1 Simão Pedro, servo e apóstolo de Jesus Cristo, aos que alcançaram fé igualmente preciosa conosco na justiça de nosso Deus e Salvador Jesus Cristo:

2 Graça e paz vos sejam multiplicadas no pleno conhecimento de Deus e de Jesus nosso Senhor,

3 visto que o seu divino poder nos tem dado tudo o que diz respeito à vida e à piedade, pelo pleno conhecimento daquele que nos chamou por sua glória e virtude,

4 pelas quais ele nos tem comunicado as suas preciosas e mui grandes promessas, para que por elas vos torneis participantes da natureza divina, tendo escapado da corrupção que há no mundo pela cobiça.

5 Por isso mesmo vós, aplicando da vossa parte toda a diligência, ajuntai à vossa fé a virtude;

6 à virtude, a ciência; à ciência, a temperança; à temperança, a fortaleza; à fortaleza, a piedade;

7 à piedade, o amor dos irmãos; e ao amor dos irmãos, a caridade.

8 Pois se estas coisas vos pertencem e abundam em vós, fazem que não sejais ociosos nem sem fruto no pleno conhecimento de nosso Senhor Jesus Cristo;

9 mas aquele em quem não há estas coisas, é cego, vendo só o que está perto, porque se tem esquecido da purificação dos seus pecados antigos.

10 Por isso, irmãos, ponde cada vez maior cuidado em fazer firme a vossa vocação e eleição; porque fazendo isto, não tropeçareis jamais.

11 Pois assim vos será dada largamente a entrada no reino eterno de nosso Senhor e Salvador Jesus Cristo. vinda de Cristo

12 Pois sempre estarei pronto para vos fazer lembrar estas coisas, ainda que as sabeis e estais confirmados na verdade que vos está presente.

13 Tenho por justo, enquanto estou neste tabernáculo, despertar-vos com recordações,

14 sabendo que brevemente hei de deixar este meu tabernáculo, segundo o que também me deu a entender nosso Senhor Jesus Cristo.

15 Mas terei cuidado também que a todo o tempo depois da minha retirada, possais ter lembrança destas coisas.

16 Pois não seguimos fábulas engenhosas, quando vos fizemos conhecer o poder e a vinda de nosso Senhor Jesus Cristo; mas nós fomos testemunhas oculares da sua majestade,

17 porquanto ele recebeu de Deus Pai honra e glória, quando pela Magnífica Glória lhe foi comunicada esta voz: Este é o meu Filho dileto, em quem me agrado.

18 Nós ouvimos esta voz, do céu comunicada, quando estávamos com ele no monte santo.

19 Ainda temos mais segura a palavra dos profetas, a qual fazeis bem de atender, como a uma candeia que alumia num lugar escuro, até que o dia esclareça e a estrela da alva surja nos vossos corações;

20 conhecendo primeiro isto, que nenhuma profecia da Escritura é de particular interpretação,

21 porque a profecia jamais foi dada pela vontade dos homens, mas os homens da parte de Deus falavam, movidos pelo Espírito Santo.

1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlõ drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában:

2 Kegyelem és békesség adassék néktek bõségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.

3 Mivelhogy az õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsõségével és hatalmával elhívott;

4 A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.

5 Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,

6 A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tûrést, a tûrés mellé pedig kegyességet,

7 A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.

8 Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve.

9 Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bûneibõl való megtisztulásáról.

10 Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erõssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha.

11 Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel.

12 Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok [ezeket], és erõsek vagytok a jelenvaló igazságban.

13 Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket;

14 Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem.

15 De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekrõl.

16 Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélõi voltunk az õ nagyságának.

17 Mert a mikor az Atya Istentõl azt a tisztességet és dicsõséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsõség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm:

18 Ezt az égbõl jövõ szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen.

19 És igen biztos nálunk a prófétai beszéd [is], a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;

20 Tudván elõször azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.

21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.