1 Ora nós que somos fortes, devemos suportar as fraquezas dos fracos, e não agradar a nós mesmos.

2 Cada um de nós agrade ao seu próximo, a fim de lhe fazer o bem para a edificação;

3 porque também Cristo não se agradou a si mesmo, antes como está escrito: As injúrias dos que te ultrajavam, caíram sobre mim.

4 Pois tudo quanto foi escrito anteriormente, para o nosso ensino foi escrito, a fim de que, pela paciência e pela consolação das Escrituras, tenhamos esperança.

5 O Deus de paciência e consolação vos conceda o mesmo sentimento uns para com os outros, segundo Cristo Jesus,

6 para que unânimes e a uma boca glorifiqueis ao Deus e Pai de nosso Senhor Jesus Cristo.

7 Por isso acolhei-vos uns aos outros, como também Cristo nos acolheu para promoverdes a glória de Deus.

8 Pois digo que Cristo se tornou ministro da circuncisão por amor da verdade de Deus, para confirmar as promessas feitas a nossos pais,

9 e para que os gentios glorifiquem a Deus pela misericórdia dele, conforme está escrito: Por isso eu te glorificarei entre os gentios, E cantarei louvores ao teu nome.

10 Outra vez disse: Alegrai-vos, ó gentios, com o seu povo.

11 E ainda: Louvai ao Senhor, todos os gentios, E todos os povos o louvem.

12 Também Isaías disse: Haverá a raiz de Jessé, E aquele que se levanta para governar os gentios; Nele esperarão os gentios.

13 Ora o Deus de esperança vos encha de todo o gozo e paz na vossa fé, para que abundeis na esperança pelo poder do Espírito Santo.

14 Eu mesmo estou persuadido a vosso respeito, irmãos meus, que também vós mesmos estais cheios de bondade, cheios de toda a ciência e capazes de admoestar uns aos outros.

15 Mas vos escrevo em parte mais ousadamente, como trazendo-vos isto de novo à memória, por causa da graça que me foi dada por Deus,

16 para ser o ministro de Cristo Jesus entre os gentios, ministrando o Evangelho de Deus, a fim de que bem aceita se torne a oblação dos gentios, sendo santificada pelo Espírito Santo.

17 Tenho, pois, a minha glória em Cristo Jesus nas coisas pertencentes a Deus;

18 porque não ousarei falar de coisa alguma senão daquelas que Cristo fez por meio de mim, para obediência dos gentios, por palavra e por obra,

19 no poder de milagres e prodígios, no poder do Espírito Santo; de maneira que, desde Jerusalém e terras vizinhas até Ilírico, tenho divulgado o Evangelho de Cristo,

20 esforçando-me deste modo por pregar o Evangelho, não onde já se havia feito menção de Cristo, para não edificar sobre fundamento de outro;

21 mas como está escrito: Aqueles que não tiveram notícia dele, o verão, E os que não ouviram, entenderão.

22 Por isso fui muitas vezes impedido de ir ter convosco;

23 mas agora, não tendo mais o que me detenha nestas regiões, e desejando, há muitos anos, visitar-vos,

24 o farei quando eu for à Espanha (porque espero ver-vos de passagem e ser por vós encaminhado para lá, depois de haver primeiro gozado um pouco da vossa companhia),

25 mas agora vou a Jerusalém a serviço dos santos.

26 Pois aprouve à Macedônia e à Acaia fazer uma contribuição para os pobres dentre os santos que estão em Jerusalém.

27 Aprouve-lhes fazer isto e lhes são devedores; porque se os gentios têm sido participantes das coisas espirituais dos judeus, devem também servir a estes nas coisas materiais.

28 Tendo, pois, concluído isto e havendo-lhes posto o meu selo neste fruto, irei à Espanha, passando por vós;

29 e sei que quando for ter convosco, irei na plenitude da bênção de Cristo.

30 Rogo-vos, irmãos, por nosso Senhor Jesus Cristo e pelo amor do Espírito, que luteis juntamente comigo nas orações por mim a Deus,

31 para que eu seja livre dos incrédulos na Judéia e o meu ministério em Jerusalém se torne aceitável aos santos,

32 a fim de que, pela vontade de Deus, indo com gozo ter convosco, eu ache descanso na vossa companhia.

33 O Deus de paz seja com todos vós. Amém.

1 Tartozunk pedig mi az erõsek, hogy az erõtelenek erõtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk.

2 Mindenikünk tudniillik az õ felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére.

3 Mert Krisztus sem önmagának kedveskedett, hanem a mint meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak reám.

4 Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tûrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.

5 A békességes tûrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint:

6 Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsõítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.

7 Azért fogadjátok be egymást, miképen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsõségére.

8 Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért, hogy megerõsítse az atyák ígéreteit;

9 A pogányok pedig irgalmasságáért dicsõítik Istent, a mint meg van írva: Annakokáért vallást teszek rólad a pogányok között, és dícséretet éneklek a te nevednek.

10 És ismét azt mondja: Örüljetek pogányok az õ népével együtt.

11 És ismét: Dícsérjétek az Urat minden pogányok, és magasztaljátok õt minden népek.

12 És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és a ki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; õ benne reménykednek a pogányok.

13 A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bõvölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.

14 Meg vagyok pedig gyõzõdve atyámfiai én magam is ti felõletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.

15 Bátorságosabban írtam pedig néktek atyámfiai, részben, mintegy emlékeztetvén titeket az Istentõl nékem adott kegyelem által,

16 Hogy legyek a Jézus Krisztus szolgája a pogányok között, munkálkodván az Isten evangyéliomában, hogy legyen a pogányoknak áldozata kedves [és] a Szent Lélek által megszentelt.

17 Van azért mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, az Istenre tartozó dolgokban.

18 Mert nem merek szólni semmirõl, a mit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel.

19 Jelek és csodák ereje által, az Isten Lelkének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtõl és környékétõl fogva Illyriáig betöltöttem a Krisztus evangyéliomát.

20 Ekképen pedig tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangyéliomot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek:

21 Hanem a mint meg van írva: A kiknek nem hirdettetett õ felõle, azok meglátják; és a kik nem hallották, megértik.

22 Annakokáért meg is akadályoztattam gyakran a hozzátok való menetelben.

23 Most pedig, mivelhogy nincs már helyem e tartományokban, vágyódván pedig sok esztendõ óta, hogy elmenjek hozzátok:

24 Ha Hispániába megyek, elmegyek ti hozzátok. Mert remélem, hogy átutazóban meglátlak titeket, és ti elkísértek oda, ha elõbb részben beteljesedem veletek.

25 Most pedig megyek Jeruzsálembe, szolgálván a szenteknek.

26 Mert tetszett Macedóniának és Akhájának, hogy a Jeruzsálembeli szentek szegényei részére némileg adakozzanak.

27 Mert tetszett nékik, és tartoznak is vele. Mert ha a pogányok azoknak a lelki javaiban részesültek, tartoznak nékik viszont szolgálni a testiekben.

28 Ezt azért ha majd elvégezem, és nékik e gyümölcsöt átadom, elmegyek közöttetek által Hispániába.

29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangyélioma áldásának teljességével megyek.

30 Kérlek pedig titeket atyámfiai a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban, én érettem Isten elõtt,

31 Hogy szabaduljak meg azoktól, a kik engedetlenek Júdeában, és hogy az én Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves a szentek elõtt;

32 Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak.

33 A békességnek Istene pedig legyen mindnyájan ti veletek! Ámen.