1 Não clama, porventura, a sabedoria, E não eleva o entendimento a sua voz?

2 No cume das alturas junto ao caminho, Nas encruzilhadas ela se coloca;

3 Junto às portas, à entrada da cidade, À entrada das portas ela grita.

4 A vós, ó homens, clamo: E a minha voz dirige-se aos filhos dos homens.

5 Entendei, ó estúpidos, a prudência, Entendei, ó loucos, a sabedoria.

6 Ouvi, pois falarei coisas excelentes; E proferirão os meus lábios coisas retas.

7 A minha boca pronunciará a verdade, E os meus lábios abominam a perversidade.

8 Justas são todas as palavras da minha boca, Nelas não há coisa torta ou perversa.

9 Todas elas são claras para os que entendem, E retas para os que acham o conhecimento.

10 Recebei a minha instrução, e não a prata; E o conhecimento antes do que o ouro escolhido.

11 Pois a sabedoria é melhor do que os corais; E tudo o que se pode desejar, não é para ser comparado com ela.

12 Eu, a sabedoria, tenho a prudência por morada, E possuo o conhecimento e a discrição.

13 O temor de Jeová é odiar o mal: A soberba, e a arrogância, e o mau caminho, E a boca perversa, eu os odeio.

14 Meu é o conselho, e a verdadeira sabedoria, Eu sou o entendimento, minha é a fortaleza.

15 Por meio de mim reinam os reis, E os governadores decretam o que é justo.

16 Por meio de mim governam os príncipes, E os nobres, todos os juízes da terra.

17 Eu amo os que me amam; E os que me procuram diligentemente, me acharão.

18 Riquezas e honra estão comigo, Bens duráveis e justiça.

19 Melhor é o meu fruto do que o ouro, do que o ouro fino; E a minha renda do que a prata escolhida.

20 Ando pelo caminho da justiça, No meio das veredas do juízo,

21 Para dotar de bens os que me amam E encher os seus tesouros.

22 Jeová me possuiu no princípio dos seus caminhos, Antes das suas obras da antigüidade.

23 Desde a antigüidade fui constituída, desde o princípio, Antes de existir a terra.

24 Quando ainda não havia abismos, fui dada à luz; Quando ainda não havia fontes cheias de água.

25 Antes de serem firmados os montes, Antes de haver outeiros, fui dada à luz:

26 Quando ele ainda não tinha feito a terra nem os campos, Nem o princípio do pó do mundo.

27 Quando ele preparava os céus, lá estava eu; Quando traçava um círculo sobre a face do abismo,

28 Quando estabelecia o firmamento lá em cima, Quando as fontes do abismo eram firmadas,

29 Quando fixava ao mar o seu termo, Para que as águas não transgredissem o seu mando. Quando lançava os alicerces da terra,

30 Então estava eu ao seu lado como arquiteto, E enchia-me de gozo dia após dia, Regozijando-me sempre diante dele;

31 Regozijando-me na sua terra habitável, E achando as minhas delícias com os filhos dos homens.

32 Agora, pois, filhos, ouvi-me; Pois felizes são os que observam os meus caminhos.

33 Ouvi a instrução, e sede sábios, E não a rejeiteis.

34 Feliz é o homem que me ouve, Velando todos os dias às minhas entradas, Esperando junto às ombreiras das minhas portas;

35 Pois quem me achar, achará a vida, E alcançará o favor de Jeová.

36 Aquele, porém, que pecar contra mim, faz o mal à sua própria alma: Todos os que me odeiam, amam a morte.

1 Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az õ szavát?

2 A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.

3 A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.

4 Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz [van!]

5 Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

6 Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.

7 Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.

8 Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

9 Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.

10 Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.

11 Mert jobb a bölcseség a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

12 Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.

13 Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyûlölöm.

14 Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

15 Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.

16 Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.

17 Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.

18 Gazdagság és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.

19 Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.

20 Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.

21 Hogy az engem szeretõknek valami valóságost adjak örökségül, és erszényeiket megtöltsem.

22 Az Úr az õ útának kezdetéül szerzett engem; az õ munkái elõtt régen.

23 Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

24 Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.

25 Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

26 Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezõket, és a világ porának kezdetét.

27 Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;

28 Mikor megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek forrásai;

29 Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

30 Mellette valék mint kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, játszva õ elõtte minden idõben.

31 Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségem[et] [lelve ]az emberek fiaiban.

32 És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat megtartják.

33 Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!

34 Boldog ember, a ki hallgat engem, az én ajtóm elõtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit õrizvén.

35 Mert a ki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.

36 De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a halált!