1 Não sacrificarás a Jeová teu Deus boi ou ovelha, que tenha um defeito, isto é, qualquer impropriedade; porque isso é uma abominação a Jeová teu Deus.

2 Se for achado no meio de ti, numa das tuas cidades que Jeová teu Deus te está dando, homem, ou mulher, que fizer o que é mau à vista de Jeová teu Deus, transgredindo a sua aliança,

3 e tiver ido e servido a outros deuses, e os tiver adorado, a eles, ou ao sol, ou à lua, ou a qualquer astro do exército do céu, o que não ordenei;

4 se isso te for denunciado, e depois de o teres ouvido, indagares bem, e achares que o fato é verdadeiro, que realmente tal abominação se cometeu em Israel:

5 farás conduzir às tuas portas, esse homem ou essa mulher, que cometeram esta maldade, sim o homem ou a mulher; e os apedrejarás, até que morram.

6 Pela boca de duas testemunhas, ou três testemunhas, será morto aquele que houver de morrer; pela boca de uma só testemunha não será morto.

7 A mão das testemunhas será a primeira contra ele, para fazê-lo morrer, e depois a mão de todo o povo. Assim exterminarás o mal do meio de ti.

8 Se te surgir em juízo uma questão difícil demais, entre sangue e sangue, entre causa e causa, e entre ferida e ferida, isto é, questões de pendências, dentro das tuas cidades; levantar-te-ás e subirás ao lugar que Jeová teu Deus escolher.

9 Virás aos levitas sacerdotes, e ao juiz que houver nesses dias; indagarás, e eles te mostrarão a sentença do juízo.

10 Farás de acordo com a sentença que te mostrarem no lugar que Jeová escolher; e cuidarás em fazer segundo tudo o que te ensinarem.

11 Segundo o teor do ensino que te derem, e segundo o juízo que te disserem, farás; não te desviarás da sentença que te referirem nem para a direita nem para a esquerda.

12 O homem que se houver com presunção, não ouvindo ao sacerdote que está ali para ministrar diante de Jeová teu Deus nem ao juiz, esse homem morrerá; tirarás de Israel o mal.

13 Todo o povo ouvirá, e temerá, e não mais se ensoberbecerá.

14 Quando entrares na terra que Jeová teu Deus te está dando, e a possuíres, e nela habitares, e disseres: Estabelecerei sobre mim um rei, como o fazem todos as nações que estão ao redor de mim;

15 certamente estabelecerás como rei sobre ti aquele que Jeová teu Deus escolher. A um dentre os teus irmãos estabelecerás como rei sobre ti; não poderás pôr sobre ti um estrangeiro que não seja teu irmão.

16 Porém não multiplicarás para ti cavalos, nem farás voltar o povo ao Egito, para multiplicar cavalos; porquanto Jeová vos disse: Não tornareis a voltar de hoje em diante por aquele caminho.

17 Nem multiplicará para si mulheres, para que se não desvie o seu coração; nem multiplicará muito para si a prata e o ouro.

18 Quando se assentar sobre o trono do seu reino, fará escrever para si uma cópia desta lei num livro, do que está diante dos levitas sacerdotes.

19 Tê-lo-á consigo, e nele lerá todos os dias da sua vida, para que aprenda a temer a Jeová seu Deus, e a guardar todas as palavras desta lei e estes estatutos, a fim de os cumprir.

20 Isto fará para que o seu coração não se eleve sobre os seus irmãos, e para que não se desvie do mandamento nem para a direita nem para a esquerda; a fim de que prolongue os seus dias no seu reinado, ele e seus filhos, no meio de Israel.

1 Ne áldozzál az Úrnak, a te Istenednek olyan ökröt és juhot, a melyen valami fogyatkozás van, akármi hiba; mert útálatosság az az Úrnak, a te Istenednek.

2 Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, a melyeket az Úr, a te Istened ád néked, vagy férfiú vagy asszony, a ki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei elõtt, megszegvén az õ szövetségét;

3 És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, a melyet nem parancsoltam;

4 És megjelentetik néked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, [és] megtörtént ez az útálatosság Izráelben:

5 Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, a ki azt a gonoszságot mívelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon õket, hogy meghaljanak.

6 Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; [de] egy tanú szavára meg ne haljon.

7 A tanúk keze legyen elsõ rajta, hogy megölettessék, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt.

8 Ha megfoghatatlan valami elõtted, a mikor ítélned kell vér és vér között, ügy és ügy között, sérelem és sérelem között, vagy egyéb versengések között a te kapuidban: akkor kelj fel, és menj el arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened.

9 És menj be a Lévita-papokhoz és a bíróhoz, a ki lesz majd abban az idõben; és kérdezd meg õket, és õk tudtul adják néked az ítéletmondást.

10 És annak a mondásnak értelme szerint cselekedjél, a melyet tudtul adnak néked azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr; és vigyázz, hogy mind a szerint cselekedjél, a mint tanítanak téged.

11 A törvény szerint cselekedjél, a melyre tanítanak téged, és az ítélet szerint, a melyet mondanak néked; el ne hajolj attól a mondástól, a melyet tudtul adnak néked, se jobbra, se balra.

12 Ha pedig elbizakodottságból azt cselekszi valaki, hogy nem hallgat a papra, a ki ott áll, szolgálván az Urat, a te Istenedet, vagy a bíróra: haljon meg az ilyen ember. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelbõl.

13 És mind az egész nép hallja, és féljen, hogy elbizakodottan senki ne cselekedjék többé.

14 Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:

15 Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.

16 Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!

17 Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.

18 És mikor az õ országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.

19 És legyen az õ nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.

20 Fel ne fuvalkodjék az õ szíve az õ atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az õ országában õ és az õ fiai Izráelben.