1 Paulo, apóstolo (não da parte dos homens, nem por algum homem, mas por Jesus Cristo, e por Deus Pai, que o ressuscitou dentre os mortos),

2 e todos os irmãos que estão comigo, às igrejas da Galácia:

3 Graça a vós e paz da parte de Deus nosso Pai e da do Senhor Jesus Cristo,

4 que se deu a si mesmo por nossos pecados, para nos livrar do presente mundo perverso, conforme a vontade de nosso Deus e Pai,

5 a quem seja dada glória pelos séculos dos séculos. Amém.

6 Admiro-me de que tão depressa estais passando daquele que vos chamou pela graça de Cristo, para um evangelho diferente,

7 o qual não é outro; senão que há alguns que vos perturbam e querem perverter o Evangelho de Cristo.

8 Mas ainda que nós, ou um anjo do céu vos pregasse um Evangelho além do que vos pregamos, seja anátema.

9 Como antes temos dito, assim digo agora de novo, se alguém vos pregar um evangelho além do que recebestes, seja anátema.

10 Pois procuro eu agora o favor dos homens ou de Deus? ou busco agradar aos homens? se ainda buscasse agradar aos homens, não seria servo de Cristo.

11 Declaro-vos, irmãos, que o Evangelho que foi pregado por mim, não é segundo o homem;

12 pois eu nem o recebi, nem o aprendi de homem algum, mas sim mediante a revelação de Jesus Cristo.

13 Ouvistes falar do meu modo de viver no judaísmo em outro tempo, de como perseguia excessivamente a igreja de Deus e a assolava,

14 e adiantava-me no judaísmo mais que muitos da mesma idade na minha nação, sendo extremamente zeloso das tradições de meus pais.

15 Mas quando aprouve a Deus, que me separou desde o ventre de minha mãe e me chamou pela sua graça,

16 revelar seu Filho em mim, para que eu o pregasse entre os gentios; imediatamente não consultei carne e sangue,

17 nem fui a Jerusalém para os que eram apóstolos antes de mim, mas parti para a Arábia, e outra vez voltei a Damasco.

18 Então depois de três anos subi a Jerusalém para visitar a Cefas, e com ele me demorei quinze dias;

19 mas dos apóstolos não vi a nenhum, senão a Tiago, irmão do Senhor.

20 Acerca das coisas que vos escrevo, eis que perante Deus afirmo que não minto.

21 Depois fui para as regiões da Síria e da Cilícia.

22 Era, porém, pessoalmente desconhecido às igrejas da Judéia, que estavam em Cristo.

23 Somente ouviram dizer: Aquele que dantes nos perseguia, agora prega a fé que outrora combatia;

24 e glorificavam a Deus a respeito de mim.

1 Pál, apostol (nem emberektõl, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által, a ki feltámasztotta õt a halálból);

2 És a velem levõ összes atyafiak, Galátzia gyülekezeteinek:

3 Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentõl, és a mi Urunk Jézus Krisztustól,

4 A ki adta önmagát a mi bûneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint.

5 A kinek dicsõség örökkön örökké! Ámen.

6 Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok.

7 Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát.

8 De ha szinte mi, avagy mennybõl való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.

9 A mint elõbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.

10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.

11 Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangyéliom, melyet én hirdettem, nem ember szerint való;

12 Mert én sem embertõl vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által.

13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt.

14 És felülmultam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért.

15 De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétõl fogva és elhívott az õ kegyelme által,

16 Hogy kijelentse az õ Fiát én bennem, hogy hirdessem õt a pogányok között: azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,

17 Sem nem mentem Jeruzsálembe az elõttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaskusba.

18 Azután három esztendõ mulva fölmentem Jeruzsálembe, hogy Pétert meglátogassam, és nála maradtam tizenöt napig.

19 Az apostolok közül pedig mást nem láttam, hanem [csak] Jakabot, az Úr atyjafiát.

20 A miket pedig néktek írok, ímé Isten elõtt [mondom,] hogy nem hazudom.

21 Azután mentem Siriának és Ciliciának tartományaiba.

22 Ismeretlen valék pedig személyesen a Júdeában levõ keresztyén gyülekezetek elõtt;

23 Hanem csak hallották, hogy: A ki minket üldözött egykor, most hirdeti azt a hitet, a melyet egykor pusztított.

24 És dicsõíték bennem az Istent.