájából [származtak vala.] Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.

23 Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az õ szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.

24 Levévén azért õt az õ szolgái a szekérbõl, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az õ atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.

25 Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala õt az éneklõ férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a [Jerémiás] siralmaiban.

26 Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;

27 És az õ elsõ és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.