1 Prosseguiu Jeová na sua resposta a Jó, e disse:
2 Acaso com o Todo-poderoso contenderá quem usa de cavilações? Responda a isso quem argüi a Deus.
3 Então respondeu Jó a Jeová:
4 Eis que sou vil, que te hei de responder? Ponho a minha mão sobre a boca.
5 Uma vez falei, e não direi mais; Sim duas vezes, porém não prosseguirei.
6 Então o redemoinho respondeu Jeová a Jó:
7 Cinge os teus lombos como homem; Eu te perguntarei, e tu me responderás.
8 Porventura farás tu vão o meu juízo? Condenar-me-ás para te justificares a ti?
9 Ou tens tu um braço como Deus? E podes trovejar com a voz como ele o faz?
10 Orna-te de excelência e de dignidade, E veste-te de honra e de majestade.
11 Derrama as inundações da tua ira: Olha para todo o soberbo e abate-o;
12 Olha para todo o soberbo e humilha-o, E calca aos pés os iníquos onde estão.
13 Esconde-os juntamente no pó, Ata-lhes os rostos no lugar escondido.
14 Então eu também confessarei a respeito de ti Que a tua destra te poderá salvar.
15 Eis beemote, que eu criei contigo; Ele come o feno como o boi.
16 Eis que a sua fortaleza está nos seus lombos, E a sua força está nos músculos do seu ventre.
17 Move a sua cauda como o cedro: Os nervos da sua coxa são entretecidos.
18 Os seus ossos são como tubos de bronze, As suas costelas são como barras de ferro.
19 Ele é o principal das obras de Deus; Aquele que o fez, o proviu de espada.
20 Na verdade os montes lhe produzem pastos, E ali folgam todos os animais do campo.
21 Deita-se debaixo dos lotos, No esconderijo dos canaviais e no pântano.
22 Os lotos cobrem-no com a sua sombra, Os salgueiros do ribeiro o rodeiam.
23 Se um rio trasbordar, ele não treme; Está sem cuidado ainda que o Jordão se levante até a sua boca.
24 Poderá alguém apanhá-lo, quando ele estiver de vigia, Ou pôr-lhe um anel ao nariz?
1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:
2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?
4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgõ hangon szólasz- é, mint õ?
5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsõséggel és fenséggel!
6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg õket!
7 Láss meg minden kevélyt és törd meg õket, és a gonoszokat az õ helyükön tipord le!
8 Rejtsd el õket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:
9 Akkor én is dicsõítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!
10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fûvel él, mint az ökör!
11 Nézd csak az erejét az õ ágyékában, és az õ erõsségét hasának izmaiban!
12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.
13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.
14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az õ teremtõje adta meg néki fegyverét.
15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mezõ minden vadja ott játszadozik.
16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.
17 Befedezi õt a lótuszfák árnyéka, [és] körülveszik õt a folyami fûzfák.
18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.
19 Megfoghatják-é õt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tõrökkel?!
20
21
22
23
24