1 Dize a vossos irmãos: Meu-Povo; e as vossas irmãs: Favor.

2 Contendei com vossa mãe, contendei; porque ela não é minha esposa, nem sou eu seu esposo. Tire ela da sua face as suas fornicações, e dentre os seus peitos os seus adultérios;

3 para que eu não a despoje, deixando-a nua, e a ponha como no dia em que nasceu, e a faça como um deserto, e a torne como uma terra árida, e a mate à sede.

4 Até de seus filhos não terei misericórdia: porque são filhos de fornicação.

5 Pois sua mãe se prostituiu; aquela que os concebeu, houve-se torpemente; porque disse: Irei após os meus amantes que me dão o meu pão e a minha água, a minha lã e o meu linho, o meu azeite e a minha bebida.

6 Portanto eis que te vou cercar o caminho com espinhos, e levantarei contra ela uma sebe, de sorte que ela não ache as suas veredas.

7 Ela irá em seguimento dos seus amantes, porém não os alcançará; ela os buscará, porém não os achará; então dirá: Irei, e voltarei para o meu primeiro marido, porque então me ia melhor do que agora.

8 Pois ela não sabia que fui eu o que lhe dei o grão, e o mosto, e o óleo, e que lhe multipliquei a prata e o ouro, de que fizeram a Baal.

9 Por isso tornarei a tomar o meu grão a seu tempo e o meu mosto a seu tempo, e arrebatarei a minha lã e o meu linho que deviam cobrir a sua nudez.

10 Agora descobrirei a sua vileza à vista dos seus amantes, e ninguém a livrará da minha mão.

11 Também farei cessar toda a sua alegria, as suas festas, as suas luas novas, os seus sábados e todas as suas assembléias solenes.

12 Assolarei as suas vides e as suas figueiras, de que ela tem dito: Estas são o meu aluguel que me deram os meus amantes; delas farei um bosque, e os animais do campo as devorarão.

13 Sobre ela visitarei os dias de Baalins, aos quais queimava incenso, quando se enfeitava com as suas arrecadas e as suas jóias, e, indo após os seus amantes, se esquecia de mim, diz Jeová.

14 Portanto eis que eu a atrairei, e a levarei para o deserto, lhe falarei ao coração.

15 Dali lhe darei as suas vinhas, e o vale de Acor para uma porta de esperança; ali cantará ela, como nos dias da sua mocidade, e como no dia em que subiu da terra do Egito.

16 Naquele dia, diz Jeová, me chamarás Meu Marido; e nunca mais me chamarás Meu-Baal.

17 Pois da sua boca tirarei os nomes dos baalins, e os seus nomes não serão mais mencionados.

18 Naquele dia far-lhes-ei uma aliança com os animais do campo, e com as aves do céu, e com os répteis da terra; da terra quebrarei o arco e a espada e a guerra, e fá-los-ei deitar em segurança.

19 Desposar-te-ei comigo para sempre; sim, desposar-te-ei comigo em justiça, e em juízo, e em benignidade, e em misericórdias.

20 Desposar-te-ei comigo em fidelidade, e conhecerás a Jeová.

21 Naquele dia responderei, diz Jeová, responderei aos céus, e estes responderão à terra;

22 a terra responderá ao grão, ao mosto e ao azeite, e estes responderão a Jezreel.

23 Semeá-la-ei para mim na terra; e terei misericórdia daquela que não havia recebido misericórdia; direi aos que não eram o meu povo: Tu és o meu povo; e eles dirão: Tu és o meu Deus.

1 Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem õ, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az õ bujaságát arczáról, és az õ paráznaságát emlõi közül;

2 Különben meztelenre vetkõztetem õt és olyanná teszem, a milyen [volt] születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom õt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm õt szomjúsággal.

3 Sõt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai õk [is.

4 Mert paráználkodott az õ anyjok; gyalázatba merült, a ki õket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretõim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat.

5 Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit.

6 És szaladgál majd szeretõi után, de nem éri el õket; és mikor keresi õket és nem találja meg azokat, [azt] mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek elõbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan:

7 Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és [én] sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, [a mit] õk a Baálra költöttek.

8 Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az õ divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, [a melyek] meztelensége befedésére [lettek volna.]

9 És most feltárom az õ gyalázatát szeretõi elõtt, és senki sem szabadítja õt ki az én kezembõl.

10 És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját.

11 És elpusztítom szõlejét és fügefáját, a melyekrõl ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretõim adtak nékem, és erdõvé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg õket.

12 És megbüntetem õt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyûrûjét és nyaklánczát, és elment szeretõi után, rólam pedig elfeledkezett, [ezt] mondja az Úr.

13 Azért ímé csalogatom õt, és elviszem õt a pusztába, és szívére beszélek.

14 És onnan adom meg néki az õ szõlõjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján.

15 És azon a napon, [ezt] mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé [így:] Baálom.

16 És kiveszítem az õ szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.

17 És azon a napon frigyet szerzek nékik a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a föld férgével, és az ívet, kardot és háborút eltörlöm e földrõl, és bátorságos lakozást adok nékik.

18 És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.

19 Bizony, hittel jegyezlek el téged magamnak, és megismered az Urat.

20 És azon a napon meghallgatom, azt mondja az Úr, meghallgatom az egeket, azok pedig meghallgatják a földet;

21 A föld pedig meghallgatja a búzát és a mustot és az olajat; azok pedig meghallgatják Jezréelt.

22 És bevetem õt magamnak a földbe, és megkegyelmezek Ló-Rukhámának, és azt mondom Ló-Amminak: Én népem vagy te; õ pedig ezt mondja: Én Istenem!

23