1 Melhor é um bocado de pão seco com tranqüilidade, Do que uma casa cheia de festins com rixas.
2 O servo que procede sabiamente, dominará sobre o filho que causa vergonha; E entre os irmãos repartirá a herança.
3 O crisol é para a prata, e o forno para o ouro; Mas Jeová prova os corações.
4 O malfeitor atende aos lábios perversos, E o mentiroso dá ouvidos à língua maligna.
5 Quem zomba do pobre ultraja ao seu Criador; E o que se alegra com a calamidade não ficará impune.
6 Os filhos dos filhos são a coroa dos velhos, E a glória dos filhos são seus pais.
7 Não convém ao tolo o lábio excelente, Muito menos ao príncipe o lábio mentiroso.
8 Como pedra preciosa é o presente aos olhos de quem o recebe; Para onde quer que se volver, prosperará.
9 Quem encobre a transgressão, busca o amor; Mas quem a faz lembrar, separa amigos íntimos.
10 Uma repreensão entra mais profundamente no inteligente, Do que cem açoites no insensato.
11 O homem mau só procura a rebelião, Portanto um mensageiro cruel será enviado contra ele.
12 É melhor encontrar-se uma ursa roubada dos filhos, Do que o insensato enquanto está louco.
13 Quanto àquele que torna mal por bem, Não se apartará da sua casa o mal.
14 O princípio de contendas é como quando se dá saída às águas represadas; Portanto deixa a disputa, antes que haja rixas.
15 Quem justifica ao perverso, condena ao justo, São ambos, tanto um como outro, abominação a Jeová.
16 De que serve na mão do tolo o preço para comprar a sabedoria, Visto que ele não tem entendimento?
17 O amigo ama em todo o tempo, E para a angústia nasce o irmão.
18 O homem, falto de entendimento, compromete-se, E torna-se fiador na presença do seu vizinho.
19 Quem ama a contenda, ama a transgressão; Aquele que faz alta a sua porta busca a destruição.
20 O perverso de coração não achará o bem; E o que tem a língua dobre cairá no mal.
21 Aquele que gera a um estulto, para sua tristeza o faz; E o pai dum tolo não se alegra.
22 O coração alegre é bom remédio, Mas o espírito abatido seca os ossos.
23 O perverso recebe do regaço o presente, Para perverter as veredas da justiça.
24 A sabedoria é o alvo do inteligente, Mas os olhos do insensato estão nas extremidades da terra.
25 O filho insensato é a tristeza do pai, E a amargura da que o deu à luz.
26 Ao justo não é bom punir, Nem ferir aos nobres por causa da sua retidão.
27 Quem é moderado nas suas palavras, tem conhecimento; E o que tem espírito sereno, é homem de inteligência.
28 Até o insensato, estando calado, é tido por sábio; Quando cerrar os seus lábios, é considerado prudente.
1 Jobb a száraz falat, melylyel van csendesség; mint a levágott barmokkal teljes ház, melyben háborúság van.
2 Az értelmes szolga uralkodik a gyalázatos fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
3 Az olvasztótégely az ezüst számára van, és a kemencze az aranyéra; a szívek vizsgálója pedig az Úr.
4 A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
5 A ki megcsúfolja a szegényt, gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik [másnak] nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
6 A véneknek ékessége az unokák, és a fiaknak ékessége az atyák.
7 Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
8 Drága kõ az ajándék elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
9 Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismétlen elõhoz egy dolgot, elszakasztja egymástól a barátságosokat is.
10 Foganatosb a dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot százszor is.
11 Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene.
12 Találjon valakire a fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ bolondságában.
13 A ki fizet gonoszt a jóért, nem távozik el a gonosz annak házától.
14 [Mint] a ki árvizet szabadít el, [olyan] a háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
15 A ki igaznak mondja a bûnöst, és kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak egyaránt mind a kettõ.
16 Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
17 Minden idõben szeret, a ki [igaz] barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.
18 Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja elõtt.
19 Szereti a gonoszt, a ki szereti a háborúságot; a ki magasbítja kapuját, romlást keres.
20 Az elfordult szívû ember nem nyerhet jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik nyomorúságba.
21 A ki szül bolondot, [szüli] õ magának bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
22 A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.
23 A kebelbõl [kivett] ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának elfordítására.
24 Az eszesnek orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei [országolnak] a földnek végéig.
25 Búsulása az õ atyjának a bolond fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
26 Még megbirságolni is az igazat nem jó, a tisztességest megverni igazságáért.
27 A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes férfiú.
28 Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.