1 Mas digo que o herdeiro, enquanto menino, em nada difere de um escravo, embora seja senhor de tudo;
2 mas está debaixo de tutores e curadores, até o tempo designado por seu pai.
3 Assim também nós, quando éramos meninos, estávamos guardados em escravidão debaixo dos rudimentos do mundo;
4 mas quando veio o cumprimento do tempo, enviou Deus a seu Filho, nascido de mulher, nascido debaixo da Lei,
5 a fim de resgatar os que estavam debaixo da Lei, para que recebêssemos a adoção de filhos.
6 Porque sois filhos, Deus enviou aos nossos corações o Espírito de seu Filho, que clama: Aba, pai.
7 Assim não és mais escravo, porém filho: mas se filho, também herdeiro por Deus.
8 Porém naquele tempo não conhecendo a Deus, vos fizestes escravos dos que por natureza não são deuses;
9 mas agora conhecendo a Deus, ou antes sendo conhecidos por Deus, como estais voltando outra vez aos rudimentos fracos e pobres, aos quais vos quereis ainda de novo escravizar?
10 Guardais dias e meses e tempos e anos.
11 Temo-me de vós não tenha eu trabalhado para vós em vão.
12 Rogo-vos, irmãos, que vos torneis como eu, porque eu também me tenho tornado como vós. Nenhum mal me fizestes;
13 mas vós sabeis que por causa duma enfermidade da carne vos preguei o Evangelho a primeira vez,
14 e aquilo que era para vós uma tentação em minha carne, não o desprezastes nem o repelistes, mas me recebestes como anjo de Deus, até como Cristo Jesus.
15 Onde está, então, aquela vossa satisfação? Pois vos dou testemunho de que, se possível fora, teríeis arrancado os vossos olhos e mos teríeis dado.
16 Tenho-me, pois, tornado vosso inimigo, porque vos disse a verdade?
17 Eles vos procuram zelosamente não com bons motivos, mas querem vos excluir, para que zelosamente os procureis a eles.
18 No que é bom, é bom serdes sempre procurados, e não só quando estou presente convosco,
19 filhinhos meus, por quem de novo sinto as dores de parto até que Cristo seja formado em vós;
20 quem me dera estar presente convosco agora e mudar de tom; porque estou perplexo acerca de vós.
21 Dizei-me vós os que quereis estar debaixo da Lei, não ouvis a Lei?
22 Pois está escrito que Abraão teve dois filhos, um da mulher escrava e o outro da livre.
23 Mas o da escrava nasceu segundo a carne, porém o da livre por meio da promessa.
24 As quais coisas são uma alegoria: pois estas mulheres são duas alianças, uma, na verdade, do monte Sinai, que dá à luz filhos para a escravidão, e que é Agar.
25 Ora esta Agar é o monte Sinai na Arábia, e corresponde a Jerusalém atual, pois está em escravidão com seus filhos.
26 Mas a Jerusalém que é lá de cima, é livre, a qual é nossa mãe,
27 pois está escrito: Regozija-te, ó estéril, que não dás à luz, Esforça-te e clama, tu que não estás de parto; Porque mais são os filhos da desolada, que os daquela que tem marido.
28 Vós, irmãos, sois, como Isaque, filhos da promessa.
29 Mas como então o que nasceu segundo a carne, perseguia ao que nasceu segundo o Espírito, assim também é agora.
30 Que diz, porém, a Escritura? Lança fora a escrava e a seu filho, porque o filho da escrava não será herdeiro com o filho da livre.
31 Por isso irmãos, não somos filhos da escrava, mas da livre.
1 Mondom pedig, hogy a meddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek;
2 Hanem gyámok és gondviselõk alatt van az atyjától rendelt ideig.
3 Azonképen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként:
4 Mikor pedig eljött az idõnek teljessége, kibocsátotta Isten az õ Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett,
5 Hogy a törvény alatt levõket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.
6 Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az õ Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!
7 Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.
8 Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;
9 Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sõt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erõtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok?
10 Megtartjátok a napokat és hónapokat és idõket, meg az esztendõket.
11 Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.
12 Legyetek olyanok, mint én; mert én is olyanná lettem, mint ti: atyámfiai, kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg engem.
13 Tudjátok pedig, hogy testem erõtelensége miatt hirdettem néktek az evangyéliomot elõször.
14 És megkísértetvén testemben, nem vetettetek meg, sem nem útáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.
15 Hová lõn tehát a ti boldogságotok? Mert bizonyságot teszek néktek, hogy ti, ha lehetséges volt volna, szemeiteket kivájván, nékem adtátok volna.
16 Tehát ellenségetek lettem-é, megmondván néktek az igazat?
17 Nem szépen buzgolkodnak érettetek, sõt minket ki akarnak rekeszteni, hogy mellettök buzgolkodjatok.
18 Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.
19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal szûlök, míglen kiábrázolódik bennetek Krisztus.
20 Szeretnék pedig most köztetek jelen lenni és változtatni a hangomon; mert bizonytalanságban vagyok felõletek.
21 Mondjátok meg nékem, kik a törvény alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól.
23 De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által.
24 Ezek mást példáznak: mert azok [az] [asszonyok] a két szövetség, az egyik a Sinai hegyrõl való, szolgaságra szûlõ, ez Hágár,
25 Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonlatos pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál.
26 De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja,
27 Mert meg van írva: Ujjongj te meddõ, ki nem szûlsz; vígadozzál és kiálts, ki nem vajudol; mert sokkal több az elhagyottnak magzatja, mint a kinek férje vagyon.
28 Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.
29 De valamint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerint valót, úgy most is.
30 De mit mond az Írás? Ûzd ki a szolgálót és az õ fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nõ fiával.
31 Annakokáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi.