1 Veio a mim a palavra de Jeová, dizendo:

2 Filho do homem, profetiza contra os pastores de Israel, profetiza e dize aos pastores: Ai dos pastores de Israel, que se apascentam a si mesmos! não devem os pastores apascentar as ovelhas?

3 Comeis a gordura, e vos vestis de lã, e matais as cevadas; porém não apascentais as ovelhas.

4 Não fortalecestes as adoentadas, nem curastes a que estava enferma, nem ligastes a que estava quebrada, nem tornastes a trazer a que estava desgarrada, nem buscastes a que estava perdida; mas dominastes sobre elas com força e com rigor.

5 Assim se espalharam, por não haver pastor; tornaram-se pasto para todos os animais do campo e espalharam-se.

6 As minhas ovelhas andaram desgarradas por todos os montes, e em todo o alto outeiro; as minhas ovelhas foram espalhadas por toda a face da terra; não havia quem as procurasse ou as buscasse.

7 Portanto, ó pastores, ouvi a palavra de Jeová:

8 Pela minha vida, diz o Senhor Jeová, porquanto as minhas ovelhas foram entregues à rapina, e as minhas ovelhas serviram de pasto para todos os animais do campo, por não haver pastor, nem os meus pastores procuraram as minhas ovelhas, mas se apascentaram a si mesmos, e não apascentaram as minhas ovelhas;

9 portanto, ó pastores, ouvi a palavra de Jeová.

10 Assim diz o Senhor Jeová: Eis que sou contra os pastores; das suas mãos requererei as minhas ovelhas, e farei que cessem de apascentar as minhas ovelhas. Os pastores não se apascentarão mais a si mesmos: da sua boca livrarei as minhas ovelhas, para que não lhes sirvam de pasto.

11 Pois assim diz o Senhor Jeová: Eis que eu, eu mesmo, hei de procurar as minhas ovelhas e hei de buscá-las.

12 Como o pastor busca o seu rebanho no dia em que se acha no meio das suas ovelhas que estão espalhadas, assim buscarei as minhas ovelhas. Livrá-las-ei de todos os lugares para onde se espalharam no dia nublado e de escuridade.

13 Tirá-las-ei para fora dos povos, e as congregarei dos países, e as introduzirei na sua terra; apascentá-las-ei sobre os montes de Israel, junto às correntes de água, e em todos os lugares habitados do país.

14 De bom pasto as apascentarei, e sobre os montes da altura de Israel será o seu curral; ali se deitarão num bom curral, e em pastos gordos pastarão sobre os montes de Israel.

15 Eu mesmo apascentarei as minhas ovelhas, e eu as farei deitar-se, diz o Senhor Jeová.

16 Buscarei a que estava perdida, e tornarei a trazer a que estava desgarrada, e ligarei a que estava quebrada, e fortalecerei a que estava enferma; mas destruirei a gorda e a forte. Apascentá-la-ei com justiça.

17 Quanto a vós, rebanho meu, assim diz o Senhor Jeová: Eis que julgo entre ovelhas e ovelhas, entre carneiros e bodes.

18 Acaso parece-vos pouca coisa o terdes pastado o bom pasto, senão que haveis de pisar aos vossos pés o resto do vosso pasto? e o terdes bebido as águas claras, senão que haveis de sujar o resto com os vossos pés?

19 Quanto às minhas ovelhas, elas pastam o que haveis pisado com os vossos pés, e bebem o que haveis sujado com os vossos pés.

20 Portanto assim lhes diz o Senhor Jeová: Eis que eu, eu mesmo, julgarei entre as ovelhas gordas e as ovelhas magras.

21 Porquanto com o lado e com o ombro dais empurrões, e com os vossos chifres impelis todas as adoentadas, até as terdes espalhado por toda a parte;

22 portanto salvarei o meu rebanho, e ele não servirá mais de presa; e julgarei entre ovelhas e ovelhas.

23 Suscitarei sobre elas um só pastor, que as apascentará, meu servo Davi. Ele as apascentará, e lhes servirá de pastor.

24 Eu Jeová serei o seu Deus, e o meu servo Davi será príncipe no meio deles.

25 Farei com eles uma aliança de paz, e farei cessar da terra as feras; habitarão seguros no deserto, e dormirão nos bosques.

26 Deles e dos lugares ao redor do meu outeiro farei uma bênção; farei cair as chuvas a seu tempo; haverá chuvas de bênção.

27 As árvores do campo darão o seu fruto, e a terra dará a sua novidade, e estarão seguros na sua terra; saberão que eu sou Jeová, quando eu tiver quebrado as varas do seu jugo, e os tiver livrado das mãos dos que se serviam deles.

28 Não servirão mais de presa aos pagãos, nem os devorarão mais os animais da terra; mas habitarão seguros, e não haverá quem os amedronte.

29 Suscitar-lhes-ei um plantio para renome, e nunca serão consumidos pela fome na terra, nem levarão mais sobre si o opróbrio dos pagãos.

30 Saberão que eu Jeová, seu Deus, sou com eles, e que eles, casa de Israel, são o meu povo, diz o Senhor Jeová.

31 Vós, ovelhas minhas, ovelhas do meu pasto, sois homens, e eu sou o vosso Deus, diz o Senhor Jeová.

1 És lõn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felõl, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak?

3 A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.

4 A gyöngéket nem erõsítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elûzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok;

5 Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lõnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;

6 Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána.

7 Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:

8 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lõn, és lõn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették;

9 Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:

10 Így szól az Úr Isten: Ímé, [megyek] a pásztorok ellen, és elõkérem nyájamat az õ kezökbõl, s megszüntetem õket a nyáj legeltetésétõl, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül.

11 Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.

12 Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom õket minden helyrõl, a hova szétszóródtak a felhõnek s borúnak napján.

13 És kihozom õket a népek közül s egybegyûjtöm a földekrõl, és beviszem õket az õ földjökre, és legeltetem õket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.

14 Jó legelõn legeltetem õket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelõn legelnek Izráel hegyein.

15 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg õket, ezt mondja az Úr Isten;

16 Az elveszettet megkeresem, s az elûzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erõsítem; és a kövéret s erõset elvesztem, [és] legeltetem õket úgy, mint illik.

17 Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.

18 Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelõt legelitek, hogy még legelõitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?

19 És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák!

20 Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,

21 Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erõtelent, míg szétszórván, azokat kiûzitek;

22 És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.

23 És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse õket: az én szolgámat, Dávidot, õ legelteti õket s õ lesz nékik pásztoruk.

24 Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam.

25 És szerzek õ velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földrõl, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdõkben.

26 És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esõt idejében; áldott esõk lesznek.

27 A mezõ fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem õket azok kezébõl, kik õket szolgáltatják.

28 És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg õket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze õket.

29 És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;

30 És megismerik, hogy én, az Úr, az õ Istenök, velök vagyok, és õk népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten;

31 Ti pedig az én juhaim, legelõm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.