1 Como correntes de água é o coração do rei na mão de Jeová, Ele o inclina para onde quiser.
2 Todo o caminho do homem parece direito aos seus olhos, Mas Jeová pesa os corações.
3 Fazer justiça e juízo É mais aceitável a Jeová do que oferecer-lhe sacrifícios.
4 O olhar altivo, e o coração soberbo, Esta lâmpada dos perversos, é pecado.
5 Os planos do diligente conduzem à abundância, Mas todo o precipitado apressa-se para a penúria.
6 A aquisição de tesouros por meio de uma língua mentirosa É uma vaidade fugitiva; os que os buscam, buscam a morte.
7 A violência dos perversos os arrebatará, Porque recusam fazer o que é justo.
8 Tortuoso é o caminho daquele que é carregado de vícios; Mas quanto ao puro, a sua conduta é reta.
9 Melhor é morar no canto do eirado, Do que com a mulher de contendas numa casa espaçosa.
10 A alma do perverso deseja o mal, O seu vizinho não acha graça aos seus olhos.
11 Quando o escarnecedor for punido, o simples torna-se sábio; E quando o sábio for instruído, cresce na ciência.
12 O justo considera a casa do perverso, Precipita os perversos na ruína.
13 Aquele que tapa os seus ouvidos ao clamor do pobre, Também clamará, e não será ouvido.
14 A dádiva que se dá em segredo desvia a ira, E o presente posto no seio, a grande indignação.
15 O fazer justiça é para o justo alegria, Mas é destruição para os que obram iniqüidade.
16 O homem que se afasta do caminho do entendimento, Repousará na congregação dos mortos.
17 Quem ama os prazeres, empobrecerá; Quem ama o vinho e o azeite, não enriquecerá.
18 O perverso serve de resgate para o justo, E o prevaricador é entregue em lugar do reto.
19 Melhor é habitar numa terra erma Do que com a mulher rixosa e iracunda.
20 Há tesouros preciosos e azeite na casa do sábio, Mas o homem insensato os devora.
21 Aquele que segue a justiça e a benignidade, Acha a vida, a justiça e a honra.
22 O sábio escala a cidade dos valentes, E derruba a fortaleza em que ela confia.
23 Quem guarda a sua boca e a sua língua, Guarda das angústias a sua alma.
24 Escarnecedor é o nome do homem soberbo e arrogante, Daquele que procede com insolente orgulho.
25 O desejo do preguiçoso o mata, Porque as suas mãos recusam trabalhar.
26 Todo o dia ele passa a cobiçar, Mas o justo dá e não retém.
27 O sacrifício que os perversos oferecem, é abominação; Quanto mais oferecendo-o com intenção maligna!
28 A testemunha falsa perecerá; Mas o homem que ouve, falará sem ser contestado.
29 O homem perverso endurece o seu rosto; Mas quanto ao reto, ele considera os seus caminhos.
30 Não há sabedoria, nem entendimento, Nem conselho contra Jeová.
31 O cavalo prepara-se para o dia da batalha, Mas a Jeová pertence a vitória.
1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
2 Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
4 A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.
5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van;] valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut.]
6 A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.
7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
8 Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.
9 Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.
10 Az istentelennek lelke kiván gonoszt; [és] az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.
11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.
12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
13 A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.
14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
15 Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.
16 Az ember, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
17 Szûkölködõ ember [lesz], a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg.]
19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.
20 Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
21 A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
22 A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.
23 A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.
25 A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.
26 Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg [adományát.]
27 Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
28 A hazug bizonyság elvész; a ki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.
29 Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.
30 Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!