1 Ouvi esta palavra que levanto com pranto sobre vós, ó casa de Israel.
2 Caiu a virgem de Israel; não se levantará mais; atirada está sobre a sua terra; não há quem a levante.
3 Pois assim diz o Senhor Jeová: A cidade que saiu à guerra em número de mil, terá de resto cem, e a que saiu em número de cem, terá dez, para a casa de Israel.
4 Pois assim diz Jeová à casa de Israel: Buscai-me, e vivereis;
5 não busqueis, porém, a Betel, nem entreis em Gilgal, nem passeis a Berseba, porque Gilgal certamente irá ao cativeiro, e Betel ficará reduzida a nada.
6 Buscai a Jeová, e vivereis; para que ele não irrompa como fogo na casa de José e o fogo devore, e não haja quem o apague em Betel.
7 Vós que converteis o juízo em absinto, e lançais por terra a justiça,
8 buscai aquele que faz as pleíades e Órion, e que troca em manhã a sombra da morte, e com as trevas transforma o dia em noite; o que chama as águas do mar, e as derrama sobre a face da terra; Jeová é o seu nome.
9 Ele é o que faz cair repentina destruição sobre o forte, de sorte que venha a destruição sobre a fortaleza.
10 Aborrecem ao que na porta usa de repreensões, e abominam ao que fala sinceramente.
11 Por isso, porque pisais aos pés o pobre, e dele recebeis exações de trigo: tendes edificado casas de pedras lavradas, porém nelas não habitareis; tendes plantado vinhas deliciosas, porém não bebereis do vinho delas.
12 Pois sei quão numerosas são as vossas transgressões e quão grandes os vossos pecados, vós que afligis o justo, que aceitais peitas, e que na porta rejeitais o necessitado.
13 Portanto o prudente se calará naquele tempo, porque é tempo mau.
14 Buscai o bem e não o mal, para que vivais; e assim Jeová, Deus dos exércitos, será convosco, como dizeis.
15 Aborrecei o mal e amai o bem, e estabelecei na porta o juízo. Pode ser que Jeová, Deus dos exércitos, se compadeça do resto de José.
16 Portanto assim diz Jeová, Deus dos exércitos, o Senhor: Em todas as praças haverá pranto; e em todas as ruas dirão: Ai! ai! Eles chamarão o lavrador para o pranto, e para o choro os que sabem carpir.
17 Em todas as vinhas haverá pranto; porque passarei pelo meio de ti, diz Jeová.
18 Ai de vós que desejais o dia de Jeová! Para que desejais vós o dia de Jeová? ele é trevas, e não luz.
19 É como se um homem fugisse de diante dum leão, e lhe saísse ao encontro um urso; ou como se entrasse em casa, e encostasse a mão à parede, e o mordesse uma cobra.
20 Acaso não será o dia de Jeová trevas e não luz? sim bem escuro, sem que haja nele resplendor algum.
21 Aborreço, desprezo as vossas festas, e não me deleitarei nas vossas assembléias solenes.
22 Pois ainda que me ofereçais os vossos holocaustos, e as vossas ofertas de cereais, não os aceitarei; nem atentarei para as ofertas pacíficas dos vossos animais cevados.
23 Aparta de mim o estrépito dos teus cânticos, porque não ouvirei a melodia das tuas liras.
24 Porém desça o juízo como águas, e a justiça como uma torrente poderosa.
25 Porventura, ó casa de Israel, oferecestes-me sacrifícios e ofertas no deserto durante quarenta anos?
26 Sim, levastes Sicute, vosso rei, e Quium, vossas imagens, a estrela do vosso deus, que fizestes para vós.
27 Portanto vos levarei cativos para além de Damasco, diz Jeová, cujo nome é o Deus dos exércitos.
1 Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza!
2 Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szûze; végig terült az õ földén, és nincs, a ki felemelné.
3 Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául.
4 Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!
5 És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.
6 Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tûz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.
7 A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.
8 A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.
9 A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erõsségekre.
10 Gyûlölik azt, a ki feddõzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél.
11 Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tõle: bár faragott kõbõl építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörûséges szõlõket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.
12 Mert tudom, hogy sok a ti bûnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedõk [vagytok;] és elnyomják a szegényeket a kapuban!
13 Azért hallgat az eszes ebben az idõben, mert gonosz idõ ez.
14 Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok.
15 Gyûlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok [vissza] a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
16 Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetõt [is] gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;
17 És minden szõlõben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.
18 Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19 Mintha valaki oroszlán elõl szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20 Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21 Gyûlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22 Még ha égõáldozatokkal áldoztok is nékem, sõt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23 Távoztasd el tõlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24 Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bõvizû patak.
25 Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?!
26 Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak.
27 És Damaskuson túlra számûzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.