1 Tendo voltado, tomamos o caminho de Basã; e Ogue, rei de Basã, saiu-nos ao encontro, ele e todo o seu povo, para nos dar batalha em Edrei.
2 Disse-me Jeová: Não o temas, porque o entreguei a ele, e a todo o seu povo, e a sua terra nas tuas mãos; far-lhe-ás a ele, como fizeste a Seom, rei dos amorreus, que habitava em Hesbom.
3 Jeová nosso Deus nos entregou nas mãos também a Ogue, rei de Basã, e a todo o seu povo; ferimo-lo, até que não lhe ficou nenhum sobrevivente.
4 Nesse tempo tomamos-lhe todas as cidades; não houve cidade que não lhe tomássemos: sessenta cidades, toda a região de Argobe, o reino de Ogue em Basã.
5 Todas estas eram cidades fortificadas, com altos muros, portas e ferrolhos além de muitíssimas cidades da gente do campo.
6 Totalmente as destruímos, como fizemos a Seom, rei de Hesbom, fazendo perecer por completo em cada cidade os homens com as mulheres e os pequeninos.
7 Mas todo o gado, e o despojo das cidades, guardamo-los por presa para nós.
8 Nesse tempo tomamos a terra das mãos dos dois reis dos amorreus, que estavam além do Jordão, desde a torrente de Arnom até o monte Hermom
9 (os sidônios chamam a Hermom Siriom, e os amorreus chamam-lhe Senir),
10 a saber, todas as cidades do planalto, e todo o país de Gileade e de Basã, até Salcá e Edrei, cidades do reino de Ogue em Basã.
11 (Só Ogue, rei de Basã, ficou do resto dos refains; eis que o seu leito era leito de ferro; não está, porventura, em Rabá dos filhos de Amom? Tinha nove cúbitos de cumprido e quatro cúbitos de largo, segundo o cúbito dum homem.)
12 Nesse tempo entramos de posse desta terra. Desde Aroer, que está junto do vale da torrente de Arnom, e a metade da região montanhosa de Gileade, com as suas cidades, dei aos rubenitas e aos gaditas;
13 dei o restante de Gileade, e todo o país de Basã, reino de Ogue, à meia tribo de Manassés; isto é, toda a região de Argobe, todo o país de Basã. (Este se chama o país dos refains.
14 Jair, filho de Manassés, tomou toda a região de Argobe, até os confins dos gesuritas e dos maacatitas, e chamou-lhes, isto é, a Basã, pelo seu nome, Havote-Jair, até este dia.)
15 A Maquir dei Gileade.
16 Aos rubenitas e aos gaditas dei desde Gileade até a torrente de Arnom, cujo meio serve de termo e até a torrente de Jaboque, termo dos filhos de Amom;
17 a Arabá também, com o Jordão por termo, desde Quinerete até o mar da Arabá, o mar Salgado, pelas faldas de Pisga para o Oriente.
18 Nesse tempo vos ordenei, dizendo: Jeová vosso Deus deu-vos esta terra para a possuirdes; passareis armados, todos os homens valentes, diante de vossos irmãos, os filhos de Israel.
19 Porém vossas mulheres, e vossos pequeninos e o vosso gado (pois sei que tendes muito gado) ficarão nas vossas cidades que vos dei;
20 até que Jeová dê descanso a vossos irmãos, como a vós, e eles também possuam a terra que Jeová vosso Deus lhes está dando além do Jordão. Então voltareis, cada um à sua possessão, que vos dei.
21 Também dei ordem a Josué nesse tempo, dizendo: Os teus olhos são os que viram tudo o que Jeová vosso Deus tem feito a esses dois reis; assim fará Jeová a todos os reinos a que tu estás passando.
22 Não tereis medo deles, porque Jeová vosso Deus é o que peleja por vós.
23 Roguei a Jeová nesse tempo, dizendo:
24 Ó Senhor Jeová, tu começaste a mostrar ao teu servo a tua grandeza e a tua mão poderosa; pois que Deus há no céu ou na terra, que possa fazer segundo as tuas obras e segundo os teus grandes feitos?
25 Deixa-me passar a ver a boa terra que está além do Jordão, essa excelente região montanhosa, e o Líbano.
26 Mas Jeová agastou-se comigo por vossa causa, e não me ouviu. Disse-me Jeová: Basta; não me fales mais nisto.
27 Sobe ao cume do Pisga, levanta os olhos para o Ocidente, para o Norte, para o Sul e para o Oriente, e contempla com os teus olhos; porque não passarás este Jordão.
28 Mas manda a Josué, e anima-o e fortalece-o, porque ele passará adiante deste povo, e fará que recebam por herança a terra que verás.
29 Assim ficamos no vale defronte de Bete-Peor.
1 És megfordulánk, és felmenénk Básán felé, és kijöve elõnkbe Óg, Básánnak királya, õ és minden népe, hogy megvívjon velünk Edreiben.
2 De az Úr monda nékem: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt és minden õ népét és földjét; és úgy cselekedjél vele, a mint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok királyával, a ki Hesbonban lakik vala.
3 És kezünkbe adá az Úr, a mi Istenünk Ógot is, Básánnak királyát és minden õ népét, és úgy megvertük õt, hogy menekülni való sem maradt belõle.
4 És abban az idõben elfoglaltuk minden városát; nem volt város, a melyet el nem vettünk volna tõlök: hatvan várost, Argóbnak egész vidékét, a Básenbeli Ógnak országát.
5 Ezek a városok mind meg valának erõsítve magas kõfalakkal, kapukkal és zárokkal, kivévén igen sok kerítetlen várost.
6 És fegyverre hánytuk azokat, a mint cselekedtünk vala Szihonnal, Hesbon királyával, fegyverre hányván az egész várost: férfiakat, asszonyokat és a kisdedeket is.
7 De a barmokat és a városokból való ragadományokat mind magunk közt vetettük prédára.
8 És elvettük abban az idõben az Emoreusok két királyának kezébõl azt a földet, a mely a Jordánon túl vala, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig.
9 (A Sidoniak a Hermont Szirjonnak, az Emoreusok pedig Szenirnek hívják.)
10 A síkságnak minden városát, és az egész Gileádot, meg az egész Básánt Szalkáig és Edreig, a melyek a Básánbeli Óg országának városai voltak.
11 Mert egyedül Óg, Básánnak királya maradt meg az óriások maradéka közül. Ímé az õ ágya vas-ágy, nemde Rabbátban az Ammon fiainál van-é? Kilencz sing a hosszasága és négy sing a szélessége, férfi könyök szerint.
12 Ezt a földet pedig, a [melyet] abban az idõben örökségünkké tettünk, Aróertõl fogva, a mely az Arnon patak mellett van, és a Gileád hegyének felét, és annak városait odaadtam a Rúbenitáknak és Gáditáknak.
13 A Gileád többi részét pedig, és az egész Básánt, az Óg országát odaadtam a Manassé fél törzsének, Argóbnak egész vidékét. Ezt az egész Básánt óriások földének hívták.
14 Jair, Manassénak fia, kapta Argóbnak egész vidékét, a Gessuriták és Maakátiták határáig; és azokat a Básánnal együtt az õ nevérõl Jair faluinak hívják mind e mai napig.
15 Mákirnak pedig adtam Gileádot.
16 A Rúbenitáknak és a Gáditáknak pedig adtam Gileádtól fogva Arnonnak patakáig (a határ pedig a patak közepe) és a Jabbók patakáig, a [mely] az Ammon fiainak határa;
17 És a síkságot és határul a Jordánt, a Kinnerettõl a Síkság tengeréig, a Sóstengerig, a mely a Piszga-[hegy] lába alatt van napkelet felõl.
18 És parancsolék abban az idõben néktek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek adta néktek ezt a földet, hogy bírjátok azt; felfegyverkezvén, menjetek át a ti atyátok fiai, Izráel fiai elõtt mind, a kik hadakozásra valók vagytok.
19 Csak feleségeitek, kicsinyeitek és barmaitok ([mert] tudom, hogy sok barmotok van) maradjanak a ti városaitokban, a melyeket én adtam néktek.
20 Mindaddig, a míg nyugodalmat ád az Úr a ti atyátokfiainak, mint néktek, és azok is bírhatják a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik a Jordánon túl. Azután térjetek vissza, kiki az õ örökségébe, a melyet adtam néktek.
21 Józsuénak is parancsolék abban az idõben, mondván: Szemeiddel láttad mindazt, a mit cselekedett az Úr, a ti Istenetek ama két királylyal; így cselekszik az Úr minden országgal, a melyen átmégy.
22 Ne féljetek tõlök, mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti érettetek!
23 Könyörgék is az Úrnak abban az idõben, mondván:
24 Uram, Isten, te elkezdetted megmutatni a te szolgádnak a te nagyságodat és hatalmas kezedet! Mert kicsoda olyan Isten mennyben és földön, a ki cselekedhetnék a te cselekedeteid és hatalmad szerint?
25 Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!
26 De megharaguvék az Úr én reám ti miattatok, és nem hallgatott meg engem; hanem ezt mondá az Úr nékem: Elég ez néked, ne szólj többet már nékem e dolog felõl!
27 Menj fel a Piszga tetejére, és emeld fel a te szemeidet napnyugot felé és észak felé, dél felé és napkelet felé, és nézz szét a te szemeiddel, mert nem mégy át ezen a Jordánon.
28 Józsuénak pedig parancsolj, és bátorítsd õt, és erõsítsd õt, mert õ megy át e nép elõtt, és õ teszi õket örököseivé annak a földnek, a melyet meglátsz.
29 És ott maradánk a völgyben, Beth-Peórral szemben.