1 O filho sábio ouve a instrução de seu pai, Mas o escarnecedor não escuta a reprovação.

2 Pelo fruto da sua boca o homem comerá o bem, Mas a alma dos prevaricadores comerá a violência.

3 Quem guarda a sua boca, conserva a sua vida; Mas aquele que abre grandemente os seus lábios, será destruído.

4 A alma do preguiçoso deseja, e nada tem; Mas a alma dos prudentes será saciada.

5 O justo aborrece ao que é falso, Mas o perverso se faz odioso e se cobre de vergonha.

6 A justiça guarda ao que anda em integridade, Mas a perversidade arruina ao pecador.

7 Uns se dizem ricos sem ter nada; Outros se dizem pobres, sendo mui ricos.

8 O resgate da vida do homem são os seus haveres, Mas o pobre não escuta a repreensão.

9 A luz dos justos alegra, Mas a lâmpada dos perversos se apagará.

10 Da soberba provém só a contenda, Mas com os bem avisados está a sabedoria.

11 As riquezas adquiridas às pressas, diminuir-se-ão; Mas aquele que ajunta pouco a pouco será próspero.

12 A esperança prolongada faz adoecer o coração, Mas o desejo cumprido é árvore de vida.

13 Quem despreza a palavra, traz sobre si a destruição; Mas será recompensado o que teme o mandamento.

14 O ensino do sábio é fonte de vida, Para escapar os laços da morte.

15 A boa inteligência consegue favor, Mas o caminho dos prevaricadores é escabroso.

16 Todo o homem prudente procede com conhecimento, Mas o tolo ostenta a estultícia.

17 O mensageiro perverso faz cair na desgraça, Mas o embaixador fiel consegue a cura.

18 A pobreza e a afronta virão sobre aquele que despreza a correção; Mas o que tem em conta a repreensão, será honrado.

19 O desejo realizado deleita a alma, Mas apartar-se do mal é abominação para os loucos.

20 Quem anda com os sábios, será sábio; Mas o companheiro dos loucos achar-se-á mal.

21 O mal persegue os pecadores, Mas os justos serão recompensados com o bem.

22 O homem de bem deixa uma herança aos filhos de seus filhos, E os bens do pecador estão reservados para o justo.

23 Bastante alimento há na lavoura dos pobres, Mas há quem se consome pela falta de justiça.

24 Aquele que poupa a vara, aborrece a seu filho; Mas quem o ama, diligentemente o corrige.

25 O justo come até matar a fome, Mas o ventre dos perversos terá falta.

1 A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ád.

2 A férfi az õ szájának gyümölcsébõl él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.

3 A ki megõrzi az õ száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.

4 Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.

5 A hamis dolgot gyûlöli az igaz; az istentelen pedig gyûlölségessé tesz és megszégyenít.

6 Az igazság megõrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bûnöst.

7 Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.

8 Az ember életének váltsága lehet az õ gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.

9 Az igazak világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.

10 Csak háborúság lesz a kevélységbõl: azoknál pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.

11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyûjt, megõregbíti [azt.]

12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek fája.

13 Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.

14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tõrének eltávoztatására.

15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.

16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.

17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.

18 Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktõl magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.

19 A megnyert kivánság gyönyörûséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.

20 A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.

21 A bûnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten.]

22 A jó örökséget hágy unokáinak; a bûnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.

23 Bõ étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.

24 A ki megtartóztatja az õ vesszejét, gyûlöli az õ fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi õt fenyítékkel.

25 Az igaz eszik az õ kivánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szûkölködik.