1 Ao fim dos vinte anos em que Salomão tinha edificado a casa de Jeová e a sua própria casa,

2 edificou Salomão as cidades que Hirão lhe tinha dado, e fez habitar nelas os filhos de Israel.

3 Salomão foi a Hamate-Zobá, e apoderou-se dela.

4 Edificou a Tadmor no deserto, e todas as cidades-armazéns, que edificou em Hamate.

5 Também edificou a Bete-Horom, tanto a alta como a baixa, cidades fortificadas com muros, portas e ferrolhos;

6 a Baalate, e a todas as cidades-armazéns, que eram de Salomão, e a todas as cidades para os seus carros, e as cidades para os seus cavaleiros, e tudo o que para o seu prazer quis Salomão edificar em Jerusalém, no Líbano e em toda a terra do seu domínio.

7 Quanto a todo o povo que tinha ficado dos heteus, dos amorreus, dos perizeus, dos heveus, e dos jebuseus que não eram de Israel:

8 dos seus filhos que ficaram depois deles na terra, aos quais os filhos de Israel não consumiram, deles fez Salomão gente de trabalhos forçados até o dia de hoje.

9 Porém dos filhos de Israel não fez servos para sua obra: eram eles homens de guerra, chefes dos seus capitães, e comandantes dos seus carros e dos seus cavaleiros.

10 Estes, em número de duzentos e cinqüenta, eram os maiores oficiais do rei Salomão, que presidiam sobre o povo.

11 Salomão levou a filha de Faraó da cidade de Davi para a casa que lhe tinha edificado; pois disse: Não habitará minha mulher na casa de Davi, rei de Israel, porque santos são os lugares em que a arca de Jeová tem entrado.

12 Então ofereceu Salomão holocaustos a Jeová sobre o altar de Jeová, que tinha edificado diante do pórtico,

13 conforme exigia o dever de cada dia, fazendo ofertas segundo o mandamento de Moisés, nos sábados, nas luas novas, nas festas fixas, três vezes no ano, a saber, na festa dos pães asmos, na festa das semanas e na festa dos tabernáculos.

14 Designou, segundo a ordenação de seu pai Davi, as turmas dos sacerdotes para o seu serviço, e os levitas para os seus cargos, a fim de darem graças e servirem diante dos sacerdotes, como exigia o dever de cada dia: também os porteiros pelas suas turmas a cada porta; porque assim o tinha mandado Davi, homem de Deus.

15 Não se desviaram do que mandou o rei aos sacerdotes e aos levitas acerca de qualquer negócio ou acerca dos tesouros.

16 Preparou-se toda a obra de Salomão para o dia em que se lançaram os fundamentos da casa de Jeová e até que foi ela acabada. Assim a casa de Jeová ficou completa.

17 Então foi Salomão a Eziom-Geber, e a Elote, à praia do mar na terra de Edom.

18 Hirão enviou-lhe por seus vassalos navios, e servos práticos do mar; foram com a gente de Salomão a Ofir, e de lá tomaram quatrocentos e cinqüenta talentos de ouro e trouxeram-nos ao rei Salomão.

1 Lõn pedig húsz esztendõ mulva, a mi alatt Salamon megépíté az Úr házát és a maga palotáját:

2 Azokat a városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, megépíté Salamon, és Izráel fiait telepíté oda.

3 Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt hatalmába keríté.

4 És megépíté Tádmort a pusztában, és minden kincstartó városokat, a melyeket Hámátban épített.

5 Annakfelette mind a felsõ, mind az alsó Bethoront megépíté s megerõsített városokká [tette] kõfalakkal, kapukkal és zárokkal.

6 És Baalátot, s a tárházak minden városait, a melyek Salamonéi valának, a szekereknek és a lovagoknak minden városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az õ egész birodalmának földén.

7 Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közül, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok és a Jebuzeusok közül, a kik nem az Izráel közül valók;

8 Hanem azoknak fiai közül, a kik azon a földön õ utánok maradtak volt, a kiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon adófizetõkké tevé mind e mai napig.

9 De az Izráel fiai közül Salamon senkit nem tett szolgává az õ külsõ dolgaiban; mert ezek hadakozó férfiak voltak, és az õ hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.

10 Azok, a Salamon király seregeinek vezérei, kétszázötvenen valának, a kik uralkodnak vala a népen.

11 És felviteté Salamon a Faraó leányát a Dávid városából a házba, a melyet néki épített vala; mert ezt mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel királyának, Dávidnak házában; mert szentséges [hely] az, mivel az Úr ládája abba vitetett.

12 Akkor égõáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr oltárán, a melyet rakatott vala a tornácz elõtt;

13 Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a hónapok elsõ napjain, és évenként a fõünnepeken háromszor; [tudniillik] a kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a sátorok ünnepén.

14 És elrendelé az õ atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az õ szolgálatjokban, a Lévitákat is az õ tisztök szerint, hogy dícsérnék [az Istent] és szolgálnának a papok mellett naponként; az ajtónállókat is, az õ csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja.

15 És nem tértek el a király parancsolatjától, [a melyet parancsolt vala] a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felõl.

16 [Ilyen módon] bevégzõdött Salamonnak minden munkája azon naptól, a mikor az Úr házának alapját letették, annak befejezéséig, a mikor immár az Úr háza elkészült.

17 Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger partján, Edom földén volt.

18 És külde Hirám az õ szolgái által néki hajókat és szolgákat, a kik a tengeren jártasok valának, a kik menének a Salamon szolgáival együtt Ofirba, honnan négyszázötven tálentom aranyat hozának és vivék Salamon királynak.