1 Veio a mim a palavra de Jeová, dizendo:

2 Filho do homem, fala aos filhos do teu povo e dize-lhes: Quando eu fizer vir a espada sobre a terra, se o povo da terra tomar um dos seus e o constituir por seu atalaia;

3 se, quando ele vir que vem a espada sobre a terra, tocar a trombeta e avisar ao povo;

4 então todo aquele que ouvir o som da trombeta e não se der por avisado, se vier a espada e o alcançar, o seu sangue será sobre a sua cabeça.

5 Ele ouviu o som da trombeta, e não se deu por avisado; o seu sangue será sobre ele. Porém se se tivesse dado por avisado, teria salvado a sua vida.

6 Mas se o atalaia vir que vem a espada, e não tocar a trombeta, e o povo não for avisado, e vier a espada e levar alguma pessoa dentre eles: este tal foi levado na sua iniqüidade, mas o seu sangue, eu o requererei da mão do atalaia.

7 Assim, filho do homem, eu te constituí por atalaia à casa de Israel; portanto ouve da minha boca a palavra, e da minha parte dá-lhes aviso.

8 Quando eu disser ao ímpio: Ó ímpio, certamente morrerás, e tu não falares para dissuadir ao ímpio do seu caminho; morrerá esse ímpio na sua iniqüidade, mas o seu sangue, eu o requererei da tua mão.

9 Todavia, se advertires o ímpio do seu caminho para que dele se converta, e ele não se converter do seu caminho; morrerá ele na sua iniqüidade, mas tu livraste a tua alma.

10 Tu, pois, filho do homem, dize à casa de Israel: Assim falais vós, dizendo: As nossas transgressões e os nossos pecados estão sobre nós, e nós desfalecemos neles; como havemos de viver?

11 Dize-lhes: Pela minha vida, diz o Senhor Jeová, não tenho prazer na morte do ímpio; mas sim em que o ímpio se converta do seu caminho e viva. Convertei-vos, convertei-vos dos vossos maus caminhos; pois por que morrereis, ó casa de Israel?

12 Tu, filho do homem, dize aos filhos do teu povo: A justiça do justo não o livrará no dia da sua transgressão: quanto à impiedade do ímpio, por ela não cairá ele no dia em que se converter da sua impiedade; nem poderá o que for justo viver pela sua justiça no dia em que ele pecar.

13 Quando eu disser ao justo que certamente viverá; se ele confiar na sua justiça e cometer a iniqüidade, nenhuma das suas obras de justiça será lembrada; mas na sua iniqüidade que cometeu, nessa morrerá.

14 Demais, quando eu disser ao ímpio: Certamente morrerás; se ele se converter do seu pecado, e praticar o juízo e a justiça;

15 se esse ímpio restituir o penhor, entregar o que ele tinha furtado, andar nos estatutos da vida, não cometendo a iniqüidade; certamente viverá, não morrerá.

16 Nenhum dos seus pecados que cometeu, será lembrado contra ele; ele praticou o juízo e a justiça; certamente viverá.

17 Contudo dizem os filhos do teu povo: O caminho do Senhor não é reto; quanto a eles, porém, o caminho deles não é reto.

18 Quando o justo se apartar da sua justiça, e cometer a iniqüidade, nesta morrerá:

19 e quando o ímpio se converter da sua impiedade, e praticar o juízo e a justiça, por estes viverá.

20 Contudo dizeis: O caminho do Senhor não é reto. Casa de Israel, hei de julgar a cada um de vós conforme os seus caminhos.

21 No duodécimo ano do nosso cativeiro, e no décimo mês, aos cinco dias do mês, um homem que tinha escapado de Jerusalém, veio a mim dizendo: Está ferida a cidade.

22 Ora a mão de Jeová estivera sobre mim pela tarde, antes que viesse o que tinha escapado; abrira-se-me a boca, até que veio ter comigo o tal homem pela manhã, e não fiquei mais em silêncio.

23 Veio a mim a palavra de Jeová, dizendo:

24 Filho do homem, os que habitam esses lugares desertos na terra de Israel, dizem: Abraão era um só, e ele herdou a terra; nós, porém, somos muitos, a nós nos é dado por herança a terra.

25 Pelo que lhes dirás: Assim diz o Senhor Jeová: Comeis a carne com o sangue, e levantais os vossos olhos para os vossos ídolos, e derramais o sangue; porventura haveis de possuir a terra?

26 Sobre a vossa espada vos estribais, cometeis abominações, e contaminais cada um a mulher do seu próximo: e haveis de possuir a terra?

27 Assim lhes dirás: Isto diz o Senhor Jeová: Pela minha vida, certamente à espada cairão os que estão nos lugares desertos, e aquele que está no campo aberto entregá-lo-ei às feras para que o devorem, e os que estiverem nos lugares fortes e nas cavernas morrerão de peste.

28 Tornarei a terra em desolação e em espanto, e cessará a soberba do seu poder; os montes de Israel serão desolados, de sorte que não haja quem passe por eles.

29 Saberão que eu sou Jeová, quando eu tiver tornado a terra em desolação e em espanto por causa de todas as abominações que eles têm cometido.

30 Quanto a ti, filho do homem, os filhos do teu povo falam de ti junto às paredes e nas portas das casas, e dizem uns para os outros: Vinde, rogo-vos, e ouvi qual seja a palavra que procede de Jeová.

31 Eles vêm ter contigo como se ajunta o povo, e se assentam diante de ti como o meu povo, e ouvem as tuas palavras, porém não as põem por obra; pois com a sua boca professam muito amor, mas o seu coração segue a sua ganância.

32 Eis que tu és para eles como uma canção mui linda do que tem uma voz agradável; porque eles ouvem as tuas palavras, porém não as põem por obra.

33 Quando isto suceder (eis que está a suceder), saberão que houve entre eles um profeta.

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! szólj néped fiaihoz és mondjad nékik: Mikor hozándok fegyvert valamely földre, és a föld népe választ egy férfit õ magok közül, és õt õrállójokká teszik:

3 És õ látja jõni a fegyvert a földre, és megfújja a trombitát, és meginti a népet;

4 Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljõ és õt utóléri: az õ vére az õ fején lesz.

5 Hallotta a trombitaszót, de nem hajtott az intésre, tehát az õ vére õ rajta lesz; és ha hajtott az intésre, megmentette lelkét.

6 Ha pedig az õrálló látja a fegyvert jõni, s nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljõ a fegyver s utólér közülök valamely lelket, ez a maga vétke miatt éretett utól, de vérét az õrálló kezébõl kérem elõ.

7 És te, embernek fia, õrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, megintsed õket az én nevemben.

8 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg; és te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az õ útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedbõl kívánom meg.

9 De ha te megintetted a hitetlent az õ útja felõl, hogy térjen meg róla, de nem tért meg útjáról, õ vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

10 Te pedig, embernek fia, mondjad Izráel házának: Ezt mondjátok, mondván: Bizony a mi bûneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennök mi megrothadunk, mimódon éljünk azért?

11 Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?

12 Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igaznak igazsága meg nem menti õt a napon, a melyen vétkezendik, és a hitetlen hitetlensége által el nem esik a napon, melyen megtérend hitetlenségébõl, és az igaz nem élhet az [õ igazsága] által a napon, melyen vétkezendik.

13 Mikor ezt mondom az igazról: Élvén éljen; és õ bízván igazságában, gonoszságot cselekszik: semmi igazsága emlékezetbe nem jõ, és gonoszsága miatt, melyet cselekedett, meghal.

14 S ha mondom a hitetlennek: halállal halsz meg; és õ megtér bûnébõl és törvény szerint s igazságot cselekszik;

15 Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolatiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: élvén él, [és] meg nem hal.

16 Semmi õ vétke, melylyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; törvény szerint és igazságot cselekedett, élvén él.

17 És ezt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úrnak útja; holott az õ útjok nem igazságos.

18 Mikor az igaz elfordul az õ igazságától s gonoszságot cselekszik, meghal a miatt.

19 És mikor a hitetlen elfordul az õ hitetlenségétõl és törvény szerint s igazságot cselekszik, él a miatt.

20 És azt mondjátok: Nem igazságos az Úrnak útja: mindeniteket az õ útja szerint ítélem meg, Izráel háza.

21 És lõn fogságunknak tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödikén, jöve hozzám egy menekült Jeruzsálembõl, mondván: Megvétetett a város!

22 És az Úrnak keze lõn én rajtam este a menekült eljötte elõtt, és megnyitá számat, mikorra az hozzám jöve reggel, és megnyilatkozék szám, s nem valék néma többé.

23 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

24 Embernek fia! azok, kik amaz elpusztított helyeket lakják Izráel földjén, ezt mondják, mondván: Egyetlen egy volt Ábrahám, mikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, nékünk a föld örökségül adatott.

25 Ezokáért mondjad nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Véreset esztek, és szemeiteket bálványaitokra emelitek, és vért ontotok; és a földet örökségül kapnátok?

26 Fegyveretekben bíztatok, útálatosságot cselekedtetek, és mindenitek az õ felebarátja feleségét megfertéztette; és a földet örökségül kapnátok?

27 Ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Élek én, hogy a kik az elpusztult helyeken vannak, fegyver miatt hullnak el; és a ki a mezõnek színén, azt a vadaknak adtam eledelül, és a kik az erõsségekben és a barlangokban vannak, döghalállal halnak meg.

28 És teszem a földet pusztaságok pusztaságává, s megszünik erõsségének kevélysége, és puszták lesznek Izráel hegyei, mert nem lesz, a ki átmenjen rajtok.

29 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor a földet pusztaságok pusztaságává teszem mindenféle útálatosságukért, melyeket cselekedtek.

30 És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felõled a falak mellett s a házaknak ajtaiban; és egyik a másikkal szól, kiki az õ atyjafiával, mondván: Jertek, kérlek, és halljátok: micsoda beszéd az, amely az Úrtól jõ ki?

31 És eljõnek hozzád, a hogy a nép össze szokott jõni, s oda ülnek elõdbe, mint az én népem, és hallgatják beszédidet, de nem cselekeszik, hanem szerelmeskedõ [énekként] veszik azokat ajkokra, szívök pedig nyereség után jár.

32 És ímé, te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedõ ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedûs; csak hallják beszédidet, de nem cselekszik azokat.

33 De ha beteljesednek, [mert] ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttök.