1 Disse Jeová a Moisés:
2 Ordena aos filhos de Israel que lancem para fora do arraial todo o leproso, e o que padece fluxo, e o que está imundo por ter tocado num morto;
3 tanto homem como mulher os lançareis para fora, sim para fora do arraial os lançareis; para que não contaminem o seu arraial no meio do qual eu habito.
4 Assim fizeram os filhos de Israel e lançaram-nos para fora do arraial; como Jeová falou a Moisés, assim fizeram os filhos de Israel.
5 Disse mais Jeová a Moisés:
6 Dize aos filhos de Israel: Quando um homem (ou uma mulher) cometer algum dos pecados em que caem os homens, transgredindo os mandamentos de Jeová, e essa pessoa for culpada;
7 confessará o seu pecado que cometeu; pela sua culpa fará plena restituição, e lhe acrescentará a sua quinta parte, e a dará àquele contra quem incorreu na culpa.
8 Mas, se esse homem não tiver parente chegado, a quem se possa fazer restituição pela culpa, o que se restitui a Jeová pela culpa, pertencerá ao sacerdote, além do carneiro da expiação, pelo qual se fará expiação por ele.
9 Todas as ofertas movidas de todas as coisas sagradas que os filhos de Israel trouxerem ao sacerdote, também lhe pertencerão.
10 Todas as coisas que forem consagradas pertencerão ao sacerdote; tudo o que alguém der ao sacerdote será dele.
11 Disse mais Jeová a Moisés:
12 Fala aos filhos de Israel, e dize-lhes: Se a mulher de alguém, desviando-se, lhe for infiel,
13 e um homem se deitar com ela, sendo isso oculto aos olhos de seu marido; se ela não for suspeitada, ainda que se contaminou, e contra ela não houver testemunha, visto que não foi apanhada em flagrante;
14 se o marido, tomado dum espírito de ciúmes, se abrasar contra a mulher, que de fato se contaminou; ou tomado dum espírito de ciúmes, se abrasar contra a mulher que não se contaminou:
15 o homem trará sua mulher ao sacerdote, e por ela trará a sua oblação, a décima parte duma efa de farinha de cevada. Não derramará azeite sobre a oblação, nem sobre ela porá incenso, porque é oferta de cereais por ciúmes, oferta de cereais memorativa, trazendo a iniqüidade à memória.
16 O sacerdote fará a mulher chegar, e a porá diante de Jeová.
17 O sacerdote tomará água santa num vaso de barro; também tomará do pó que está no chão do tabernáculo, e lançá-lo-á na água.
18 Apresentará a mulher diante de Jeová, e lhe descobrirá a cabeça, e lhe porá nas mãos a oferta de cereais memorativa, que é a oferta de cereais por ciúmes. O sacerdote terá na sua mão a água de amargura, que traz consigo a maldição;
19 far-lhe-á jurar e dir-lhe-á: Se nenhum homem se deitou contigo, e se tu não te desviaste para a imundícia, estando debaixo do domínio de teu marido, sê livre desta água de amargura, que traz consigo a maldição;
20 mas, se tu te desviaste, estando debaixo do domínio de teu marido, ou se estás contaminada, e um homem que não é teu marido se deitou contigo...
21 Então o sacerdote fará que a mulher tome o juramento de maldição, e lhe dirá: Jeová te ponha por maldição e por praga entre o teu povo, quando fizer que se consuma a tua coxa, e inche o teu ventre.
22 Esta água que traz consigo a maldição entrará nas tuas entranhas, e fará que inche o teu ventre e que se consuma a tua coxa. A mulher responderá: Amém, amém.
23 O sacerdote escreverá estas maldições num livro, e as apagará na água de amargura;
24 e fará que a mulher beba a água de amargura que traz consigo a maldição; e a água que traz consigo a maldição entrará nela e se tornará amarga.
25 Da mão da mulher tomará o sacerdote a oferta de cereais por ciúmes, e a moverá diante de Jeová, e a trará ao altar.
26 Tomará um punhado da oferta de cereais, como o memorial da oferta, e queimá-lo-á sobre o altar, e depois fará que a mulher beba a água.
27 Tendo feito que ela bebesse a água, se for contaminada, e tiver cometido uma transgressão contra seu marido, a água que traz consigo a maldição entrará nela, tornar-se-á amarga, inchará o seu ventre, e consumirá a sua coxa. A mulher será por maldição entre o seu povo.
28 Se a mulher não for contaminada, porém for limpa; então será livre, e conceberá filhos.
29 Esta é a lei dos ciúmes, quando uma mulher, estando debaixo do domínio de seu marido, se desviar e for contaminada;
30 ou, quando um homem, tomado dum espírito de ciúmes, se abrasar contra sua mulher. Ele apresentará a mulher diante de Jeová, e o sacerdote fará que se cumpra com ela toda esta lei.
31 O homem será livre da iniqüidade, e aquela mulher levará sobre si a sua iniqüidade.
1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Parancsold meg Izráel fiainak, hogy ûzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holttest miatt lett tisztátalanná.
3 Ûzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivül ûzzétek õket, hogy tisztátalanná ne tegyék az õ táborukat, mivelhogy én közöttök lakozom.
4 És úgy cselekedének Izráel fiai, és kiûzék azokat a táboron kivül; a miképen meghagyta vala az Úr Mózesnek, úgy cselekedtek Izráel fiai.
5 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:
6 Szólj Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi bûnt követ el, a mely által hûtelenné válik az Úrhoz; az a lélek vétkessé lesz.
7 Vallja meg azért az õ bûnét, a melyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, [a mit okozott,] teljes értékében, azután toldja ahhoz annak ötödrészét, és adja annak, a kinek kárt tett.
8 Ha pedig nincs az embernek atyjafia, a kinek megfizetné a kárt: a megtérített kár az Úré legyen a pap számára, az engesztelésre való koson kivül, a melylyel engesztelés tétetik érte.
9 Izráel fiainak minden szent dolgaiból minden felmutatott áldozat azé a papé legyen, a kihez viszik azt.
10 És kinek-kinek az õ szenteltje a magáé legyen; a mit pedig kiki a papnak ád, azé legyen.
11 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:
12 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha elhajol valakinek a felesége, és hûtelenné válik iránta;
13 És hál valaki õ vele közösülve, és az õ férje elõtt titok marad, és elrejtetik, hogy õ megfertõztetett; bizonyság pedig nincs ellene, sem a [bûnön] nem kapták;
14 De felgerjed õ benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, mivelhogy az megfertõztetett; vagy felgerjed õ benne a féltékenység lelke, és féltékenykedik a feleségére, jóllehet az meg nem fertõztetett.
15 Akkor vigye a férfiú az õ feleségét a paphoz; és vigye el azzal együtt az érette való áldozatot; egy efa árpalisztnek tizedrészét; [de] ne öntsön arra olajt, és ne tegyen arra temjént, mert féltékenységi ételáldozat ez, emlékeztetõ ételáldozat ez, a mely hamisságra emlékeztet.
16 A pap pedig léptesse elõ [az asszonyt], és állassa õt az Úr elé.
17 És vegyen a pap szent vizet cserépedénybe; a hajlék pádimentomán levõ porból is vegyen a pap, és tegye azt a vízbe.
18 És állassa a pap az asszonyt az Úr elé és fejét meztelenítse meg az asszonynak, és tegye annak kezére az emlékeztetõ ételáldozatot, féltékenységi ételáldozat az; és a papnak kezében legyen átokhozó keserû víz.
19 És eskesse meg õt a pap, és ezt mondja az asszonynak: Ha nem hált veled senki, és ha el nem hajoltál tisztátalanságra a te férjed mellett, ne ártson néked ez az átokhozó, keserû víz.
20 Ha pedig elhajoltál a te férjed mellõl, és megfertõztetted magadat, és valaki közösült veled a te férjeden kívül,
21 Miután megeskette a pap az asszonyt az átoknak esküjével, ezt mondja az asszonynak: Tegyen tégedet az Úr átokká, és eskü-[példává] a te néped között, megszárasztván az Úr a te tomporodat, és a te méhedet dagadtá tévén.
22 És menjen be az átokhozó víz a te belsõ részeidbe, hogy megdagadjon a te méhed, és megszáradjon a te tomporod. Az asszony pedig mondja: Ámen! Ámen!
23 És írja fel a pap ez átkokat levélre, azután törölje le a keserû vízzel.
24 És itassa meg az asszonynyal az átokhozó keserû vizet, hogy bemenjen õ belé az átokhozó víz az õ keserûségére.
25 Azután vegye el a pap az asszony kezébõl a féltékenységi ételáldozatot, és lóbálja meg azt az ételáldozatot az Úr elõtt, és áldozzék azzal az oltáron.
26 És vegyen egy marokkal a pap az ételáldozatból emlékeztetõûl, és füstölögtesse el az oltáron, és azután itassa meg az asszonynyal a vizet.
27 És ha megitatta vele a vizet, akkor lészen, [hogy], ha megfertõztette magát, és hûtelenné lett az õ férjéhez, bemegy az az átokhozó víz õ belé az õ keserûségére, és megdagad az õ méhe, és megszárad az õ tompora, és az az asszony átokká lesz az õ népe között.
28 Ha pedig nem fertõztette meg magát az asszony, hanem tiszta: akkor ártatlan, és termékeny lészen.
29 Ez a féltékenységi törvény, mikor elhajol az asszony az õ férje mellõl, és megfertõzteti magát;
30 Vagy mikor valaki, a kiben felgerjed a féltékenység lelke annyira, hogy féltékenykedik a feleségére; az õ feleségét állatja az Úr elé. És cselekedjék vele a pap mind e törvény szerint.
31 És ártatlan lesz a férfi a bûntõl, az asszony pedig viseli az õ bûnének terhét.