1 Quando Jeová teu Deus te introduzir na terra a que vais para a possuir, e lançar fora muitas nações de diante de ti: os heteus, os girgaseus, os amorreus, os cananeus, os ferezeus, os heveus e os jebuseus, sete nações maiores em número e mais poderosas do que tu;

2 quando Jeová teu Deus tas entregar, e as ferires; então as destruirás totalmente. Não farás aliança alguma com elas, nem terás piedade delas;

3 não contrairás com elas matrimônios, não darás tua filha a seu filho, nem tomarás sua filha para teu filho.

4 Pois ela desviará teu filho de me seguir, para que sirvam a outros deuses; assim a ira de Jeová se acenderá contra vós, e depressa vos consumirá.

5 Mas assim vos havereis com eles: deitareis abaixo os seus altares, quebrareis as suas colunas, cortareis os seus aserins, e queimareis a fogo as suas imagens de escultura.

6 Porque tu és um povo santo a Jeová teu Deus; Jeová teu Deus te escolheu a ti, para lhe seres o seu próprio povo, acima de todos os povos que há sobre a face da terra.

7 Jeová não vos teve afeição, nem vos escolheu, porque éreis mais numerosos que qualquer povo (pois vós éreis o mais pequeno de todos os povos)

8 mas porque Jeová vos amou, e porque guardou juramento que fez a vossos pais, foi que vos tirou com mão poderosa, e vos remiu da casa de servidão, da mão de Faraó, rei do Egito,

9 Saberás que Jeová teu Deus é que é Deus; o Deus fiel, que guarda a sua aliança e a sua misericórdia aos que o amam e lhe cumprem seus mandamentos, até mil gerações;

10 e que retribui diretamente aos que o odeiam, para os perder. Não retardará o pago ao que o odeia, retribuir-lhe-á diretamente.

11 Guardarás, portanto, o mandamento, os estatutos e os juízos, que eu hoje te ordeno, para os cumprires.

12 Acontecerá que, por ouvirdes estes juízos, e os guardardes e os cumprirdes, Jeová teu Deus te guardará a aliança e a misericórdia que prometeu com juramento a teus pais.

13 Ele te amará, te abençoará e te multiplicará; também abençoará o fruto do teu ventre e o fruto do teu solo, o teu pão, o teu mosto e o teu azeite, o produto das tuas vacas e as crias dos teus rebanhos, na terra que prometeu com juramento a teus pais que te daria.

14 Bendito serás mais do que todos os povos; não haverá em ti estéril nem de um nem de outro sexo, nem entre os teus gados.

15 Jeová apartará de ti toda a doença; não porá sobre ti nenhuma das más enfermidades dos egípcios, as quais sabes, porém as porá sobre todos os que te odeiam.

16 Devorarás todos os povos que Jeová teu Deus te entregar; os teus olhos não terão piedade deles, nem servirás aos seus deuses; pois isso te será por laço.

17 Se disseres no teu coração: Estas nações são mais numerosas do que eu; como poderei desapossá-las?

18 não as temerás. Lembrar-te-ás do que Jeová teu Deus fez a Faraó e a todo o Egito:

19 das grandes provas que os teus olhos viram e dos milagres, e dos portentos, e da mão poderosa, e do braço estendido, com que Jeová teu Deus te tirou para fora. Assim fará Jeová teu Deus a todos os povos, aos quais temes.

20 Além disso entre eles mandará Jeová teu Deus vespas, até que pereçam de diante de ti os que ficarem e se esconderem.

21 Não te espantes deles, porque Jeová teu Deus está no meio de ti, Deus grande e terrível.

22 Jeová teu Deus lançará fora estas nações de diante de ti pouco a pouco; não as consumirás de uma vez, para que as feras do campo não se multipliquem contra ti.

23 Mas Jeová teu Deus tas entregará, e lhes infligirá uma grande derrota, até que se acabem.

24 Entregar-te-á nas tuas mãos os seus reis, e fará que desapareça o nome deles de debaixo do céu; ninguém te poderá resistir, até que os tenhas feito perecer.

25 Queimarás a fogo as imagens esculpidas dos seus deuses; não cobiçarás a prata nem o ouro que está sobre elas, nem para ti os tomarás, para que por eles não venhas a tropeçar; pois abominação é a Jeová teu Deus.

26 Não meterás uma abominação em tua casa, para que não te tornes anátema, semelhante a ela; de todo a detestarás, e de todo a abominarás, pois é anátema.

1 Mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyre te bemenendõ vagy, hogy bírjad azt; és sok népet kiûz te elõled a Khitteust, a Girgazeust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust, és a Jebuzeust: hétféle népet, náladnál nagyobbakat és erõsebbeket;

2 És adja õket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered õket: mindenestõl veszítsd ki õket; ne köss velök szövetséget, és ne könyörülj rajtok.

3 Sógorságot se szerezz õ velök, a leányodat se adjad az õ fioknak, és az õ leányukat se vegyed a te fiadnak;

4 Mert elpártoltatja a te fiadat én tõlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.

5 Hanem így cselekedjetek velök: Oltáraikat rontsátok le, oszlopaikat törjétek össze, berkeiket vágjátok ki, faragott képeiket pedig tûzzel égessétek meg.

6 Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe [vagy] te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén.

7 Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok;

8 Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, a melylyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; [azért] hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az égyiptombeli Faraó királynak kezébõl.

9 És [hogy] megtudjad, hogy az Úr, a te Istened, õ az Isten, a hívséges Isten, a ki megtartja a szövetséget és az irgalmasságot ezeríziglen azok iránt, a kik õt szeretik, és az õ parancsolatait megtartják.

10 De megfizet azoknak személy szerint, a kik õt gyûlölik, elvesztvén õket; nem késlekedik az ellen, a ki gyûlöli õt, megfizet annak személy szerint.

11 Tartsd meg azért a parancsolatot, a rendeléseket és végzéseket, a melyeket én e mai napon parancsolok néked, hogy azokat cselekedjed.

12 Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, a mely felõl megesküdött a te atyáidnak.

13 És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, a mely felõl megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt.

14 Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között [meddõ.]

15 És távol tart az Úr te tõled minden betegséget, és Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, a melyeket ismersz; nem veti azokat te reád, hanem mind azokra, a kik gyûlölnek téged.

16 És megemészted mind a népeket, a melyeket néked ád az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nékik, és ne tiszteld az õ isteneit; mert tõr gyanánt [volna] az néked.

17 Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképen ûzhetem én ki õket?

18 Ne félj tõlök; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az Úr, a te Istened a Faraóval és mind az égyiptombeliekkel:

19 A nagy kisértésekrõl, a melyeket láttak a te szemeid, és a jelekrõl és csudákról; az erõs kézrõl, és a kinyujtott karról, a melylyel kihozott téged az Úr, a te Istened! Így cselekeszik az Úr, a te Istened minden néppel, a melytõl te félsz.

20 Sõt még a darázsokat is rájok bocsátja az Úr, a te Istened mind addig, míglen elvesznek azok is, a kik megmaradtak, és a kik elrejtõztek te elõled.

21 Ne rettenj meg azok elõtt, mert közötted van az Úr, a te Istened, nagy és rettenetes Isten!

22 És lassan-lassan kiûzi az Úr, a te Istened e népeket te elõled. Nem lehet õket hirtelen kipusztítanod, hogy a mezei vadak meg ne sokasodjanak ellened!

23 De az Úr, a te Istened elõdbe veti õket, és nagy romlással rontja meg õket, míglen elvesznek.

24 Az õ királyaikat is kezedbe adja, hogy eltöröljed az õ nevöket az ég alól; senki ellened nem állhat, míglen elveszted õket.

25 Az õ isteneiknek faragott képeit tûzzel égesd meg; az azokon lévõ ezüstöt és aranyat meg ne kívánd, és magadnak el ne vedd, hogy tõrbe ne essél miatta; mert útálatosság az az Úr elõtt, a te Istened elõtt.

26 Útálatosságot pedig ne vígy be a te házadba, hogy átokká [ne] légy, mint az, [hanem] megvetvén vesd meg azt, és útálván útáld meg azt, mert átkozott.