1 Jetro, sacerdote de Midiã, sogro de Moisés, ouviu tudo o que Deus havia feito a Moisés e a Israel, seu povo, como Jeová tinha tirado a Israel do Egito.

2 Jetro, sogro de Moisés, tomou a Zípora, mulher de Moisés, depois que este lha enviara,

3 e aos dois filhos dela; dos quais um se chamava Gérson, pois disse Moisés: Fui peregrino numa terra estrangeira;

4 e o outro Eliezer, pois disse: O Deus de meu pai foi o meu auxílio, e livrou-me da espada de Faraó.

5 Veio Jetro, sogro de Moisés, com a mulher e os filhos deste a Moisés no deserto onde se tinha acampado, junto ao monte de Deus;

6 e disse a Moisés: Eu, teu sogro Jetro, venho a ti, com tua mulher e seus dois filhos.

7 Saiu Moisés ao encontro de seu sogro, inclinou-se diante dele e o beijou; perguntaram um ao outro como estavam, e entraram na tenda.

8 Então contou Moisés a seu sogro tudo o que Jeová tinha feito a Faraó e aos egípcios por causa de Israel, todo o trabalho que lhes sobreviera no caminho, e como Jeová os livrou.

9 Jetro alegrou-se por toda a bondade que Jeová mostrara a Israel, como libertá-lo da mão dos egípcios,

10 e disse: Bendito seja Jeová, que vos livrou da mão dos egípcios e da mão de Faraó; que livrou o povo de debaixo da mão dos egípcios.

11 Agora eu sei que Jeová é maior que todos os deuses; naquilo mesmo em que se houveram com orgulho contra o povo.

12 Então Jetro, sogro de Moisés, tomou um holocausto e sacrifícios para Deus; e veio Arão, e todos os anciãos de Israel, para comer pão com o sogro de Moisés diante de Deus.

13 Aconteceu que no dia seguinte Moisés se assentou para julgar o povo; e o povo conservou-se junto de Moisés desde a manhã até à tarde.

14 Vendo o sogro de Moisés tudo o que ele fazia ao povo, perguntou: Que é isto que tu fazes ao povo? por que estás tu assentado só, e todo o povo conserva-se junto a ti desde a manhã até à tarde?

15 Respondeu Moisés a seu sogro: É porque o povo vem a mim para consultar a Deus.

16 Quando eles têm alguma questão, vêm a mim; eu julgo entre um e outro, e faço-lhes saber os estatutos de Deus e as suas leis.

17 Replicou-lhe o sogro de Moisés: Não é bom o que tu fazes.

18 Sem dúvida tu te consumirás tanto a ti como a este povo, que está contigo; pois te é pesado demais; tu só não o podes fazer.

19 Ouve, pois, a minha voz, eu te aconselharei, e seja Deus contigo; sê tu pelo povo diante de Deus, e traze tu as causas a Deus;

20 ensinar-lhes-ás os estatutos e as leis, e lhes mostrarás o caminho em que devem andar, e a obra que devem fazer.

21 Além disto procurarás dentre o povo homens capazes, tementes a Deus, homens de verdade, que aborrecem a avareza; a estes porás sobre eles por maiorais de mil, maiorais de cem, maiorais de cinqüenta e maiorais de dez;

22 e julguem estes ao povo em todo o tempo. Toda a causa grave a trarão a ti, mas toda a causa pequena a julgarão eles mesmos; assim será mais leve para ti, e eles levarão a carga contigo.

23 Se isto fizeres, e assim Deus te mandar; poderás aturar, e todo este povo também irá em paz ao seu lugar.

24 Assim ouviu Moisés a voz de seu sogro, e fez tudo quanto este lhe dissera.

25 Moisés escolheu de todo o Israel homens capazes, e pô-los por cabeças sobre o povo: maiorais de mil, maiorais de cem, maiorais de cinqüenta e maiorais de dez.

26 Estes julgaram o povo em todo o tempo; as causas graves as trouxeram a Moisés, mas toda a causa pequena a julgaram eles mesmos.

27 Moisés despediu a seu sogro; e este se foi para a sua terra.

1 És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel és Izráellel az õ népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izráelt Égyiptomból.

2 És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét - miután haza bocsátotta õt -

3 És az õ két fiát is, a kik közûl az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön;

4 A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétõl.

5 Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az õ fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, a hol õ táborozott vala az Isten hegye mellett.

6 És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te feleségeddel és az õ két fia is õ vele.

7 Kiméne azért Mózes az õ ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá õt; és megkérdék egymást állapotuk felõl és bemenének a sátorba.

8 És elbeszélé Mózes az õ ipának mind azt, a mit az Úr a Faraóval és az Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a melyek útközben érték vala õket, és [mimódon] szabadította meg õket az Úr.

9 És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az Úr az Izráellel cselekedett vala, hogy megszabadítá õt az Égyiptombeliek kezébõl.

10 És monda Jethró: Áldott legyen az Úr, a ki megszabadított titeket az Égyiptombeliek kezébõl és a Faraó kezébõl; a ki megszabadította a népet az Égyiptombeliek keze alól.

11 Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél; mert az [lett vesztökre], a mivel ellenök vétkeztek.

12 És Jethró, a Mózes ipa égõáldozattal és véresáldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten elõtt.

13 És lõn másod napon, leûle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes elõtt reggeltõl estig.

14 S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit õ a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért ûlsz te egymagad, mind az egész nép pedig elõtted áll reggeltõl estig?

15 És monda Mózes az õ ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám;

16 Ha ügyök-bajok van, én hozzám jõnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit.

17 Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.

18 Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erõd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.

19 Most [azért] hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten elõtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe.

20 És tanítsd õket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell.

21 És szemelj ki magad az egész nép közûl derék, istenfélõ férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyûlölik a haszonlesést és tedd közöttük elõljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.

22 Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden idõben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elõdbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig õk ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.

23 Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben.

24 És hallgata Mózes az õ ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott vala.

25 És választa Mózes az egész Izráelbõl derék férfiakat és a nép fejeivé tevé õket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké.

26 És ítélik vala a népet minden idõben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig õk ítélnek vala.

27 És elbocsátá Mózes az õ ipát, és ez elméne hazájába.