1 Veio a mim a palavra de Jeová, dizendo:

2 Filho do homem, vira o teu rosto para Gogue, da terra de Magogue, príncipe de Rôs, Meseque e Tubal, e profetiza contra ele,

3 e dize: Assim diz o Senhor Jeová: Eis que sou contra ti, Gogue, príncipe de Rôs, Meseque e Tubal.

4 Far-te-ei voltar, porei anzóis nos teus queixos, e te tirarei para fora a ti, e a todo o teu exército, cavalos e cavaleiros, todos eles vestidos de armadura completa, uma grande companhia com pavês e escudo empunhando todos espadas;

5 Pérsia, Cus e Pute com eles, todos com escudo e capacetes;

6 Gômer, e todas as suas tropas; a casa de Togarma nos últimos confins do norte, e todas as suas tropas, sim muitos povos contigo.

7 Prepara-te e dispõe-te, tu e todas as tuas companhias que se têm ajuntado a ti, e serve-lhes de guarda.

8 Depois de muitos dias serás visitado. Nos últimos anos virás à terra que foi retirada da espada, e que foi congregada dentre muitos povos sobre os montes de Israel, que têm estado há muito desertos, porém ela foi tirada dentre os povos, e os seus moradores estarão todos seguros.

9 Subirás, virás com uma tempestade, e tornar-te-ás como uma nuvem para cobrir a terra, tu, e todas as tuas tropas, e muitos povos contigo.

10 Assim diz o Senhor Jeová: Naquele dia entrarão na tua mente certos projetos, e maquinarás um mau desígnio;

11 e dirás: Subirei à terra de aldeias sem muros; irei contra os que estão em repouso, que habitam seguros, habitando todos sem terem muros, e não tendo nem ferrolhos nem portas;

12 para saqueares o despojo e te lançares sobre a presa; para tornares a tua mão contra os lugares desertos que se acham presentemente habitados, e contra o povo que foi congregado dentre as nações, o qual adquiriu gado e bens, e habita no meio da terra.

13 Sabá, e Dedã, e os negociantes de Társis, com os seus leões novos, te dirão: És vindo para saqueares os despojos? ajuntaste a tua companhia para te lançares sobre a presa? para levares a prata e o ouro, para tirares o gado e os bens, para saqueares grande despojo?

14 Portanto, filho do homem, profetiza e dize a Gogue: Assim diz o Senhor Jeová: Acaso naquele dia, quando o meu povo de Israel habitar seguro, não o saberás tu?

15 Virás do teu lugar lá dos últimos confins do norte, tu, e muitos povos contigo, montados todos a cavalo, uma grande companhia e um exército pujante:

16 e subirás contra o meu povo de Israel, como uma nuvem para cobrir a terra. Nos últimos dias te trarei contra a minha terra, para que me conheçam as nações, quando eu for santificado em ti, ó Gogue, diante dos seus olhos.

17 Assim diz o Senhor Jeová: És tu aquele de quem, nos tempos antigos por meio dos meus servos, os profetas de Israel, que naqueles dias profetizaram durante muitos anos, falei que eu te faria vir sobre eles?

18 Naquele dia quando Gogue vier contra a terra de Israel, diz o Senhor Jeová, a minha indignação subirá às minhas narinas.

19 Pois no meu zelo e no ardor da minha ira falei: Certamente naquele dia haverá um grande tremor na terra de Israel,

20 de sorte que os peixes do mar, e as aves do céu, e os animais do campo, e todos os répteis que se arrastam sobre a terra, e todos os homens que há sobre a face da terra, tremerão diante da minha presença, e os montes serão deitados abaixo, e os precipícios cairão, e todos os muros cairão por terra.

21 Chamarei a espada contra ele para que venha sobre todos os meus montes, diz o Senhor Jeová; a espada de cada um se voltará contra o seu irmão.

22 Contenderei com ele pela peste e pelo sangue; farei chover sobre ele, sobre as suas tropas e sobre os muitos povos que estão com ele, uma chuva inundante, grandes pedras de saraiva, fogo e enxofre.

23 Eu me engrandecerei, e me santificarei, e me darei a conhecer aos olhos de muitas nações; e saberão que eu sou Jeová.

1 És lõn az Úr beszéde hozzám, mondván:

2 Embernek fia! vesd tekintetedet Góg ellen, és Mágóg földjén, Rós, Mések és Tubál fejedelme ellen, és prófétálj felõle.

3 És mondjad: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek ] Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme.

4 És elcsalogatlak, és horgokat vetek szádba, és kivezetlek téged és egész seregedet, lovakat és lovagokat, kik mindnyájan teljes fegyverzetbe öltözvék, nagy sokaságot, nagy és kis paizszsal, fegyvert viselõk mindnyájan;

5 Perzsák, szerecsenek, libiaiak vannak velök, mindnyájan paizszsal és sisakkal;

6 Továbbá Gómer és minden serege, Tógarma háza messze északról minden seregével, sok nép van veled.

7 Készülj hozzá és készítsd elõ magadat te és minden sokaságod, kik te hozzád gyûltek, és légy nekik vezérök.

8 Sok idõ mulva kirendeltetel: esztendõk végével bejösz a földre, mely a fegyvertõl [már] megnyugodott, melynek lakói sok nép közül gyûjtettek egybe Izráel hegyeire, melyek szüntelen való pusztulásban voltak; és e nemzetség a népek közül hozatott ki, s aztán lakozék bátorságosan mindnyája;

9 És feljösz, bemégy mint a szélvész, és leszel mint a felleg, hogy beborítsd a földet, te és minden sereged s a sok nép veled.

10 Így szól az Úr Isten: És lészen abban az idõben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gondolatot.

11 És mondasz: Felmegyek a nyilt földre, jövök azokra, kik nyugalomban vannak s bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kõfal- kerítés nélkül, sem zárjok, sem kapujok nincs nékik;

12 Hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a [már] népes pusztaságok ellen s a nép ellen, a mely a pogányok közül gyûjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot szerez s lakozik a földnek köldökén.

13 Séba és Dedán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mondják néked: Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyûjtötted egybe sokaságodat? hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot s gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess.

14 Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mondd ezt Gógnak: Így szól az Úr Isten: Avagy abban az idõben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg?

15 És eljössz helyedrõl, a messze északról te és sok nép veled, lovon ülõk mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg.

16 És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó idõkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az õ szemök láttára, Góg!

17 Így szól az Úr Isten: Te vagy-é hát, a kirõl szólottam a régi napokban az én szolgáim, Izráel prófétái által, kik prófétáltak azokban a napokban esztendõkön át, hogy téged õ reájok hozlak?

18 És lészen azon a napon, a mely napon Góg eljõ Izráel földje ellen, ezt mondja az Úr Isten, felszáll haragom orromban.

19 És féltõ szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén.

20 És megremegnek elõttem a tenger halai és az ég madarai és a mezõ vadai és a földön csúszó-mászó mindenféle állatok és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, és leesnek a meredek kõsziklák, és minden fal a földre hull.

21 És elõhívom ellene minden hegyem felõl a fegyvert, ezt mondja az Úr Isten; egyiknek fegyvere a másik ellen lészen.

22 És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlõ záporesõt, jégesõ köveit, tüzet és kénkövet, mint esõt bocsátok reá és seregére s a sok népre, a mely vele lesz.

23 És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága elõtt, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!