1 Vi estar Jeová junto ao altar. Ele disse: Fere os capitéis, para que estremeçam os umbrais; faze-os em pedaços sobre as cabeças de todos eles; matarei à espada até o último deles; nenhum deles fugirá, e nenhum deles escapará.

2 Embora cavem até o Cheol, dali os tirará a minha mão; embora subam até o céu, dali os farei descer.

3 Embora se escondam no cume do Carmelo, buscá-los-ei e dali os tirarei; embora estejam escondidos dos meus olhos no fundo do mar, dali darei ordem à serpente, e ela os morderá.

4 Embora vão para o cativeiro diante dos seus inimigos, dali darei ordem à espada, e ela os matará; porei os meus olhos sobre eles para o mal, e não para o bem.

5 Pois o Senhor Jeová dos Exércitos é o que toca a terra, e ela se derrete e prantearão todos os que nela habitam; toda ela se levantará como o Rio, e se diminuirá como o Rio do Egito.

6 É ele o que edifica as suas câmaras nos céus e fundou sobre a terra a sua abóbada; o que chama as águas do mar, e as derrama sobre a face da terra; Jeová é o seu nome.

7 Acaso não sois vós, filhos de Israel, para comigo como os filhos dos etíopes? diz Jeová. Não fiz eu a Israel sair da terra do Egito, e aos filisteus de Caftor, e aos siros de Quir?

8 Eis que os olhos do Senhor Jeová estão sobre o reino pecaminoso, e eu o exterminarei de sobre a face da terra; exceto que não destruirei de todo a casa de Jacó, diz Jeová.

9 Pois eis que eu darei ordens, e sacudirei a casa de Israel entre todas as nações, assim como se sacode o trigo no crivo, contudo não cairá sobre a terra um só grão.

10 Morrerão à espada todos os pecadores do meu povo, os quais dizem: O mal não nos alcançará nem virá sobre nós.

11 Naquele dia levantarei o tabernáculo de Davi que caiu, e repararei as suas brechas, levantarei as suas ruínas, e o reedificarei como nos dias antigos,

12 para que possuam o resto de Edom, e todas as nações que são chamadas do meu nome, diz Jeová, que faz isto.

13 Eis que vêm os dias, diz Jeová, em que o que lavra alcançará o que ceifa, e o que pisa as uvas o que semeia a semente; os montes destilarão vinho doce, e todos os outeiros se derreterão.

14 Tornarei a trazer o cativeiro do meu povo de Israel; reedificarão as cidades assoladas, e as habitarão; plantarão vinhas e lhes beberão o vinho; também farão jardins, e lhes comerão o fruto.

15 Plantá-los-ei na sua terra, e não serão mais arrancados da sua terra que lhes dei, diz Jeová teu Deus.

1 Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülõ.

2 Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja õket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom õket!

3 És ha a Kármel tetején rejtõznének is el, onnan is elõkeresem és elhozom õket; és ha szemeim elõl a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja õket.

4 És ha fogságba mennek is ellenségeik elõtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli õket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.

5 Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad [az,] és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.

6 A ki fenn az égben építé az õ boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki elõhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az õ neve.

7 Nem olyanok vagytok-é ti elõttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földérõl, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirbõl?!

8 Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bûnös országot, és eltörlöm azt a földnek színérõl. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!

9 Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.

10 Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bûnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jõ reánk a veszedelem.

11 Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.

12 Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemrõl neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!

13 Ímé, napok jõnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szõlõtaposó a magvetõt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.

14 És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szõlõket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.

15 És elplántálom õket az õ földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az õ földjökbõl, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!