1 Eis que os meus olhos têm visto tudo isso, Os meus ouvidos o têm ouvido e entendido.
2 Como vós o sabeis, também eu o sei: Eu não vos sou inferior.
3 Mas eu quero falar com o Todo-poderoso, E desejo discutir com Deus.
4 Porém vós sois forjadores de mentiras, Vós todos médicos que não valem nada.
5 Oxalá que calásseis de todo! Isso vos faria passar por sábios.
6 Ouvi, pois, a minha reprovação, E atendei aos argumentos dos meus lábios.
7 Falareis por Deus injustamente, E usareis de engano em nome dele?
8 Sereis parciais por ele? Contendereis a favor de Deus?
9 Estais prontos a que ele vos esquadrinhe? Ou zombareis dele, como quem zomba de um homem?
10 Certamente vos repreenderá, Se em oculto vos deixardes levar de respeitos humanos.
11 Porventura não vos amedrontará a sua majestade, E não cairá sobre vós o seu terror?
12 As vossas máximas são provérbios de cinza, As vossas defezas são defezas de barro.
13 Calai-vos, deixai-me, para que eu fale, E venha sobre mim o que vier.
14 Por sim ou por não tomarei a minha carne nos meus dentes, E porei a minha vida em minha mão.
15 Eis que me matará; não esperarei: Contudo defenderei os meus caminhos diante dele.
16 Nisto conto com a minha salvação: Que um ímpio não se atreve apresentar-se a ele.
17 Ouvi com atenção as minhas palavras, E fique a minha declaração nos vossos ouvidos.
18 Eis que agora pus em ordem a minha causa; Sei que eu serei justificado.
19 Quem há que queira contender comigo? Pois então me calaria e expiraria.
20 Concede-me somente duas cousas, E não me esconderei da tua face:
21 Retira a tua mão de sobre mim, E não me amedronte o teu terror.
22 Então chama tu, e eu responderei; Ou fale eu, e responde-me tu.
23 Quantas iniqüidades e pecados tenho eu? Faze-me saber a minha transgressão e o meu pecado.
24 Por que escondes o teu rosto, E por que me tens por teu inimigo?
25 Acossarás uma folha levada do vento? E perseguirás uma palha seca?
26 Pois prescreves contra mim cousas amargas, E punes as faltas da minha mocidade.
27 Também pões no tronco os meus pés, Observas todas as minhas veredas E traças uma linha ao redor dos meus pés.
28 Embora seja eu como uma cousa podre que se desfaz, Como um vestido que é comido da traça.
1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.
4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?
8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?
10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?
12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!
16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.
21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.