1 Uma resposta branda desvia o furor, Mas a palavra dura excita a ira.
2 A língua dos sábios destila o conhecimento, Mas a boca dos loucos derrama a estultícia.
3 Os olhos de Jeová estão em todo o lugar, Vigiando aos maus e aos bons.
4 A língua suave é árvore de vida, Mas a perversa quebranta o espírito.
5 O insensato despreza a correção de seu pai; Mas aquele que atende à repreensão consegue a prudência.
6 Na casa do justo há grandes tesouros, Mas nas rendas do perverso há perturbação.
7 Os lábios dos sábios difundem o conhecimento, Porém não o faz o coração dos loucos.
8 O sacrifício dos perversos é abominação a Jeová, Mas a oração dos retos é-lhe agradável.
9 O caminho dos perversos é abominação a Jeová, Mas ele ama ao que segue a justiça.
10 Correção rigorosa há para quem abandona o caminho; E aquele que aborrece a repreensão morrerá.
11 O Cheol e Abadom estão diante de Jeová; Quanto mais os corações dos filhos dos homens!
12 O escarnecedor não gosta de quem o repreende, Não irá ter com os sábios.
13 O coração alegre torna contente o rosto, Mas com a tristeza do coração abate-se o espírito.
14 O coração do inteligente busca o conhecimento, Mas a boca dos loucos se apascenta de estultícia.
15 Todos os dias do aflito são maus, Mas o homem feliz tem um banquete contínuo.
16 Melhor é o pouco com o temor de Jeová, Do que grandes tesouros e com eles a inquietação.
17 Melhor é o prato de hortaliças onde há amor, Do que o boi cevado e com ele o ódio.
18 O homem irascível excita rixas; Mas quem é tardio em irar-se aplaca contendas.
19 O caminho do preguiçoso é como uma sebe de espinhos, Mas a vereda dos justos é uma estrada real.
20 O filho sábio alegra a seu pai, Mas o homem insensato despreza a sua mãe.
21 A estultícia é alegria para quem é falto de sabedoria, Mas o homem de entendimento faz direito o seu caminho.
22 Onde não há conselho, dissipam-se os planos; Mas os muitos conselhos os estabelecem.
23 O homem alegra-se em dar uma resposta; E a palavra a seu tempo, quão boa é!
24 Para o sábio o caminho da vida é para cima, A fim de evitar o Cheol que é em baixo.
25 Jeová desarraigará a casa dos soberbos, Mas estabelecerá os termos da viúva.
26 Maus desígnios são abominação a Jeová, Mas palavras agradáveis são puras.
27 Aquele que tem espírito de ganância perturba a sua casa; Mas quem aborrece dádivas, viverá.
28 O coração do justo medita no que há de responder, Mas a boca dos perversos derrama coisas más.
29 Jeová está longe dos perversos, Mas ouve a oração dos justos.
30 A luz dos olhos alegra ao coração, E boas novas engordam aos ossos.
31 O ouvido que escuta a repreensão que dá a vida, Terá a sua morada entre os sábios.
32 Quem rejeita a correção, despreza a sua alma; Mas aquele que escuta a repreensão, adquire conhecimento.
33 O temor de Jeová é a instrução da sabedoria, E adiante da honra vai a humildade.
1 Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.
2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.
3 Minden helyeken [vannak] az Úrnak szemei, nézvén a jókat és gonoszokat.
4 A nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme.
5 A bolond megútálja az õ atyjának tanítását; a ki pedig megbecsüli a dorgálást, igen eszes.
6 Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.
7 A bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt; a bolondoknak pedig elméje nem helyes.
8 Az istentelenek áldozatja gyûlölséges az Úrnak; az igazak könyörgése pedig kedves néki.
9 Utálat az Úrnál az istentelennek úta; azt pedig, a ki követi az igazságot, szereti.
10 Gonosz dorgálás [jõ] arra, a ki útját elhagyja; a ki gyûlöli a fenyítéket, meghal.
11 A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
12 Nem szereti a csúfoló a feddést, [és] a bölcsekhez nem megy.
13 A vidám elme megvidámítja az orczát; de a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.
14 Az eszesnek elméje keresi a tudományt; a tudatlanok szája pedig legel bolondságot.
15 Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjûnek pedig szüntelen lakodalma [van.]
16 Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.
17 Jobb a paréjnak étele, a hol szeretet van, mint a hízlalt ökör, a hol van gyûlölség.
18 A haragos férfiú szerez háborúságot; a hosszútûrõ pedig lecsendesíti a háborgást.
19 A restnek útja olyan, mint a tövises sövény; az igazaknak pedig útja megegyengetett.
20 A bölcs fiú örvendezteti az atyját; a bolond ember pedig megútálja az anyját.
21 A bolondság öröme az esztelennek; de az értelmes férfiú igazán jár.
22 Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában elõmennek.
23 Öröme van az embernek szája feleletében; és az idejében [mondott] beszéd, oh mely igen jó!
24 Az életnek úta felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, mely aláfelé van.
25 A kevélyeknek házát kiszakgatja az Úr; megerõsíti pedig az özvegynek határát.
26 Útálatosak az Úrnak a gonosz gondolatok; de kedvesek a tiszta beszédek.
27 Megháborítja az õ házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyûlöli az ajándékokat, él az.
28 Az igaznak elméje meggondolja, mit szóljon; az istenteleneknek pedig szája ontja a gonoszt.
29 Messze [van] az Úr az istentelenektõl; az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.
30 A szemek világa megvidámítja a szívet; a jó hír megerõsíti a csontokat.
31 A mely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.
32 A ki elvonja magát az erkölcsi tanítástól, megútálja az õ lelkét; a ki pedig hallgatja a feddést, értelmet szerez.
33 Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek elõtte jár az alázatosság.