1 Levantando Jacó os olhos, olhou e eis que vinha Esaú e com ele quatrocentos homens. Repartiu, pois, os filhos entre Lia, Raquel e as duas servas.

2 Pôs as servas e seus filhos na frente, a Lia e a seus filhos atrás destes, e a Raquel e a José por últimos.

3 Ele mesmo passou adiante deles, e prostrou-se sete vezes, até chegar perto de seu irmão.

4 Correu-lhe Esaú ao encontro, deu-lhe um abraço, lançou-se-lhe ao pescoço e o beijou; e eles choraram.

5 Levantando os olhos, viu as mulheres e meninos; e perguntou: Quem são estes? Respondeu-lhe Jacó: Os meninos que Deus na sua bondade deu a teu servo.

6 Então se chegaram as servas, elas e seus filhos, e prostraram-se em terra.

7 Chegaram-se também Lia e seus filhos e prostraram-se; depois chegaram-se José e Raquel, e prostraram-se.

8 Perguntou Esaú: Qual é a tua intenção em todos estes bandos que encontrei? Respondeu Jacó: Para achar graça diante do meu senhor.

9 Mas Esaú disse: Tenho bastante, meu irmão; fica com o que tens.

10 Replicou-lhe Jacó: Não recuses; se agora achei graça diante de ti, recebe o presente da minha mão; porque vi o teu rosto, como quem vê o rosto de Deus; e tu te agradaste de mim.

11 Recebe o meu presente que eu te trouxe; porque Deus tem sido bondoso para comigo, e porque tenho bastante. Insistiu com ele, e ele o recebeu.

12 Então Esaú disse: Ponhamo-nos a caminho e vamo-nos, eu irei adiante de ti.

13 Respondeu-lhe Jacó: Meu senhor sabe que os meninos são tenros, e que tenho de cuidar das ovelhas e das vacas que têm crias; se forem obrigadas a caminhar demais um só dia, morrerão todos os rebanhos.

14 Passe meu senhor adiante de seu servo; eu seguirei, guiando-as mansamente, conforme o passo do gado que está adiante de mim, e conforme o passo dos meninos, até chegar à casa de meu senhor em Seir.

15 Respondeu Esaú: Permite que eu deixe contigo da gente que está comigo. Disse Jacó: Para quê? que ache eu graça aos olhos de meu senhor.

16 Assim voltou Esaú aquele dia seu caminho para Seir.

17 Jacó partiu para Sucote, e edificou para si uma casa, e fez barracas para o seu gado; por isso o lugar se chama Sucote.

18 Chegou Jacó são e salvo à cidade de Siquém, que está na terra de Canaã, quando voltou de Padã-Arã; e armou a sua tenda diante da cidade.

19 A parte do campo, em que armara a sua tenda, comprou-a ele dos filhos de Hamor, pai de Siquém, por cem peças de dinheiro.

20 Levantou ali um altar, e chamou-lhe El-Elohe-Israel.

1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és négyszáz férfiú õ vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé.

2 És elõreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul.

3 Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta.

4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, nyakába borúla, s megcsókolá õt, és sírának.

5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat.

6 És közelítének a szolgálók, õk és gyermekeik és meghajták magokat.

7 Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és õk is meghajták magokat.

8 És monda [Ézsaú:] Mire való ez az egész sereg, melyet elõltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.

10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid elõtt, fogadd el ajándékomat az én kezembõl; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem.

11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá õt, és elvevé.

12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek.

13 Felele néki [Jákób]: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak.

14 Menjen el azért az én uram az õ szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közûl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei elõtt.

16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé.

17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.

18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város elõtt.

19 És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen.

20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt [ily névvel:] Isten, Izráel Istene.