1 Paulo, prisioneiro de Cristo Jesus, e Timóteo, nosso irmão, a Filemom, nosso muito amado e nosso companheiro de trabalho,

2 e à irmã Áfia, e a Árquipo, nosso companheiro de lutas, e à igreja que está na tua casa:

3 Graça a vós e paz da parte de Deus nosso Pai e da do Senhor Jesus Cristo.

4 Sempre dou graças ao meu Deus, fazendo menção de ti nas minhas orações,

5 ouvindo o teu amor e a fé que tens para com o Senhor Jesus e para com todos os santos;

6 para que a comunicação da tua fé se torne eficaz, no pleno conhecimento de todo o bem que há em vós, para com Cristo.

7 Pois tive, irmão, muita alegria e conforto no teu amor, porque os corações dos santos foram reanimados por ti.

8 Por isso se bem que eu tenha muita liberdade em Cristo para te mandar o que é conveniente,

9 contudo prefiro apelar para ti em nome deste amor, sendo, como sou, Paulo, velho, e agora até prisioneiro de Cristo Jesus.

10 Rogo-te por meu filho Onésimo,

11 que eu gerei nas minhas prisões, o qual outrora te foi inútil, mas agora é útil a ti e a mim;

12 e eu to envio a ele que é meu próprio coração.

13 Eu quisera tê-lo perto de mim, para que me servisse em teu lugar nas prisões do Evangelho,

14 mas nada quis fazer sem a tua aprovação, para que o teu benefício não fosse como por necessidade, mas da tua livre vontade.

15 Talvez por isso ele se apartasse de ti por algum tempo, para que tu o recuperasses para sempre;

16 não mais como servo, mas em vez de servo, como irmão amado, de mim principalmente e mais ainda de ti, quer na carne quer no Senhor.

17 Se, pois, me tens por companheiro, recebe-o como a mim.

18 Se te fez algum mal, ou se te deve alguma coisa, lança-o na minha conta.

19 Eu, Paulo, o escrevo com o meu próprio punho, eu o pagarei; por não dizer que tu me deves até a tua própria pessoa.

20 Sim, irmão, que eu me regozije de ti no Senhor; reanima o meu coração em Cristo.

21 Eu te escrevo, confiado na tua obediência, sabendo que farás ainda mais do que digo.

22 Mas ao mesmo tempo também prepara-me pousada; pois espero que vos seja concedido pelas vossas orações.

23 Epáfras, meu companheiro de prisão em Cristo Jesus, te saúda,

24 assim como Marcos, Aristarco, Demas e Lucas, meus companheiros de trabalho.

25 A graça do Senhor Jesus Cristo seja com o vosso espírito.

1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,

2 És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:

3 Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,

5 Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,

6 Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levõ jónak megismerése által.

7 Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.

8 Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendõ,

9 A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;

10 Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szûltem, Onésimusért,

11 A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,

12 Kit visszaküldöttem; te pedig õt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!

13 Õt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért [szenvedett] fogságomban;

14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésbõl, hanem szabad akaratból való legyen.

15 Mert talán azért vált meg [tõled] ideig-óráig, hogy õt, mint örökkévalót kapd vissza;

16 Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, [mint] szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.

17 Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd õt magadhoz, mint engemet.

18 Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.

19 Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy [azt] ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.

20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tõled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!

21 Bízván a te engedelmességedben, [így] írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.

22 Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.

23 Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,

24 [Tovább]á Márk, Aristárkhus, Démás [és] Lukács, az én munkatársaim.

25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] a ti lelketekkel!