1 Os perversos fogem, sem que ninguém os persiga; Mas os justos são ousados como o leão.
2 Pela transgressão da terra muitos são os príncipes; Mas por homens prudentes e entendidos será prolongada a sua existência.
3 O homem pobre que oprime os pobres, É como uma chuva impetuosa que não deixa pão.
4 Os que deixam a lei, louvam aos perversos; Os que, porém, guardam a lei, pelejam contra eles.
5 Os homens maus não entendem o que é justo; Mas os que buscam a Jeová, entendem tudo.
6 Melhor é o pobre que anda na sua integridade, Do que o perverso nos seus caminhos, embora seja rico.
7 Aquele que guarda a lei, é filho sábio; Mas o companheiro dos comilões envergonha a seu pai.
8 Aquele que aumenta a sua fazenda com juros e usura, Ajunta-a para aquele que se compadece dos pobres.
9 Quem desvia o seu ouvido para não ouvir a lei, Até a sua oração é coisa abominável.
10 O que faz os retos errarem num mau caminho, Esse mesmo cairá na cova que abriu; Mas os bons herdarão o bem.
11 O homem rico é sábio aos seus olhos; Mas o pobre que tem entendimento, o esquadrinha.
12 Quando os justos triunfam, há grande glória; Mas quando os perversos sobem, escondem-se os homens.
13 Aquele que encobre as suas transgressões, não prosperará; Mas quem as confessa e abandona, alcançará misericórdia.
14 Feliz é o homem que sempre está com medo; Mas quem endurece o coração, cairá na desgraça.
15 Como o leão que ruge e o urso que tem fome, Assim é o perverso que domina sobre um povo pobre.
16 O príncipe, falto de entendimento, é também grande opressor; Mas quem aborrece a avareza, prolongará os seus dias.
17 O homem, carregado do sangue de alguém, Fugirá para a cova; que ninguém o retenha.
18 Aquele que anda em integridade, será salvo; Mas o perverso nos seus caminhos cairá de repente.
19 Aquele que lavra a sua terra, terá fartura de pão; Mas quem segue a ociosos, será cheio de indigência.
20 O homem fiel abundará em bênção; Mas quem se apressa em enriquecer, não ficará impune.
21 Deixar-se levar de respeitos humanos não é bom, Nem que o homem transgrida para obter um bocado de pão.
22 O avarento apressa-se em enriquecer, E não sabe que há de vir sobre ele a falta.
23 Aquele que repreende a um homem, achará depois mais favor, Do que aquele que lisonjeia com a língua.
24 O que despoja a seu pai ou a sua mãe e diz: Isto não é transgressão; Esse é companheiro de quem destrói.
25 O cobiçoso excita contendas; Mas aquele que confia em Jeová, prosperará.
26 Aquele que confia no seu coração é tolo; Mas quem anda em sabedoria, escapará.
27 O que dá ao pobre, não terá falta; Mas quem tapa os seus olhos, terá muitas maldições.
28 Quando os perversos se elevam, escondem-se os homens; Mas quando eles perecem, multiplicam-se os justos.
1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.
2 Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.
3 A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.
4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.
5 A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.
6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.
7 A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.
8 A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.
9 Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.
10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.
11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.
12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.
13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.
14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.
15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.
16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.
17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.
18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.
19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.
20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.
21 Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.
22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.
23 A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.
24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.
25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.
26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.
27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.
28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.