1 Pois eis que naqueles dias e naquele tempo, em que eu fizer tornar o cativeiro de Judá e de Jerusalém,
2 congregarei todas as nações, e as farei descer ao vale de Josafá; ali entrarei em juízo com elas por causa do meu povo e por causa da minha herança Israel, que elas espalharam por entre os povos, dividindo entre si a terra.
3 Elas deitaram sortes sobre o meu povo; deram um menino por uma meretriz, e venderam uma menina por vinho para beberem.
4 Que tendes vós comigo, Tiro e Sidom, e todas as regiões da Filístia? acaso me dareis vós a paga? e se ma derdes, ligeira e prontamente vos farei tornar a paga sobre a vossa cabeça.
5 Porquanto levastes a minha prata e o meu ouro, e metestes nos vossos templos as minhas coisas formosas e preciosas;
6 também vendestes os filhos de Judá e os filhos de Jerusalém aos filhos dos gregos, para os removerdes longe dos seus confins:
7 eis que os suscitarei do lugar para onde os vendestes, e farei tornar a vossa paga sobre a vossa cabeça;
8 venderei vossos filhos e vossas filhas nas mãos dos filhos de Judá, e eles os venderão aos homens de Saba, a uma nação remota; pois Jeová o disse.
9 Proclamai isto entre as nações; preparai a guerra; suscitai os valentes; cheguem-se todos os homens de guerra; subam.
10 Forjai espadas das relhas dos vossos arados, e lanças das vossas podadeiras; diga o fraco: Eu sou forte.
11 Apressai-vos e vinde, todas as nações ao redor e ajuntai-vos; para ali faze, ó Jeová, descer os teus valentes.
12 Suscitem-se as nações, e subam ao vale de Josafá; pois ali me sentarei para julgar todas as nações ao redor.
13 Metei a foice, porque está madura a ceifa, vinde, pisai, porque o lagar está cheio, e os vasos dos lagares trasbordam; pois grande é a sua malícia.
14 Multidões, multidões no vale da decisão; porque o dia de Jeová está perto no vale da decisão:
15 o sol e a lua escurecem, e as estrelas retiram o seu resplendor.
16 Jeová rugirá de Sião, e de Jerusalém fará ouvir a sua voz; os céus e a terra tremerão: Jeová, porém, será um refúgio para o seu povo, e um lugar forte para os filhos de Israel.
17 Assim sabereis que eu sou Jeová vosso Deus, que habita em Sião, meu santo monte; então Jerusalém será santa, e estrangeiros não passarão mais por ela.
18 Naquele dia acontecerá que os montes destilarão vinho doce, e os outeiros manarão leite, e em todas as torrentes de Judá correrão águas, e uma fonte sairá da casa de Jeová, e regará o vale de Sitim.
19 O Egito será uma desolação, e Edom um deserto assolado, por causa da violência feita aos filhos de Judá, porque derramaram na sua terra o sangue inocente.
20 Judá, porém, permanecerá para sempre, e Jerusalém de geração em geração.
21 Eu purificarei o seu sangue que não purifiquei; pois Jeová habita em Sião.
1 Mert ímé, azokon a napokon és abban az idõben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
2 Egybegyûjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem õket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;
3 Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
4 Sõt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani [jöttök-]é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
5 Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
6 És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek õket határaiktól:
7 Ímé, kiindítom õket a helybõl, a hova eladtátok õket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
8 És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják õket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert [ezt] végezte az Úr.
9 Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hõsöket. Járuljanak elé, jõjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
10 Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg [is:] Hõs vagyok!
11 Siessetek és jõjjetek el ti népek mindenfelõl, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hõseidet!
12 Serkenjenek fel és jõjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök [törvényt,] hogy megítéljek minden népeket.
13 Ereszszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az õ gonoszságuk!
14 Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
15 A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;
16 Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálembõl, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az õ népének oltalma és az Izráel fiainak erõssége!
17 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
18 És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bõ vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
19 Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erõszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
20 De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségrõl nemzetségre.
21 És kitisztítom vérökbõl, a melybõl még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!