1 Então respondeu Bildade suíta:
2 Até quando andareis à caça de palavras? Entendei, e depois falaremos.
3 Por que somos reputados por animais, E feitos imundos aos vossos olhos?
4 Tu que te despedaças na tua ira, Acaso por amor de ti será abandonada a terra? Ou será a penha removida do seu lugar?
5 Na verdade a luz do iníquo se apagará, E não resplandecerá a chama do seu fogo.
6 A luz se obscurecerá na sua tenda, E a lâmpada que está por cima dele se apagará.
7 Estreitar-se-ão os passos do seu poder, E o seu conselho o derribará.
8 Pois pelos seus próprios pés é lançado na rede, E anda sobre as malhas.
9 O alçapé o apanha pelo calcanhar, E o laço o prende.
10 A corda está-lhe escondida na terra, E a armadilha na vereda.
11 De todos os lados o amedrontam terrores, E de perto perseguem-lhe os pés.
12 O seu vigor será consumido pela fome, E a calamidade estará pronta ao seu lado.
13 Serão devorados os membros do seu corpo; O primogênito da morte devorará os seus membros.
14 Será arrancado da sua tenda em que confia, Será levado ao rei dos terrores.
15 Na sua tenda habitarão os que não lhe pertencem, Espalhar-se-á enxofre sobre a sua habitação.
16 Por baixo as suas raízes secarão, E por cima murcharão os seus ramos.
17 A sua memória perecerá do país, E o seu nome não ficará sobre a face da terra.
18 Será lançado da luz para as trevas, E afugentado do mundo.
19 Não terá nem filho nem neto entre o seu povo, Nem alguém que fique onde ele peregrinava.
20 Os do ocidente pasmam do dia dele, Assim como se espantam os do oriente.
21 Na verdade tais são as moradas do ímpio, E este é o paradeiro daquele que não conhece a Deus.
1 Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2 Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.
3 Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4 Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?
5 Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.
6 A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.
7 Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.
8 Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9 A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.
10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.
11 Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.
12 Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14 Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.
15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.
17 Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.
18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.
19 Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.
20 Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.
21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.