1 No undécimo ano, ao primeiro dia do mês, veio a mim a palavra de Jeová, dizendo:
2 Filho do homem, porquanto Tiro disse de Jerusalém: Ah! já está quebrada aquela que era a porta dos povos; já se virou para mim; eu me encherei, agora que ela está assolada:
3 portanto assim diz o Senhor Jeová: Eis que sou contra ti, ó Tiro, e farei subir contra ti muitas nações, como o mar faz subir as suas ondas.
4 Elas destruirão os muros de Tiro e deitarão abaixo as suas torres; também dela rasparei o seu pó, e a farei uma rocha escalvada.
5 Ela virá a ser no meio do mar um enxugadouro de redes; porque eu o falei, diz o Senhor Jeová; e servirá de despojo para as nações.
6 Suas filhas que estão no campo, serão mortas à espada; e saberão que eu sou Jeová.
7 Pois assim diz o Senhor Jeová: Eis que da banda do norte trarei contra Tiro a Nabucodonozor, rei de Babilônia, o rei dos reis, com cavalos, e com carros, e com cavaleiros, e uma companhia e muito povo.
8 Ele matará com a espada tuas filhas no campo. Construirá fortes contra ti, levantará contra ti um terrapleno e alçará o pavês contra ti.
9 Disporá os seus aríetes contra os teus muros, e com os seus machados derrubará as tuas torres.
10 Por causa da multidão dos seus cavalos te cobrirá o seu pó; ao estrondo dos cavaleiros, das carroças e dos carros tremerão os teus muros, quando ele entrar pelas tuas portas como quem entra numa cidade em que está feita uma brecha.
11 Com as patas dos seus cavalos pisará todas as tuas ruas; matará com a espada ao teu povo, e cairão por terra as colunas da tua fortaleza.
12 Despojarão as tuas riquezas, e saquearão as tuas mercadorias; deitarão abaixo os teus muros, e destruirão as tuas casas agradáveis; e lançarão no meio das águas as tuas pedras, as tuas madeiras e o teu pó.
13 Farei cessar o arruído das tuas cantigas; e o som das tuas harpas não se ouvirá mais.
14 Far-te-ei uma rocha escalvada; virás a ser um enxugadouro de redes; não tornarás a ser edificada. Pois eu Jeová o falei, diz o Senhor Jeová.
15 Assim diz o Senhor Jeová a Tiro: Acaso não tremerão as ilhas ao estrondo da tua queda, quando gemerem os feridos, quando se fizer a matança no meio de ti?
16 Então todos os príncipes do mar descerão dos seus tronos, e porão de lado os seus mantos, e despirão os seus vestidos bordados; de tremores se vestirão, sobre a terra se assentarão, estremecerão a cada momento e de ti se espantarão.
17 Farão uma lamentação sobre ti, e te dirão: Como pereceste, tu que foste povoada de navegantes, ó cidade afamada, que foste forte no mar, tu e teus habitantes, que fizestes cair o teu terror sobre todos os que te freqüentam.
18 Agora tremerão as ilhas no dia da tua queda; sim as ilhas que estão no mar se espantarão da tua saída.
19 Pois assim diz o Senhor Jeová: Quando eu te fizer uma cidade desolada, como as cidades que não são habitadas; quando eu fizer subir sobre ti o abismo, e as grandes águas te cobrirem;
20 então te precipitarei juntamente com os que descem à cova, para ires ter com o povo antigo, e te farei habitar nas partes mais baixas da terra, nos lugares que são desolados de há muito, juntamente com os que descem à cova, para que não sejas habitada; e estabelecerei a glória na terra dos viventes.
21 Far-te-ei um terror, e tu não serás mais; embora sejas procurada, contudo nunca serás achada, diz o Senhor Jeová.
1 És lõn a tizenegyedik esztendõben, a hónap elsején, lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! mivelhogy ezt mondá Tírus Jeruzsálemre: Haha! eltört a népek kapuja, felém fordulva [nyitva ]van; én megtelek, [ha] õ elpusztul;
3 Ezokáért így szól az Úr Isten: Ímé én, Tírus, te reád [megyek,] és hozok fel ellened sok nemzetet, miként a tenger fölhozza hullámit.
4 És elhányják Tírus kõfalait és lerontják tornyait, s levonszom még porát is róla, s kopasz sziklává teszem õt.
5 Hálók kivetõ helye lesz a tenger közepén, mert én szólottam, ezt mondja az Úr Isten, s legyen a nemzetek ragadománya.
6 És leányai, kik a mezõségen vannak, fegyverrel ölettessenek meg, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
7 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én hozom Tírus ellen Nabukodonozort, Babilon királyát északról, a királyok királyát; lovakkal, szekerekkel, lovagokkal, sereggel és sok néppel.
8 Leányaidat [ott] a mezõségen fegyverrel öli meg, és állat ellened tornyot, és tölt ellened sánczot, és emel ellened paizs-[fedelet.]
9 És faltörõ kosával ütteti kõfalaidat, s tornyaidat lerontja fegyvereivel.
10 Lovainak sokasága miatt belep téged poruk; a lovagoknak, kerekeknek és szekereknek robogása miatt megrendülnek kõfalaid, mikor bemegy kapuidon, a mint be szoktak menni a megtörött városba.
11 Lovainak körmeivel tapodja meg minden utczádat, népedet fegyverrel öli meg, s erõsséged oszlopai a földre dõlnek.
12 És prédára hányják gazdagságodat, és elragadozzák árúidat, és letörik kõfalaidat, s gyönyörûséges házaidat lerontják, és köveidet és fáidat, s [még] porodat [is] a víz közepére hányják.
13 És megszüntetem éneklésed hangosságát, és cziteráid zengése nem hallatik többé.
14 És kopasz sziklává teszlek; hálók kivetõ helye leszel, hogy többé meg ne építsenek; mert én, az Úr szóltam, ezt mondja az Úr Isten.
15 Így szól az Úr Isten Tírusnak: Bizonyára a te romlásod zuhanásától, mikor a sebesültek nyögnek, mikor a te benned valók öltön-ölettetnek, megrendülnek a szigetek!
16 És leszáll királyi székérõl a tenger minden fejedelme, és elvetik köntöseiket, s hímes ruháikat levetik: rettegésekbe öltöznek, a földön ülnek és rettegnek minden szempillantásban, s elborzadnak miattad.
17 És gyászéneket kezdenek rólad, és ezt mondják néked: Mimódon veszél el te, a kit laknak a tengerekrõl, te híres-neves város, mely hatalmas vala a tengeren, õ és lakosai, a kik félelmökre valának minden [mellettök] lakozóknak!
18 Ímé, rettegnek a szigetek zuhanásod napján, és megfélemlenek a tengerben való szigetek [ilyen] véged miatt.
19 Mert azt mondja az Úr Isten: Mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint a mely városokat nem laknak; mikor a mélység árját felhozom reád, hogy beborítsanak a sok vizek:
20 Akkor levonszlak téged azokkal, kik sírgödörbe szállanak, a hajdan népéhez; és lakatlak téged a mélységek országában, a hajdan pusztaságaiban, együtt azokkal, a kik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjék benned. És ha megmutattam dicsõségemet az élõknek földén:
21 Rémségesen cselekszem veled és nem leszel; s keresni fognak, de többé örökké meg nem találnak, ezt mondja az Úr Isten.