1 Disse Davi: Não resta, porventura, alguém da casa de Saul, para que eu lhe faça beneficência por amor de Jônatas?

2 Ora havia um servo da casa de Saul, cujo nome era Ziba, e chamaram-no à presença de Davi. O rei perguntou-lhe: És tu Ziba? Respondeu: Teu servo é ele.

3 Perguntou-lhe o rei: Não existe ainda alguém da casa de Saul, para que eu lhe faça grandes mercês? Respondeu Ziba ao rei: Ficou ainda um filho de Jônatas, aleijado dos pés.

4 Onde está ele? perguntou-lhe o rei. Ziba respondeu-lhe: Está em Lo-Debar, na casa de Maquir, filho de Amiel.

5 Enviou o rei Davi, e o tirou de Lo-Debar, da casa de Maquir, filho de Amiel.

6 Mefibosete, filho de Jônatas, filho de Saul, veio ter com Davi, prostrou-se com o rosto em terra e fez-lhe uma reverência. Disse Davi: Mefibosete. Ele respondeu: Eis aqui o teu servo.

7 Então lhe disse Davi: Não temas; eu te farei, sem falta, beneficência por amor de Jônatas, teu pai. Restituir-te-ei todas as terras de Saul, teu pai, e tu de contínuo comerás pão à minha mesa.

8 Prostrou-se Mefibosete, e disse: Que é o teu servo, para teres olhado para um cão morto qual eu sou?

9 Chamou o rei a Ziba, servo de Saul, e disse-lhe: Eu dei ao filho do teu senhor tudo o que pertencia a Saul e a toda a sua casa.

10 Trabalhar-lhe-ás as terras, tu, e teus filhos, e os teus servos; e recolherás os frutos, para que o filho do teu senhor tenha pão que coma; mas Mefibosete, filho do teu senhor, comerá sempre à minha mesa. Ziba tinha quinze filhos, e vinte servos.

11 Disse Ziba ao rei: Segundo tudo o que manda o rei meu senhor ao seu servo, assim o fará ele. Quanto a Mefibosete, disse o rei, ele comerá à minha mesa como um dos filhos do rei.

12 Mefibosete tinha um filho pequeno, que se chamava Mica. Todos os que moravam em casa de Ziba eram servos de Mefibosete.

13 Morava Mefibosete em Jerusalém, porque todos os dias comia à mesa do rei. Ele era coxo de ambos os pés.

1 Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem õ vele Jonathánért?

2 [Vala] pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: [Én vagyok] a te szolgád.

3 Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.

4 Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.

5 Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá õt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.

6 És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tõn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.

7 Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te [nagy]atyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.

8 Akkor fejet hajta [Méfibóset,] és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemû én vagyok?

9 Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.

10 A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.

11 Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol [nékem], szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.

12 Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái [valának.]

13 Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és õ mind a két lábára sánta vala.