1 Então do meio dum redemoinho respondeu Jeová a Jó:

2 Quem é este que escurece o conselho Com palavras sem conhecimento?

3 Cinge, pois, os teus lombos como homem; Porque te perguntarei e tu me responderás.

4 Onde estavas tu quando eu lançava os fundamentos da terra? Dize-mo, se tens entendimento.

5 Quem lhe determinou as medidas, se é que o sabes? Ou quem estendeu sobre ela o cordel?

6 Sobre que foram firmadas as suas bases? Ou quem lhe assentou a pedra angular,

7 Quando juntas cantavam as estrelas da manhã, E jubilavam todos os filhos de Deus?

8 Ou quem encerrou com portas o mar, Quando ele rompeu e saiu da madre;

9 Quando eu lhe punha nuvens por vestidura, E escuridão por faixas,

10 E lhe tracei limites, E lhe pus ferrolhos e portas,

11 E disse: Até aqui virás, porém não mais adiante: E aqui pararão as tuas ondas orgulhosas?

12 Porventura alguma vez na tua vida deste ordens à manhã, E mostraste à aurora o seu lugar,

13 Para que pegasse nos limites da terra, E deles os ímpios fossem sacudidos?

14 A terra se transforma como o barro que é estampado; E todas as cousas se apresentam como um vestido;

15 E dos iníquos é retirada a sua luz, E quebra-se o braço levantado.

16 Acaso entraste nos mananciais do mar? Ou andaste pelos recessos do abismo?

17 Porventura te foram reveladas as portas da morte? Ou viste as portas da sombra da morte?

18 Compreendeste a largura da terra? Dize, se souberes tudo isto.

19 Onde é o caminho da morada da luz, E onde é a habitação das trevas,

20 Para que conduzas a luz ao seu lugar, E discirnas as veredas para a casa das trevas?

21 Sem dúvida sabes, porque nesse tempo eras nascido, E é grande o número dos teus dias.

22 Acaso entraste nos tesouros da neve, Ou viste os tesouros da saraiva,

23 Que tenho reservado para o tempo da angústia, Para o dia da peleja e da guerra?

24 Por que caminho se difunde a luz, Ou se espalha o vento oriental sobre a terra?

25 Quem abriu veredas para o aguaceiro, Ou caminho para o relâmpago do trovão,

26 Para fazer cair a chuva numa terra onde não há homem, No deserto em que não há gente;

27 Para fartar a terra deserta e assolada, E fazer brotar a tenra relva?

28 Acaso tem a chuva pai? Ou quem gerou as gotas do orvalho?

29 Do ventre de quem saiu o gelo? E quem deu à luz a geada do céu?

30 As águas se endurecem a modo de pedra, E a superfície do abismo se congela.

31 Podes atar as cadeias das Plêiadas, Ou soltar as ataduras do Órion?

32 Podes fazer sair as Mazarote a seu tempo? Ou guiar a Ursa com seus filhos?

33 Sabes, porventura, as ordenanças dos céus? Podes estabelecer o seu domínio sobre a terra?

34 Podes levantar a tua voz até as nuvens, Para que a abundância das águas te cubra?

35 Podes enviar os relâmpagos, para que saiam, E te digam: Aqui estamos?

36 Quem pôs sabedoria nas camadas de nuvens? Ou quem deu entendimento ao meteoro?

37 Quem pode numerar com sabedoria as nuvens? Ou quem pode esvaziar os odres do céu,

38 Quando o pó se funde numa massa E os torrões se apegam uns aos outros?

39 Caçarás, porventura, a presa para a leoa? Ou saciarás a fome dos leõezinhos,

40 Quando estão deitados nos seus covis, E ficam nas covas à espreita?

41 Quem prepara ao corvo o seu alimento, Quando os seus pintainhos clamam a Deus, E vagueiam por não terem que comer?

1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:

2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?

6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

9 Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?

10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11 És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.

15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?

23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24 Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25 Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?

26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28 Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29 Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30 [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?

31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32 A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34 Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?

35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37 Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;

38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39

40

41