1 Esta é a bênção que antes da sua morte deu Moisés, homem de Deus, aos filhos de Israel.

2 Ele disse: Jeová veio do Sinai, E de Seir lhes raiou; Resplandeceu desde o monte Parã, E chegou das miríades de santos; Da sua mão direita saía-lhes fogo ardente.

3 Sim, amas os povos; Todos os santos de Israel estão na tua mão; Seguiram por onde os teus pés guiaram. Cada um receberá das tuas palavras.

4 Uma lei nos prescreveu Moisés, Uma possessão para a assembléia de Jacó.

5 Tornou-se rei em Jesurum, Quando se reuniram os cabeças do povo, Com todas as tribos de Israel.

6 Viva Rúben, e não morra; Porém sejam os seus homens poucos em número.

7 Esta é a bênção de Judá. Ele disse: Ouve, Jeová, a voz de Judá, E faze-o vir ao seu povo; Com as suas mãos pelejou por ele; E sê tu auxílio contra os seus adversários.

8 De Levi disse: Sejam teu Tumim e teu Urim para o homem, teu piedoso, A quem provaste em Massá, Com o qual contendeste junto às águas de Meribá;

9 Para aquele que diz de seu pai e de sua mãe: Não os tenho visto; Nem reconhece a seus irmãos, Nem conhece a seus filhos, Pois observam a tua palavra, E guardam a tua aliança.

10 Mostram os teus juízos a Jacó, E a tua lei a Israel; Põem incenso no teu nariz, E holocausto sobre o teu altar.

11 Abençoa, Jeová, o seu poder, E aceita a obra das suas mãos. Fere os lombos dos que se levantam contra ele, E dos que o odeiam, para que nunca mais se levantem.

12 De Benjamim disse: O amado de Jeová habita seguro junto a ele. Jeová o cerca o dia todo, E ele habita entre os seus ombros.

13 De José disse: Bendita de Jeová seja a sua terra, Pelos mais excelentes frutos do céu, pelo orvalho, E pelo abismo que jaz abaixo;

14 Pelos mais excelentes frutos das novidades do sol, E pelos mais excelentes frutos dos produtos dos meses,

15 E pelos cumes dos montes antigos, E pelos mais excelentes frutos dos outeiros eternos,

16 E pelos mais excelentes frutos da terra e da sua plenitude. A benevolência daquele que habitava na sarça Venha sobre a cabeça de José, E sobre o alto da cabeça daquele que é príncipe entre seus irmãos.

17 Quanto ao seu novilho primogênito-este tem majestade, E os seus chifres são chifres de um boi selvagem: Com eles rechassa a povos, Sim, todas as extremidades da terra. Esses são as miríades de Efraim, E estas são os milhares de Manassés.

18 De Zebulom disse: Alegra-te, Zebulom, nas tuas saídas, E, Issacar, nas tuas tendas.

19 Eles chamam povos ao monte, Ali oferecem sacrifícios de justiça, Porque chupam a abundância dos mares, E os escondidos tesouros da areia,

20 De Gade disse: Bendito seja aquele que dilata a Gade. Habita como leoa, E despedaça o braço, sim o alto da cabeça.

21 Proveu para si a primeira parte, Porque ali for reservada a porção dum comandante. Veio com os cabeças do povo, Executou a justiça de Jeová, E os seus juízos para com Israel.

22 Disse acerca de Dã: Dã é cachorro de leão, Que salta de Basã.

23 De Naftali disse: Ó Naftali, saciado de favores, E farto da bênção de Jeová; Possue o lago e o sul.

24 De Aser disse: Bendito seja Aser, mais do que filhos o são; Seja o favorecido de seus irmãos; E banhe em azeite o seu pé,

25 Sejam de ferro e de bronze os teus ferrolhos, E como os teus dias, assim seja a tua força.

26 Não há quem seja semelhante ao Deus de Jesurum, Que cavalga pelo céu como teu auxílio, E na sua dignidade pelas mais altas nuvens.

27 O Deus da antiguidade é uma morada, E por baixo estão os braços eternos. E ele expulsou os inimigos de diante de ti, E disse: Destrói.

28 Assim Israel habita seguro, A fonte de Jeová a sós, Na terra de grãos e de mosto! Sim o seu céu destila o orvalho.

29 Feliz és tu, ó Israel; quem é semelhante a ti? Um povo salvo por Jeová, Escudo do teu socorro, Espada da tua dignidade. Assim virão os teus inimigos rojando-se aos teus pés, E tu pisarás sobre os seus altos.

1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az õ halála elõtt.

2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai [hegyrõl] jött, és Szeirbõl támadt fel nékik; Párán hegyérõl ragyogott elõ, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felõl tüzes törvény vala számukra.

3 Bizony szereti õ a népeket! Mind kezednél vannak az õ szentjei, oda szegõdnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.

4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének.

5 És király lõn Jesurunban, mikor összegyûltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.

6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.

7 Ez pedig a Júda [áldása]; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be õt az õ népéhez. Az õ keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az õ szorongatói ellen.

8 Lévirõl pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.

9 A ki azt mondta az õ atyjáról és anyjáról: Nem láttam õt; és az õ atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.

10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölõt tesznek a te orczád elé, és égõáldozatot a te oltárodra.

11 Áldd meg Uram az õ erejét, és az õ kezének munkája legyen kedves elõtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az õ gyûlölõinek, hogy fel ne kelhessenek!

12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi õt minden idõben, és az õ vállai között lakik.

13 Józsefrõl pedig monda: Áldott az Úrtól az õ földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülõ mélységes vizekkel;

14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;

15 És az õs hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;

16 A földnek drágaságaival és bõségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az õ atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!

17 Tehenének elsõ fajzása dicsõségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei.

18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.

19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bõségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.

20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nõstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.

21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az õ végzését Izráellel együtt.

22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.

23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bõvölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.

24 És Áserrõl monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az õ atyjafiai elõtt kedves, és áztassa lábát olajban.

25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erõd.

26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhõkön.

27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elûzi elõled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az õ egei harmatot csepegnek.

29 @Boldog vagy Izráel!] @Kicsoda olyan mint] @te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsõségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.