1 Disse Jeová a Moisés:
2 Fala a Arão e a seus filhos que se abstenham das coisas santas, consagradas a mim pelos filhos de Israel, e que não profanem o meu santo nome: eu sou Jeová.
3 Dize-lhes: Qualquer de vossos filhos pelas vossas gerações que, tendo sobre si a sua imundícia, se chegar às coisas santas, consagradas a mim pelos filhos de Israel, essa alma será cortada de diante de mim: eu sou Jeová.
4 Todo o homem da descendência de Arão, que for leproso, ou que tiver fluxo, esse não comerá das coisas sagradas, até que seja limpo. Quem tocar em alguma coisa que está imunda por causa de um morto, ou aquele de quem sair o sêmen;
5 qualquer que tocar em algum animal que se arrasta, pelo qual se pode tornar imundo, ou num homem, pelo qual se pode tornar imundo, seja qual for a sua imundícia;
6 a pessoa que tocar em tais coisas será imunda até a tarde, e não comerá das coisas sagradas, se não banhar o seu corpo em água.
7 Posto o sol, será limpa; e depois comerá das coisas sagradas, porque é o seu pão.
8 Do animal que morre por si, ou é dilacerado por feras, não comerá para se contaminar: eu sou Jeová.
9 Guardarão o meu mandado, para que não levem sobre si pecado, e não morrão, profanando-o: eu sou Jeová que os santifico.
10 Nenhum estrangeiro comerá das coisas sagradas: o hóspede do sacerdote, ou o jornaleiro, não comerão delas.
11 Mas, se um sacerdote comprar um escravo com o seu dinheiro, esse comerá delas; os que nascerem na sua casa, esses comerão do seu pão.
12 Se a filha dum sacerdote for casada com um estrangeiro, não comerá da oferta movida das coisas sagradas.
13 Mas, se a filha dum sacerdote for viúva, ou divorciada, e não tiver filhos, e tiver voltado à casa de seu pai, como na sua mocidade, comerá do pão de seu pai; porém nenhum estrangeiro comerá dele.
14 Se alguém por ignorância comer das coisas sagradas, ajuntar-se-lhes-á a sua quinta parte, e dará as coisas sagradas ao sacerdote.
15 Não profanarão as coisas sagradas que os filhos de Israel oferecem a Jeová;
16 assim os farão levar sobre si a iniqüidade que os torna culpados, comendo as suas coisas sagradas: eu sou Jeová que os santifico.
17 Disse mais Jeová a Moisés:
18 Fala a Arão e a seus filhos, e a todos os filhos de Israel, e dize-lhes: Todo o homem da casa de Israel, ou dos estrangeiros em Israel, que oferecer a sua oblação, quer seja algum de seus votos, quer seja alguma de suas ofertas voluntárias, que oferecerem a Jeová para holocausto;
19 para que sejais aceitos, oferecereis um macho sem defeito, ou dos bois, ou das ovelhas, ou das cabras.
20 Porém todo o que tiver defeito, a esse não oferecereis; porque não será aceito a vosso favor.
21 Todo o que oferecer a Jeová um sacrifício de ofertas pacíficas para cumprir um voto, ou para oferta voluntária, quer do gado vacum, quer do gado miúdo, o animal deverá ser perfeito, para que seja aceito, não haverá nele defeito algum.
22 Se for cego, ou quebrado, ou aleijado, ou tiver úlceras, ou sarna, ou impigens, não os oferecereis a Jeová, nem deles poreis ofertas queimadas a Jeová sobre o altar.
23 Um novilho, ou um cordeiro, que tenha membros supérfluos, ou que for falto de membros, a esse poderás oferecer para oferta voluntária; mas para cumprir um voto não será aceito.
24 Não oferecereis a Jeová um animal que tiver os testículos machucados, ou moídos, ou quebrados, ou cortados; nem fareis isso na vossa terra.
25 Nem da mão do estrangeiro oferecereis de alguma dessas coisas o pão do vosso Deus; porque a sua corrupção está nelas, há nelas defeito: não serão aceitas a vosso favor.
26 Disse mais Jeová a Moisés:
27 Quando nascer um boi, ou uma ovelha, ou uma cabra, por sete dias ficará debaixo de sua mãe; do oitavo em diante será aceito para oblação de uma oferta queimada a Jeová.
28 Ou seja vaca, ou seja ovelha, não a matarás a elas e a sua cria ambos no mesmo dia.
29 Quando oferecerdes a Jeová um sacrifício de ação de graças, oferecê-lo-eis para que sejais aceitos.
30 No mesmo dia será comido; e dele nada deixareis até pela manhã: eu sou Jeová.
31 Guardarei os meus mandamentos, e os cumprireis: eu sou Jeová.
32 Não profanareis o meu santo nome; mas sereis santificado entre os filhos de Israel: eu sou Jeová que vos santifico,
33 que vos tirei da terra do Egito, para ser o vosso Deus: eu sou Jeová.
1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Áronnak és az õ fiainak, hogy tartóztassák meg magokat Izráel fiainak szent adományaitól, hogy meg ne fertõztessék az én szent nevemet azokkal, a miket nékem szentelnek. Én vagyok az Úr.
3 Mondd meg nékik: Ha valaki a ti nemzetségetekbõl, a ti összes magzataitok közül hozzájárul a szent dolgokhoz, a melyeket Izráel fiai szentelnek az Úrnak, mikor rajta van az õ tisztátalansága: az ilyen ember irtassék ki én elõlem. Én vagyok az Úr.
4 Ha valaki az Áron fiai közül poklos, vagy magfolyós, a szent dolgokból ne egyék, míg meg nem tisztul. A ki pedig valamely halott által megfertõzöttet illet, vagy valakit, a kinek magömlése van,
5 Vagy ha valaki valamely férget illet, a mely által tisztátalanná lesz, vagy embert, a kitõl tisztátalanná lesz annak valamilyen tisztátalanságához képest:
6 Az ilyen ember, a ki effélét illet, tisztátalan legyen estvéig, és a szent dolgokból ne egyék, hanem ha megmosta a testét vízzel;
7 De mikor lemegy a nap, tiszta lesz, és azután ehetik a szent dolgokból, mert az õ eledele az.
8 Elhullott vagy széttépett állatot ne egyék, hogy tisztátalanná ne legyen általa. Én vagyok az Úr.
9 Az én rendelésemet pedig megtartsák, hogy bûnbe ne essenek miatta, és meg ne haljanak a miatt, hogy megrontották azt. Én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.
10 Idegen ember ne egyék szenteltet, a papnak zsellére és bérese se egyék szenteltet.
11 De ha megvásárol valakit a pap a maga pénzén, az ehetik abból, és a ki házánál született: ezek ehetnek az õ eledelébõl.
12 De a pap leánya, ha idegennek lesz [a felesége,] nem ehetik a szent áldozatból.
13 Ha azonban a pap leánya özvegygyé lesz vagy elválik, de magzata nincsen, és visszatér az õ atyjának házához, mint leánykorában: akkor ehetik az õ atyjának eledelébõl; de idegen nem ehetik abból.
14 Ha pedig tévedésbõl eszik valaki szenteltet, tegye ahhoz annak ötödrészét; így adja meg a papnak a szenteltet.
15 És meg ne fertõztessék Izráel fiainak szent dolgait, a melyeket áldoznak az Úrnak,
16 Hogy vétkes hamissággal ne terheljék magokat, ha esznek azoknak szent dolgaiból; mert én vagyok az Úr, az õ megszentelõjök.
17 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
18 Szólj Áronnak és az õ fiainak és Izráel minden fiának, és mondd meg nékik: ha valaki Izráel házából, és az Izráelben levõ jövevények közül felviszi a maga áldozatát, akár fogadásból akár szabad akaratból, a miket felvisznek az Úrnak egészen égõáldozatul,
19 Hogy kedvesen fogadtassanak: épek és hímek legyenek, akár tulkok, akár bárányok, akár kecskék.
20 A miben pedig fogyatkozás van, abból semmit se áldozzatok, mert nem lesz kedvessé ti érettetek.
21 És ha valaki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, akár fogadásának teljesítésére, akár szabad akaratból, akár tulokfélébõl, akár juhfélébõl: ép legyen, hogy kedves legyen; semmi fogyatkozás ne legyen abban.
22 Vakot, vagy rokkantat, vagy csonkát, vagy fekélyest, vagy viszketegest, vagy varast, ilyeneket ne áldozzatok az Úrnak, és tûzáldozatul ne tegyetek ezekbõl az oltárra az Úrnak.
23 Hosszú, vagy kurta tagú ökröt, vagy bárányt szabad akaratból való áldozatul vihetsz ugyan, de fogadási áldozatul nem lesz kedves.
24 Szétnyomott, összezúzott, megszakadt, vagy kimetszett heréjût se áldozzatok az Úrnak. Se a ti földeteken ne cselekedjétek ezt,
25 Se idegen ember kezébõl ne áldozzatok semmi ilyenbõl a ti Istenetek eledeléül; mert romlás van bennök, fogyatkozás van bennök: nem fogadtatnak kedvesen érettetek.
26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27 Borjú, bárány és kecske, ha megelletett, legyen az anyja alatt hét napig, a nyolczadik naptól fogva és azon túl kedves lesz az tûzáldozatul az Úrnak.
28 De tehenet és juhot, azt és annak fiát ne öljétek meg egy napon.
29 Hogyha dicsõítõ áldozattal áldoztok az Úrnak, úgy áldozzatok, hogy kedvesen fogadtassatok.
30 Azon a napon egyétek meg, ne hagyjatok abból reggelig. Én vagyok az Úr.
31 Tartsátok meg azért az én parancsolataimat, és azokat cselekedjétek. Én vagyok az Úr.
32 És meg ne fertõztessétek az én szent nevemet, hogy megszenteltessem Izráel fiai között. Én vagyok az Úr, a ti megszentelõtök,
33 A ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy Istenetek legyek néktek. Én vagyok az Úr.