1 Tu, filho do homem, profetiza contra Gogue, e dize: Assim diz o Senhor Jeová: Eis que sou contra ti, ó Gogue, príncipe de Rôs, Meseque e Tubal;
2 far-te-ei virar, e te conduzirei, e te farei subir dos últimos confins do norte; e te trarei para subir os montes de Israel.
3 Com um golpe tirarei da tua mão esquerda o teu arco, e farei cair da tua mão direita as tuas flechas.
4 Sobre os montes de Israel cairás, tu, todas as tuas tropas e os povos que estão contigo; e te darei às aves de rapina de toda a sorte, e aos animais do campo, para que te devorem.
5 Sobre a face do campo cairás; porque eu o falei, diz o Senhor Jeová.
6 Meterei o fogo em Magogue e nos que habitam seguros nas ilhas; e saberão que eu sou Jeová.
7 Farei conhecido o meu nome no meio do meu povo de Israel e nunca mais deixarei profanar o meu santo nome; as nações saberão que eu sou Jeová, o Santo de Israel.
8 Eis que isto vem, e se realizará, diz o Senhor Jeová; este é o dia de que falei.
9 Os habitantes das cidades de Israel sairão, e com as armas acenderão fogo, queimando os escudos e os pavêses, os arcos e as flechas, os bastões de mão e as lanças; com elas acenderão fogo por sete anos;
10 de sorte que não trarão lenha do campo, nem a cortarão dos bosques. Pois com as armas acenderão fogo; despojarão os que despojaram, e roubarão os que os roubaram, diz o Senhor Jeová.
11 Naquele dia darei a Gogue como lugar de sepultura em Israel, o vale dos que passam ao oriente do mar; fará parar aos que passam; ali sepultarão a Gogue e toda a sua multidão, e chamar-lhe-ão o vale de Hamom-Gogue.
12 Os da casa de Israel levarão sete meses em sepultá-los, para purificarem a terra.
13 Todo o povo da terra os sepultará; isto lhes servirá de fama, no dia em que eu for glorificado, diz o Senhor Jeová.
14 Eles separarão homens que, para purificarem a terra, incessantemente a percorram, sepultando os que passam, a saber, os que ficam sobre a face da terra; depois de passados sete meses farão esta busca.
15 Os que percorrem a terra, a percorrerão e quando algum deles vir um osso de homem, pôr-lhe-á ao pé um sinal, até que os enterradores o tenham enterrado no vale de Hamom-Gogue.
16 O nome da cidade será Hamoná. Assim purificarão a terra.
17 Filho do homem, assim diz o Senhor Jeová: Fala às aves de toda a sorte, e a todo o animal do campo: Congregai-vos e vinde; ajuntai-vos de todos os lados para o meu sacrifício que sacrifico por vós, um sacrifício grande, sobre os montes de Israel, para comerdes carne e beberdes sangue.
18 Comereis as carnes dos poderosos, e bebereis o sangue dos príncipes da terra, de carneiros, de cordeiros, de bodes e de novilhos, todos eles cevados de Basã.
19 Comereis a gordura até vós fartardes, e bebereis o sangue até ficardes embriagados, do meu sacrifício que sacrifiquei por vós.
20 À minha mesa fartar-vos-eis de cavalos e de carros, de valentes e de todos os homens de guerra, diz o Senhor Jeová.
21 Estabelecerei a minha glória entre as nações, e todas as nações verão o meu juízo que eu tiver executado, e a minha mão que eu sobre eles tiver posto.
22 Assim saberão os da casa de Israel que eu sou Jeová seu Deus, desde aquele dia em diante.
23 E saberão as nações que a casa de Israel, por causa da sua iniqüidade, foi levada ao cativeiro; porque eles transgrediram contra mim, e eu escondi deles o meu rosto. Assim os entreguei nas mãos dos seus adversários, e todos eles caíram à espada.
24 Conforme a sua imundícia e conforme as suas transgressões me houve com eles, e escondi deles o meu rosto.
25 Portanto assim diz o Senhor Jeová: Agora tornarei a trazer o cativeiro de Jacó, e terei compaixão de toda a casa de Israel, e zelarei pelo meu santo nome.
26 Levarão sobre si a sua vergonha e todas as suas transgressões pelas quais transgrediram contra mim, quando habitarem seguros na sua terra, e ninguém os amedrontará;
27 quando eu tiver tornado a trazê-los dentre os povos, e os tiver ajuntado das terras dos seus inimigos, e for santificado neles à vista de muitas nações.
28 Saberão que eu sou Jeová seu Deus, vendo que os fiz ir para o cativeiro entre as nações, e tornei a ajuntá-los para a sua terra. Não deixarei lá nenhum deles doravante;
29 nem lhes esconderei mais o meu rosto; pois derramei o meu espírito sobre a casa de Israel, diz o Senhor Jeová.
1 És te, embernek fia, prófétálj Góg ellen, és mondjad: Így szól az Úr Isten: Ímé, én ellened [megyek] Góg, Rós, Mések és Tubál fejedelme!
2 És elcsalogatlak és vezetgetlek, és felhozlak messze északról, és beviszlek Izráel hegyeire.
3 És kiütöm kézívedet balkezedbõl, és nyilaidat jobbkezedbõl kiejtem.
4 Izráel hegyein esel el te és minden sereged és a népek, melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak, minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül.
5 A mezõ színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten.
6 És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
7 És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertéztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok Izráelben!
8 Ímé, eljött és meglett, ezt mondja az Úr Isten; ez az a nap, a melyrõl szólottam.
9 És kimennek Izráel városainak lakói, és feltüzelik és felégetik a fegyvereket s a kis és nagy paizsokat, a kézívet és a nyilakat és a kézbeli pálczákat és dárdákat, és tüzelnek velök hét esztendeig.
10 És fát nem hordanak a mezõrõl, sem az erdõkrõl nem vágnak, hanem a fegyverekbõl tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az Úr Isten.
11 És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak helyet, hol temetõje legyen Izráelben, a vándorok völgyét keletre a tengertõl, ez fogja bezárni e vándor népséget; és ott temetik el Gógot és minden gyülevészét, és nevezik Góg gyülevésze völgyének.
12 És eltemeti õket Izráel háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig.
13 És temetni fog az ország egész népe, s lészen ez nékik dicsõségökre a napon, melyen megdicsõítem magamat, ezt mondja az Úr Isten.
14 És választanak embereket, kik a földet szüntelen bejárják, temetgetvén ama vándor népséget, azokat, kik még a föld színén maradtak, hogy azt megtisztítsák. Hét hónap mulva indulnak keresni.
15 És bejárják e járók a földet, és ha ki embertetemet lát, jelt állít melléje, míg a temetgetõk eltemetik azt a Góg gyülevésze völgyében.
16 És egy városnak is Hamóna lesz a neve, és megtisztítják a földet.
17 És te, embernek fia, így szól az Isten, mondjad a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyûljetek egybe és jõjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelõl az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek néktek Izráel hegyein, és egyetek húst és igyatok vért!
18 Vitézek húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan;
19 S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, a melyet szerzek néktek;
20 És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, vitézekbõl és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten.
21 És megmutatom az én dicsõségemet a pogányok között, és meglátják mindazok a pogányok az én ítéletemet, melyet cselekedtem, és az én kezemet, melyet rájok vetettem.
22 És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök, attól a naptól fogva és azután.
23 És megtudják a pogányok, hogy az õ vétke miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tõlem, s én elrejtettem orczámat tõle; azért adtam õt ellenségei kezébe, és hullottak el fegyver miatt mindnyájan.
24 Az õ tisztátalanságuk s bûneik szerint cselekedtem velök, és elrejtettem orczámat tõlök.
25 Azért így szól az Úr Isten: Most már haza hozom Jákób foglyait, és megkegyelmezek Izráel egész házának, s féltõ szerelemre gyulladok szent nevemért.
26 És elfelejtik gyalázatukat és minden vétköket, melylyel vétkeztek ellenem, mikor laknak földjökön bátorságosan, és [õket] senki sem rettegteti.
27 Mikor visszahozom õket a népek közül, és egybegyûjtöm õket ellenségeik földjeirõl, akkor megszentelem magamat bennök sok nép szeme láttára.
28 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, az õ Istenök, ki fogságra vittem õket a pogányok közé, majd egybegyûjtém õket földjökre, és senkit közülök többé ott nem hagyok.
29 És többé el nem rejtem orczámat tõlök, mivelhogy kiöntöttem lelkemet Izráel házára, ezt mondja az Úr Isten.