1 Chamou Moisés a todo o Israel, e disse-lhes: Ouve, ó Israel, os estatutos e os juízos que eu hoje vos falo aos ouvidos, para que os aprendais e cuideis em os cumprirdes.

2 Jeová nosso Deus fez uma aliança conosco em Horebe.

3 Não com os nossos pais fez Jeová esta aliança, mas conosco, sim conosco, que somos todos nós aqui vivos este dia.

4 Face a face falou Jeová convosco no monte do meio do fogo

5 (estando eu nesse tempo entre Jeová e vós, para vos anunciar a palavra de Jeová; pois tivestes medo por causa do fogo, e não subistes o monte). Ele disse:

6 Eu sou Jeová teu Deus, que te tirei da terra do Egito, da casa de servidão.

7 Não terás outros deuses diante de mim.

8 Não farás para ti imagem de escultura, forma alguma do que há em cima no céu, ou em baixo na terra, ou nas águas debaixo da terra.

9 Não as adorarás, nem lhes darás culto; porque eu, Jeová teu Deus, sou Deus zeloso, que visito a iniqüidade dos pais nos filhos, na terceira e quarta geração daqueles que me aborrecem;

10 e que uso de misericórdia para com milhares dos que me amam e guardam os meus mandamentos.

11 Não tomarás o nome de Jeová teu Deus em vão; porque Jeová não terá por inocente ao que tomar o seu nome em vão.

12 Observa o dia de sábado, para o santificares, como Jeová teu Deus te ordenou.

13 Seis dias trabalharás, e farás tudo o que tens para fazer;

14 mas o sétimo dia é sábado para Jeová teu Deus. Nele não farás obra alguma nem tu, nem teu filho, nem tua filha, nem o teu servo, nem a tua serva, nem o teu boi, nem o teu jumento, nem animal algum teu, nem o teu estrangeiro que vive de tuas portas para dentro; a fim de que descanse teu servo e tua serva bem como tu.

15 Lembrar-te-ás que foste servo na terra do Egito, e que de lá te tirou Jeová teu Deus com mão poderosa e com braço estendido; portanto Jeová teu Deus te ordenou que observasses o dia de sábado.

16 Honrarás a teu pai e a tua mãe como Jeová teu Deus te ordenou, para que se prolonguem os teus dias, e para que te vá bem na terra que Jeová teu Deus te dá.

17 Não matarás.

18 Não adulterarás.

19 Não furtarás.

20 Não dirás testemunho falso contra o teu próximo.

21 Não cobiçarás a mulher do teu próximo; não desejarás a casa do teu próximo, nem o seu campo, nem o seu servo, nem a sua serva, nem o seu boi, nem o seu jumento, nem coisa alguma que lhe pertença.

22 Estas palavras falou Jeová a toda a vossa assembléia no monte do meio do fogo, da nuvem, e da escuridade, com grande voz; e nada mais acrescentou. Tendo-as escrito em duas tábuas de pedra, deu-mas a mim.

23 Quando ouvistes a voz do meio das trevas, enquanto ardia o monte em fogo, viestes ter comigo, a saber, todos os cabeças das vossas tribos, e os vossos anciãos;

24 e dissestes: Eis que Jeová nosso Deus nos fez ver a sua glória e a sua grandeza, e ouvimos a sua voz do meio do fogo; hoje vimos que Deus fala com o homem, e este continua a viver.

25 Agora, pois, porque havemos de morrer? Este grande fogo nos consumirá; se nós tornarmos a ouvir a voz de Jeová nosso Deus, morreremos.

26 Pois quem há de toda a carne, que tenha ouvido a voz do Deus vivente falar do meio do fogo, como nós a ouvimos, e tenha continuado a viver?

27 Tu chega-te mais, e ouve tudo o que Jeová nosso Deus disser; tu nos falarás tudo o que Jeová nosso Deus te falar a ti, e ouvindo-o, o cumpriremos.

28 Ouviu Jeová a voz das vossas palavras, quando me faláveis a mim, e disse-me Jeová: Eu ouvi a voz das palavras deste povo, que eles falaram: falaram bem em tudo quanto disseram.

29 Quem dera que eles tivessem tal coração, que me temessem, e guardassem em todo o tempo todos os meus mandamentos, para que lhes fosse bem a eles, e a seus filhos para sempre.

30 Vai dizer-lhes: Voltai para as vossas tendas.

31 Tu, porém, fica-te aqui comigo, e te direi o mandamento todo, e os estatutos e os juízos, que lhes ensinarás, para que os cumpram na terra que lhes estou dando a fim de a possuírem.

32 Cuidareis em fazerdes como Jeová vosso Deus vos ordenou; não vos desviareis nem para a direita nem para a esquerda.

33 Andareis em todo o caminho que Jeová vosso Deus vos ordenou, para que vivais, e que vos suceda bem, e para que se prolonguem os vossos dias na terra que haveis de possuir.

1 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!

2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben.

3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan [és] élünk.

4 Színrõl színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tûz közepébõl.

5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az idõben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tûztõl féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:

6 Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földébõl, a szolgálatnak házából.

7 Ne legyenek néked idegen isteneid én elõttem.

8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltõn szeretõ Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyûlölnek;

10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.

11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az õ nevét hiába felveszi.

12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened.

13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.

14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, [se] magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémû barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belõl van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;

15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.

16 Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.

17 Ne ölj.

18 És ne paráználkodjál.

19 És ne lopj.

20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot.

21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.

22 Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tûz, a felhõ és a homályosság közepébõl nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kõtáblára, és adá azokat nékem.

23 És lõn, mikor a szót a setétség közepébõl halljátok vala, és a hegy tûzzel ég [vala], hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;

24 És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az õ dicsõségét és nagyságát; és az õ szavát hallottuk a tûznek közepébõl; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.

25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tûz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!

26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tûznek közepébõl szóló élõ Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna?

27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.

28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.

29 Vajha így maradna az õ szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden idõben, hogy jól legyen dolguk nékik és az õ gyermekeiknek mindörökké!

30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.

31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg õket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.

32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra.

33 Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.