1 Irmãos, a boa vontade do meu coração e a minha súplica a Deus por eles é que sejam salvos.

2 Pois lhes dou testemunho de que têm zelo de Deus, porém não segundo o conhecimento;

3 ignorando a justiça de Deus, e procurando estabelecer a sua própria, não se sujeitaram à justiça de Deus.

4 Pois Cristo é o fim da lei para justificar a todo aquele que crê.

5 Moisés escreveu que o homem que pratica a justiça que vem da Lei, viverá por ela.

6 Mas a justiça que vem da fé, diz assim: Não digas no teu coração: Quem subirá ao céu (isto é, para trazer do alto a Cristo)?

7 ou: Quem descerá ao abismo (isto é, para fazer subir a Cristo dentre os mortos)?

8 Mas que diz? A palavra está perto de ti, na tua boca e no teu coração; isto é, a palavra da fé, que pregamos.

9 Se confessares com a tua boca a Jesus como Senhor, e creres no teu coração que Deus o ressuscitou dentre os mortos, serás salvo;

10 porque com o coração se crê para a justiça, e com a boca se confessa para a salvação.

11 Pois a Escritura diz: Todo o que nele crê, não será envergonhado.

12 Não há distinção entre judeu e grego; pois o mesmo Senhor o é de todos, rico para com todos que o invocam;

13 porque: Todo aquele que invocar o nome do Senhor, será salvo.

14 Como, pois, invocarão aquele em quem não têm crido? e como crerão naquele de quem não têm ouvido falar?

15 e como ouvirão sem pregador? e como pregarão, se não forem enviados? assim como está escrito: Quão formosos são os pés dos que anunciam coisas boas!

16 Mas nem todos deram ouvidos ao Evangelho. Pois Isaías disse: Senhor, quem creu a nossa mensagem?

17 Logo a fé vem pelo ouvir, e o ouvir vem pela palavra de Cristo.

18 Mas digo: Porventura não ouviram? Sim, na verdade, Por toda a terra saiu o som deles, E as suas palavras até os confins do mundo.

19 Mas digo: Porventura Israel não o soube? Primeiro disse Moisés: Eu vos porei em ciúme com a que não é nação, Eu vos provocarei à ira com uma nação insensata.

20 Isaías foi muito ousado e disse: Fui achado pelos que não me buscavam, Descobri-me aos que não perguntavam por mim.

21 Mas quanto a Israel disse: Todo o dia estendi as minhas mãos a um povo desobediente e contradizente.

1 Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentõl könyörgöm az Izráel idvességét.

2 Mert bizonyságot teszek felõlök, hogy Isten iránt való buzgóság van bennök, de nem megismerés szerint.

3 Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az õ tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.

4 Mert a törvény vége Krisztus minden hívõnek igazságára.

5 Mert Mózes a törvénybõl való igazságról [azt] írja, hogy a ki azokat cselekeszi, él azok által.

6 A hitbõl való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztus aláhozza;)

7 Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.)

8 De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, a melyet mi hirdetünk.

9 Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta õt a halálból, megtartatol.

10 Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre.

11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz õ benne, meg nem szégyenül.

12 Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik õt segítségül hívják.

13 Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.

14 Mimódon hívják azért segítségül [azt,] a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig [abban], a ki felõl nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül?

15 Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetõknek lábai, a kik jókat hirdetnek!

16 De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?

17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.

18 De mondom: Avagy nem hallották-é? Sõt inkább az egész földre elhatott az õ hangjok, és a lakóföld véghatáráig az õ beszédök.

19 De mondom: Avagy nem ismerte-é Izráel? Elõször Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, értelmetlen néppel haragítalak meg titeket.

20 Ésaiás pedig bátorságosan ezt mondja: Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek; nyilvánvaló lettem azoknak, a kik felõlem nem kérdezõsködtek.

21 Az Izráelrõl pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet az engedetlenkedõ és ellenmondó néphez.