1 Nesse tempo se levantará Miguel, o grande príncipe que se levanta a favor dos filhos do teu povo; e haverá um tempo de tribulação, qual nunca houve desde que existiu nação até aquele tempo. Naquele tempo livrar-se-á o teu povo, todo aquele que for achado escrito no livro.

2 Muitos dos que dormem no pó da terra acordarão, uns para a vida eterna, e outros para a vergonha e confusão sempiterna.

3 Os que forem sábios, resplandecerão como o fulgor do firmamento; e os que converterem a muitos para a justiça como as estrelas para todo o sempre.

4 Tu, porém, Daniel, encerra as palavras, e sela o livro, até o tempo do fim; muitos correrão duma para outra parte, e a ciência se multiplicará.

5 Então eu Daniel olhei, e eis que estavam em pé outros dois, um duma banda à beira do rio, e o outro da outra banda à beira do rio.

6 Perguntou-se ao homem vestido de linho, que estava por cima das águas do rio: Quanto tempo haverá até o fim destas maravilhas?

7 Eu ouvi o homem vestido de linho, que estava por cima das águas do rio, quando levantou ao céu a sua mão direita e a mão esquerda, e jurou por aquele que vive eternamente, que isso seria para um tempo, e tempos, e metade dum tempo; quando tiverem acabado de despedaçar o poder do povo santo, cumprir-se-ão todas estas coisas.

8 Eu ouvi, porém não entendi; então disse eu: Meu senhor, qual será o fim destas coisas?

9 Ele respondeu: Vai-te, Daniel; pois as palavras estão fechadas e seladas até o tempo do fim.

10 Muitos se purificarão, e se embranquecerão, e serão acrisolados; mas os ímpios procederão impiamente. Nenhum dos ímpios entenderá; porém os que forem sábios, entenderão.

11 Desde o tempo em que o holocausto perpétuo for tirado, e a abominação que assola for estabelecida, haverá mil e duzentos e noventa dias.

12 Bem-aventurado é o que espera, e chega aos mil e trezentos e trinta e cinco dias.

13 Tu, porém, vai-te, até que chegue o fim; pois descansarás, e estarás na tua sorte, ao fim dos dias.

1 És abban az idõben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idõ lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az idõben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.

2 És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.

3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.

4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végsõ idõig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.

5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettõ álla [ott,] egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.

6 És mondá [egyik] a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?

7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az õ jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élõre, hogy ideig, idõkig és fél idõig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.

8 Én pedig hallám [ezt,] de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?

9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.

10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,

11 És az idõtõl fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.

12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.

13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.