1 Josué reuniu todas as tribos de Israel em Siquém, e chamou os anciãos de Israel, os seus cabeças, os seus juízes e os seus oficiais; e eles se apresentaram diante de Deus.

2 Josué disse a todo o povo: Assim diz Jeová, Deus de Israel: Além do Rio antigamente habitaram vossos pais, Terá, pai de Abraão, e pai de Naor; e serviram a outros deuses.

3 E tirei a vosso pai Abraão dalém do Rio, e o fiz andar por toda a terra de Canaã, e multipliquei a sua semente, e dei-lhe Isaque.

4 A Isaque dei Jacó e Esaú: e a Esaú dei o monte Seir para o possuir. Jacó e seus filhos desceram ao Egito.

5 Então mandei Moisés e Arão, e feri ao Egito com pragas, conforme tudo o que fiz ali; e depois vos tirei de lá.

6 Tirei do Egito a vossos pais, e viestes ao mar; os egípcios perseguiram a vossos pais com carros e com cavalheiros até o mar Vermelho.

7 Quando clamaram a Jeová, pôs ele trevas entre vós e os egípcios, e trouxe o mar sobre eles, e os cobriu; e os vossos olhos viram o que fiz no Egito. Habitastes no deserto muitos dias.

8 Eu vos trouxe para a terra dos amorreus, que habitavam além do Jordão; e pelejando eles contra vós, entreguei-os nas vossas mãos, e possuístes a sua terra; e destruí-os de diante de vós.

9 Balaque, filho de Zipor, rei de Moabe, levantou-se, e pelejou contra Israel. Mandou chamar a Balaão, filho de Beor, para que vos amaldiçoasse,

10 porém eu não quis ouvir a Balaão; portanto, ele vos abençoou grandemente. Assim vos livrei das suas mãos.

11 Passastes o Jordão, e viestes a Jericó. Pelejaram contra vós os homens de Jericó, os amorreus, os ferezeus, os cananeus, os heteus, os girgaseus, os heveus e os jebuseus; e entreguei-os nas vossas mãos.

12 Enviei vespas à vossa frente, que expulsaram de diante de vós os dois reis dos amorreus, não com a tua espada, nem com o teu arco.

13 Eu vos dei uma terra que não trabalhastes, e cidades que não edificastes, e nelas habitais; comeis de vinhas e olivais que não plantastes.

14 Agora temei a Jeová, e servi-o com sinceridade e com verdade. Deitai fora os deuses a que vossos pais serviram além do Rio, e no Egito; e servi a Jeová.

15 Se vos parece mal o servirdes a Jeová, escolhei hoje a quem haveis de servir; se aos deuses a quem serviram vossos pais além do Rio, ou aos deuses dos amorreus, em cuja terra habitais. Eu e minha casa, porém, havemos de servir a Jeová.

16 O povo respondeu: Longe de nós o abandonarmos a Jeová para servirmos outros deuses;

17 porque Jeová nosso Deus é quem nos tirou a nós e nossos pais da terra do Egito, da casa da servidão, quem fez todos aqueles grandes milagres à nossa vista, e nos preservou em todo o caminho em que andamos, e entre todos os povos pelo meio dos quais passamos.

18 Jeová expulsou de diante de nós todos os povos, mesmo os amorreus que habitavam na terra. Portanto, nós também havemos de servir a Jeová, pois ele é o nosso Deus.

19 Disse Josué ao povo: Não podeis servir a Jeová, porque ele é Deus santo. Ele é Deus zeloso; não perdoará a vossa transgressão nem os vossos pecados.

20 Se abandonardes a Jeová, e servirdes a deuses estranhos, ele se tornará, vos fará o mal e vos consumirá, depois de vos ter feito o bem.

21 Disse o povo a Josué: Não, porém havemos de servir a Jeová.

22 Josué respondeu ao povo: Sois testemunhas contra vós mesmos de que escolhestes a Jeová para o servir. Responderam: Somos testemunhas.

23 Agora disse Josué, deitai fora os deuses estranhos que estão no meio de vós, e inclinai os vossos corações para Jeová, Deus de Israel.

24 O povo disse a Josué: Havemos de servir a Jeová nosso Deus, e obedecer à sua voz.

25 Fez Josué nesse dia aliança com o povo, e pôs-lhe um estatuto e uma ordenança em Siquém.

26 Josué escreveu estas palavras no livro da lei de Deus; tomou uma grande pedra, e a pôs ali debaixo do carvalho que estava no santuário de Jeová.

27 Disse Josué a todo o povo: Eis que esta pedra será testemunha contra nós, porque ela ouviu todas as palavras que Jeová nos falou; será testemunha contra vós, para que não negueis o vosso Deus.

28 Assim despediu Josué ao povo, cada um para a sua herança.

29 Depois destas coisas morreu Josué, filho de Num, servo de Jeová, tendo cento e dez anos de idade.

30 Sepultaram-no no termo da sua herança, em Timnate-Sera, que está na região montanhosa de Efraim, da banda do norte do monte Gaás.

31 Israel serviu a Jeová todos os dias de Josué, e todos os dias dos anciãos que ainda viveram depois de Josué, e sabiam todas as obras que Jeová havia feito a favor de Israel.

32 Aos ossos de José, que os filhos de Israel trouxeram do Egito, sepultaram-nos em Siquém, no pedaço de campo que Jacó comprou aos filhos de Hamor, pai de Siquém, por cem peças de dinheiro: e tornaram-se a herança dos filhos de José.

33 Morreu também Eleazar, filho de Arão, e sepultaram-no no outeiro que a seu filho Finéias fora dado na região montanhosa de Efraim.

1 Józsué pedig összegyûjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és elõhívá Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelõit, és oda állának az Úr elébe,

2 És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.

3 De áthozám a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám õt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az õ magvát; és adám néki Izsákot.

4 Izsáknak pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, Jákób pedig és az õ fiai alámenének Égyiptomba.

5 Majd elküldém Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.

6 És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és ûzék az égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.

7 Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá õket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.

8 Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám õket, és bírátok az õ földüket, õket pedig eltörlém a ti orczátok elõl.

9 Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.

10 De nem akarám meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala titeket, és megszabadítálak titeket az õ kezébõl.

11 Majd általjövétek a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám õket.

12 Mert elbocsátám elõttetek a darázsokat, és ûzék azokat elõletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, de nem a te kézíved által!

13 És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, mégis bennök laktok; szõlõket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek [azokról.

14 Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hûséggel; és hányjátok el az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.

15 Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.

16 A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tõlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!

17 Sõt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földébõl, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink elõtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;

18 És kiûzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elõl: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert õ a mi Istenünk!

19 Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten õ, féltõn szeretõ Isten õ; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bûneiteket;

20 Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt titeket, minekutána jól cselekedett veletek.

21 Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!

22 Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!

23 Most azért hányjátok el az idegen isteneket, a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.

24 És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az õ szavára hallgatunk.

25 Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.

26 És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és võn egy nagy követ, és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az Úrnak szent házában.

27 És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kõ lesz ellenünk bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.

28 És elbocsátá Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.

29 És lõn e dolgok után, hogy meghala Józsué, a Nún fia, az Úrnak szolgája, száztíz esztendõs korában,

30 És eltemeték õt az õ örökségének határában Timnat-Szerában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytõl észak felé.

31 Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.

32 A József csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezõnek abban a részében, a melyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lõnek a József fiainak örökségévé.

33 Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték õt Gibeathban, az õ fiának Fineásnak [városában], a mely néki adatott az Efraim hegyén.