1 Os apóstolos e os irmãos que estavam na Judéia, souberam que também os gentios haviam recebido a palavra de Deus.

2 Quando Pedro subiu a Jerusalém, disputavam com ele os que eram da circuncisão, dizendo:

3 Entraste em casa de homens incircuncisos, e comeste com eles.

4 Mas Pedro, começando a falar, lhes fez uma exposição por ordem, dizendo:

5 Eu estava na cidade de Jope orando, e em êxtase tive uma visão em que via descer um objeto, como se fora uma grande toalha que era baixada do céu pelas quatro pontas, e chegar até perto de mim;

6 olhando-a atentamente, eu notava, e vi quadrúpedes da terra, feras, répteis e aves do céu.

7 Ouvi também uma voz que me dizia: Levanta-te, Pedro; mata e come.

8 Mas eu respondi: De nenhum modo, Senhor, porque nunca entrou na minha boca coisa impura ou imunda.

9 Segunda vez falou a voz do céu: Ao que Deus purificou, não faças tu impuro.

10 Isto sucedeu por três vezes, e tudo tornou a recolher-se ao céu.

11 Logo três homens, enviados a mim de Cesaréia, pararam em frente à casa onde estávamos.

12 O Espírito disse-me que eu fosse sem escrúpulo com eles. Foram comigo também estes seis irmãos e entramos na casa daquele homem.

13 Ele nos referiu como vira o anjo em pé em sua casa, e que lhe dissera: Envia a Jope e chama a Simão, que tem por sobrenome Pedro,

14 o qual te anunciará as coisas pelas quais serás salvo, tu e toda a tua casa.

15 Começando eu a falar, desceu o Espírito Santo sobre eles como no princípio descera também sobre nós.

16 Lembrei-me da palavra do Senhor, como disse: João, na verdade, batizou com água, mas vós sereis batizados com o Espírito Santo.

17 Pois se Deus lhes deu o mesmo dom que dera também a nós, quando cremos no Senhor Jesus Cristo, quem era eu para que pudesse resistir a Deus?

18 Eles, depois de ouvir estas palavras, se apaziguaram, e glorificaram a Deus, dizendo: Assim, pois, Deus também aos gentios deu o arrependimento para a vida.

19 Aqueles, pois, que foram dispersos pela tribulação que houve por causa de Estêvão, passaram até Fenícia, Chipre e Antioquia, não anunciando a ninguém a palavra, senão somente aos judeus.

20 Mas alguns deles que eram de Chipre e de Cirene, quando foram a Antioquia, falavam também aos gregos, pregando-lhes o Senhor Jesus.

21 A mão do Senhor era com eles, e um grande número dos que creram, converteu-se ao Senhor.

22 A igreja em Jerusalém, tendo notícia disto, enviou Barnabé a Antioquia;

23 o qual, quando chegou e viu a graça de Deus, se alegrou, e exortava a todos a perseverar no Senhor com firmeza de coração;

24 porque era homem bom e cheio do Espírito Santo e de fé. Muita gente uniu-se ao Senhor.

25 Barnabé partiu para Tarso em busca de Saulo

26 e, tendo-o achado, levou-o a Antioquia. Durante um ano inteiro reuniram-se com a igreja, e instruíram muita gente; e em Antioquia os discípulos pela primeira vez foram chamados cristãos.

27 Naqueles dias desceram alguns profetas de Jerusalém a Antioquia;

28 e levantando-se um deles, chamado Ágabo, dava a entender pelo Espírito que haveria uma grande fome por todo o mundo; e ela sucedeu no reinado de Cláudio.

29 Os discípulos, cada um conforme as suas posses, resolveram enviar socorro aos irmãos que moravam na Judéia;

30 o que fizeram, enviando-o aos presbíteros por mão de Barnabé e de Saulo.

1 Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levõ atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.

2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének õ vele a zsidóságból valók,

3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.

4 Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:

5 Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedõt, négy sarkánál fogva leeresztve az égbõl; és egészen hozzám szálla:

6 Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.

7 Hallék pedig szót [is], mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

8 Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.

9 Felele pedig nékem a szózat másodszor az égbõl: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

10 Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.

11 És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.

12 Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:

13 És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az õ házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;

14 Õ szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.

15 Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek õ reájok, miképen mi reánk is kezdetben.

16 Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.

17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?

18 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsõíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!

19 Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.

20 Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.

21 És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívõvé lévén.

22 Elhatott pedig a hír õ felõlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.

23 Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.

24 Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala õ. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.

25 Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé õt Antiókhiába.

26 És lõn, hogy õk egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat elõször Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.

27 Ez idõtájban pedig menének Jeruzsálembõl Antiókhiába próféták.

28 Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lõn Klaudius császár idejében.

29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:

30 A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.