1 Guardai-vos, não façais as vossas boas obras diante dos homens, para serdes vistos por eles; de outra sorte não tendes recompensa junto de vosso Pai que está nos céus.

2 Quando, pois, deres esmola, não faças tocar a trombeta diante de ti, como fazem os hipócritas nas sinagogas e nas ruas, para serem honrados dos homens; em verdade vos digo que já receberam a sua recompensa.

3 Tu, porém, quando dás esmola, não saiba a tua mão esquerda o que faz a tua direita,

4 para que a tua esmola fique em secreto; e teu Pai que vê em secreto, te retribuirá.

5 Quando orardes, não sejais como os hipócritas; porque eles gostam de orar em pé nas sinagogas e nos cantos das ruas, para serem vistos dos homens; em verdade vos digo que já receberam a sua recompensa.

6 Tu, porém, quando orares, entra no teu quarto e, fechada a porta, ora a teu Pai que está em secreto; e teu Pai que vê em secreto, te retribuirá.

7 Quando orais, não useis de repetições desnecessárias como os gentios; porque pensam que pelo seu muito falar serão ouvidos.

8 Não sejais, pois, como eles; porque vosso Pai sabe o que vos é necessário, antes que lho peçais.

9 Portanto orai vós deste modo: Pai nosso que estás nos céus; santificado seja o teu nome;

10 venha o teu reino; seja feita a tua vontade, assim na terra, como no céu.

11 O pão nosso de cada dia nos dá hoje;

12 e perdoa-nos as nossas dívidas, assim como nós também temos perdoado aos nossos devedores;

13 e não nos deixes cair em tentação, mas livra-nos do mal.

14 Pois se perdoardes aos homens as suas ofensas, também vosso Pai celestial vos perdoará;

15 mas se não perdoardes aos homens, tão pouco vosso Pai perdoará as vossas ofensas.

16 Quando jejuardes, não tomeis um ar triste como os hipócritas; porque eles desfiguram os seus rostos, para fazer ver aos homens que estão jejuando; em verdade vos digo que já receberam a sua recompensa.

17 Tu, porém, quando jejuas, unge a cabeça e lava o rosto,

18 para não mostrar aos homens que jejuas, mas somente a teu Pai que está em secreto; e teu Pai que vê em secreto, te retribuirá. solicitude pela nossa vida

19 Não ajunteis para vós tesouros na terra, onde a traça e a ferrugem os consomem, e onde os ladrões penetram e roubam;

20 mas ajuntai para vós tesouros no céu, onde nem a traça nem a ferrugem os consomem, e onde os ladrões não penetram nem roubam;

21 porque onde está o teu tesouro, aí estará também o teu coração.

22 A candeia do corpo são os olhos. Se estes, pois, forem simples, todo o teu corpo será luminoso;

23 mas se forem maus, todo o teu corpo ficará às escuras. Se, portanto, a luz que há em ti, são trevas, quão densas são as trevas!

24 Ninguém pode servir a dois senhores; pois ou há de aborrecer a um e amar ao outro, ou há de unir-se a um e desprezar ao outro. Não podeis servir a Deus e às riquezas.

25 Por isso vos digo: Não andeis cuidadosos da vossa vida pelo que haveis de comer ou beber, nem do vosso corpo pelo que haveis de vestir; não é a vida mais que o alimento, e o corpo mais que o vestido?

26 Olhai para as aves do céu, que não semeiam, nem ceifam, nem ajuntam em celeiros, e vosso Pai celestial as alimenta; não valeis vós muito mais do que elas?

27 Qual de vós, por mais ansioso que esteja, pode acrescentar um cúbito à sua estatura?

28 Por que andais ansiosos pelo que haveis de vestir? Considerai como crescem os lírios do campo: eles não trabalham nem fiam,

29 contudo vos digo que nem Salomão em toda a sua glória se vestiu como um deles.

30 Se Deus, pois, assim veste a erva do campo, que hoje existe, e amanhã é lançada no forno, quanto mais a vós, homens de pouca fé?

31 Assim não andeis ansiosos, dizendo: Que havemos de comer? ou: Que havemos de beber? ou: Com que nos havemos de vestir?

32 (Pois os gentios é que procuram todas estas coisas); porque vosso Pai celestial sabe que precisais de todas elas.

33 Mas buscai primeiramente o seu reino e a sua justiça, e todas estas coisas vos serão acrescentadas.

34 Não andeis, pois, ansiosos pelo dia de amanhã, porque o dia de amanhã a si mesmo trará seu cuidado; ao dia bastam os seus próprios males.

1 Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek elõtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál.

2 Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad elõtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utczákon, hogy az emberektõl dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

3 Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed;

4 Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

5 És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák õket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.

6 Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belsõ szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

7 És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédûek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az õ sok beszédükért hallgattatnak meg.

8 Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielõtt kérnétek tõle.

9 Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;

10 Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.

11 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

12 És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;

13 És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsõség mind örökké. Ámen!

14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

15 Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az õ vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

16 Mikor pedig bõjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, a kik eltorzítják arczukat, hogy lássák az emberek, hogy õk bõjtölnek. Bizony mondon néktek, elvették jutalmukat.

17 Te pedig mikor bõjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orczádat mosd meg;

18 Hogy ne az emberek lássák bõjtölésedet, hanem a te Atyád, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.

19 Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;

20 Hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

21 Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

22 A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.

23 Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévõ világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?!

24 Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyûlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.

25 Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felõl, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felõl, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?

26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?

27 Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy araszszal?

28 Az öltözet felõl is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mezõ liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak;

29 De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsõségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

30 Ha pedig a mezõnek füvét, a mely ma van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitûek?

31 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

32 Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

33 Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felõl; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felõl. Elég minden napnak a maga baja.