1 Então orou Jonas a Jeová seu Deus lá do ventre do peixe.

2 Ele disse: Da minha aflição clamei a Jeová, E ele me respondeu; Do ventre do Cheol gritei, E tu ouviste a minha voz.

3 Pois me lançaste no profundo, no coração dos mares, E a corrente das águas me cercou; Todas as tuas ondas e as tuas vagas passaram por cima de mim.

4 Eu disse: Lançado estou de diante dos teus olhos; Todavia tornarei a olhar para o teu santo templo.

5 As águas me cercaram até a alma; O abismo me rodeou: A alga se pegava à minha cabeça.

6 Desci até os fundamentos dos montes; A terra me encerrou para sempre com os seus ferrolhos; Contudo tu, Jeová meu Deus, fizeste subir da cova a minha vida.

7 Quando dentro de mim desfalecia a minha alma, lembrei-me de Jeová; E entrou a ti a minha oração, no teu santo templo.

8 Os que observam vaidades mentirosas, Abandonam aquele que lhes é misericordioso.

9 Eu, porém, te oferecerei sacrifícios com a voz de ação de graças; Pagarei o que votei. A Jeová pertence a salvação.

10 Jeová falou ao peixe, e o peixe vomitou a Jonas na terra.

1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.

3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!

6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.

7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. [ (Jonah 2:11) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. ]