1 Jeová, tu és o meu Deus; exaltar-te-ei e louvarei o teu nome; porque em fidelidade e verdade tens feito maravilhas, isto é, os teus antigos conselhos.

2 Pois da cidade fizeste um montão de pedras; da cidade fortificada uma ruína; do paço dos estranhos, que não seja mais cidade, e que jamais seja reedificada.

3 Por isso te glorificarão povos ferozes, e te temerão cidades de nações formidáveis.

4 Porque te hás tornado fortaleza para o pobre, fortaleza para o necessitado na sua angústia, refúgio contra a tempestade, sombra contra o calor, quando o assopro dos violentos é como uma tempestade contra um muro.

5 Como o calor em terra sedenta abaterás o tumulto de estrangeiros; como o calor proveniente da sombra de nuvens, o cântico dos violentos será humilhado.

6 Jeová do exércitos fará neste monte para todos os povos um banquete de coisas gordurosas, banquete de vinhos com fezes, de coisas gordurosas e ricas em tutano, de vinhos com fezes, depois de bem coados.

7 Aniquilará neste monte a coberta que cobre todos os povos, e o véu que está posto sobre todas as nações.

8 Aniquilará a morte para sempre; enxugará Deus as lágrimas de todos os rostos; e tirará de cima da terra todo o opróbrio do seu povo. Pois Jeová o disse.

9 Dir-se-á naquele dia: Eis que este é o nosso Deus; por ele temos esperado, e ele nos salvará. Este é Jeová, por ele temos esperado, exultaremos e nos regozijaremos na salvação que ele der.

10 Pois neste monte repousará a mão de Jeová, e Moabe será trilhado no seu lugar, assim como se trilha a palha na água do monturo.

11 Estenderá as suas mãos no meio deles, assim como as estende o nadador para nadar, e abater-lhe-á sua altivez juntamente com as ciladas das suas mãos.

12 As fortificações das tuas altas muralhas, ele as demolirá, abaterá, e fará dar em terra, reduzindo-as a pó.

1 Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hûség és igazság.

2 Mert a városból kõrakást csináltál, az erõs városból romot, az idegenek palotáját [olyanná tetted, hogy] nincs [többé] város; soha örökké meg nem épül.

3 Ezért dicsõítnek téged erõs népek, erõszakos pogányok városai félnek téged!

4 Mert erõssége voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint kõfalrontó szélvész.

5 Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sûrû felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.

6 És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekbõl, lakodalmat erõs borból; velõs, kövér eledelekbõl, megtisztult erõs borból;

7 S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;

8 Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földrõl; mert az Úr szólott.

9 És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!

10 Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az õ földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.

11 És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;

12 És magas falaid erõsségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.