1 O vinho é escarnecedor, e a bebida forte turbulenta; E todo aquele que é vencido por eles, não é sábio:
2 Como o bramido do leão é o terror do rei; Quem o irrita, peca contra a sua vida.
3 O abster-se de contendas é honra para o homem, Mas todo o insensato mete-se em rixas.
4 O preguiçoso não lavra por causa do inverno, Por isso na ceifa procura e nada tem.
5 Como águas profundas é o conselho no coração do homem, Mas o homem inteligente o tirará para fora.
6 Muitos proclamam a sua benignidade; Mas o homem fidedigno, quem o poderá achar?
7 O justo anda na sua integridade, Felizes são seus filhos depois dele.
8 O rei que está sentado no trono do juízo, Dissipa todo o mal com os seus olhos.
9 Quem pode dizer: Purifiquei o meu coração, Limpo estou do meu pecado?
10 Pesos diversos e medidas diversas, Ambos são igualmente abominação a Jeová.
11 Até a criança dá-se a conhecer pelos seus atos, Se a sua conduta é pura, se é reta.
12 O ouvido que ouve, e o olho que vê, É Jeová que fez tanto um como outro.
13 Não ames o sono, para que não empobreças; Abre os teus olhos, e te fartarás de pão.
14 Ruim, ruim, diz o comprador; Mas depois de se retirar, felicita-se.
15 Há ouro e abundância de corais, Mas os lábios sábios são jóia preciosa.
16 Deve-se tirar o vestido àquele que fica fiador por outro, E tomar como penhor quem se obriga por estrangeiros.
17 Suave é ao homem o pão de mentira, Mas depois a sua boca se encherá de cascalho.
18 Os projetos confirmam-se pelos conselhos; Faze a guerra com prudência.
19 O mexeriqueiro revela os segredos. Portanto não te metas com quem muito abre os seus lábios.
20 Quem amaldiçoa a seu pai ou a sua mãe, Apagar-se-lhe-á a lâmpada nas mais densas trevas.
21 A herança adquirida a princípio apressadamente, No fim não será abençoada.
22 Não digas: Vingar-me-ei do mal; Espera por Jeová, e ele te salvará.
23 Pesos diversos são abominação a Jeová, E a balança falsa não é boa.
24 Os passos do homem são dirigidos por Jeová, Como, pois, poderá o homem entender o seu caminho?
25 Laço é para o homem o dizer temerariamente: É santo, E não refletir senão depois de fazer o voto.
26 O rei sábio joeira os perversos, E faz passar a roda sobre eles.
27 O espírito do homem é a lâmpada de Jeová, A qual esquadrinha todas as câmaras secretas da alma.
28 A benignidade e a verdade preservam o rei, E o seu trono firma-se com a benignidade.
29 A glória dos mancebos é a sua força, E a beleza dos velhos são as suas cãs.
30 Os açoites que ferem, purificam o mal; E as feridas alcançam o mais íntimo do corpo.
1 A bor csúfoló, a részegítõ ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; a ki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstõl; valaki pedig bolond, patvarkodik.
4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
6 A legtöbb ember talál valakit, a ki jó hozzá; de hû embert, azt ki találhat?
7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!
8 A király, ha az õ ítélõszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?
10 A kétféle font és a kétféle mérték, útálatos az Úrnál egyaránt mind a kettõ.
11 Az õ cselekedetibõl ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-é, és ha igaz-é az õ cselekedete.
12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettõt.
13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.
14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevõ; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománynyal teljes ajak.
16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
17 Gyönyörûséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annakutána betelik az õ szája kavicsokkal.
18 A gondolatok tanácskozással erõsek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
19 Megjelenti a titkot, a ki rágalmazó; tehát a ki fecsegõ szájú, azzal ne barátkozzál.
20 A ki az õ atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb setétségben.
21 A mely örökséget elõször siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
23 Útálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az õ útában?
25 Tõr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájok kereket.
27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, a ki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
28 A kegyelmesség és az igazság megõrzik a királyt, megerõsíti irgalmasság által az õ székét.
29 Az ifjaknak ékessége az õ erejök; és a véneknek dísze az õsz haj.
30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belsõ részekig ható csapások.